Milyen lehet az élet egy óriáskutyával egy kis lakásban? Amikor az ember legjobb barátja egy közel 73 kilós, szőrös, nyáladzó masztiff? Amikor ez a legjobb barát, Gizelle segít átlendülni a holtpontokon, nehéz időszakokon, és nyugodt tekintettel szemléli gazdája útját a felnőttség felé? Az Egy kutya bakancslistája egy igaz történet egy huszonéves lány tollából. Önkeresés, felnőtté válás, egyetemi évek, elhelyezkedési nehézségek és Gizelle.
"Lauren Gern Watt Dallasban, Texas államban született, és Nashville kertvárosában, Tennessee államban nőtt fel. A főiskola elvégzése után egy aprócska New York-i lakásba költözött 160 font súlyú angol masztiffjával, Gizelle-lel.
Első könyvét, az Egy kutya bakancslistáját tizennégy nyelvre fordították le, és filmi s készül az igaz történet alapján. Jelenleg Los Angelesben él Bette nevű menhelyi kutyájával. Ők ketten továbbra is teljesítik a maguk bakancslistájára felvett tételeket.”
Ez az egyedülálló, bájos, hol mulatságos, hol pedig szívbe markoló történet a legjobb bizonyossága annak, hogyan inspirálnak minket négylábú társaink. Gizelle élete lenyűgözően szép lecke arról, amit a kedvenceink tanítanak nekünk: élvezzük a kalandokat, szeressünk feltétel nélkül, és váljunk olyan emberré, amilyenek szívünk mélyén mindig is lenni szerettünk volna.
Lauren magával viszi termetes, angol masztiff kutyáját a főiskolára, majd később első, aprócska New York-i lakásába is – mert Gizelle nemcsak egy kutya, hanem lakótárs, lánytestvér, a legbizalmasabb barát, futó- és étkezőpartner is.
Gizelle és Lauren együtt élik át az első szerelmet, az első munkahely kihívásait, a lány anyjának küzdelmeit a drog- és alkoholfüggéssel, és a nagyvárosban való felnőtté válás minden örömét és nehézségét. Ám Gizelle váratlanul megbetegszik, és Laurennek hirtelen szembesülnie kell azzal, hogy leghűségesebb társa élete nem tart örökké. Készít egy bakancslistát, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a számukra hátralévő közös időből…
Értékelés:
Általában vonakodom az olyan könyvek elolvasásától, amelyekről már eleve tudom, hogy szomorú hangulatúak, de ezúttal (talán a kutya miatt) mégis kivételt tettem. Meglepetésemre egyáltalán nem volt végig egy depresszióval átitatott történet, és bár lehetett sírni a végén, azért mégis az ember úgy érezte, hogy ez egy szívének kedves, tartalmas, olvasmányos, inspiráló könyv. Olyan, mint az élet: maga a körforgás.
Lauren nagyon tehetségesen veti lapra húszas éveinek botladozásait, viszonyát a szüleivel (például alkoholista édesanyjával), testvéreivel, lakótársaival. Bár a főiskolás éveket legnagyobb sajnálatomra átugorjuk a könyvben, a munka- és New York-i lakáskeresés problémáját már izgulva olvashatjuk végig. Vajon Laurennek sikerül megtalálnia a saját útját, vagy még hosszú évekig bolyong majd és tapogatózik?
A könyv főszereplője kétségtelenül ő és legjobb barátja, az angol masztiff Gizelle, akitől egyébként kétségkívül nagyon sokat tanulhatunk emberségről, kalandozásról, szeretetről. Amikor ugyanis Lauren kezdi sejteni, hogy Gizelle beteg, hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi megírni (megpróbálván kutya fejjel gondolkodni) Gizelle bakancslistáját. Autós utazás, tengerparti séta, fagyizás, naplemente, hóesés a tengerparton, stb. Ezek mind olyan egyszerűnek tűnő álmok, amelyek megvalósítása mégis rengeteg örömmel és egyfajta belső változással jár. Talán az élet aggodalmas, szürke hétköznapi oldala is szebben fest, ha néha képesek vagyunk kilépni a mókuskerékből és (kutyatársunkkal az oldalunkon) csak a mának élni.
Az egész könyv egyfajta utazós hangulattal van átitatva, amitől az olvasónak is kedve támad felkerekedni. Lauren nagyon szépen megfogalmazza a kutyatartás hátrányait és előnyeit, örömeit is, mert igaz ugyan, hogy nem olyan élvezetes hajnalban kelni kutyát sétáltatni, de milyen attraktív és inspirált is az ember egy kis futástól a napfelkeltében. Mert bár rengeteg kutyaszőrt kell porszívózni, és az étele sem kerül kevésbe, de mégis ki adhatna ennél hűségesebb szeretetet egy embernek? Gizelle már-már nem is kutya, hanem egy olyan emberi tulajdonságokkal bíró türelmes „anya”, aki elnéző tekintettel szemléli gazdája szerencsétlenkedéseit – és készen áll bármitől megvédeni őt (kivéve, amiktől ő is fél).
Összességében ez egy rendkívül tanulságos, szerethető, szívmelengető történet, annak ellenére is, hogy vannak benne szomorú részek. Mégis, talán az írásmódja miatt, vagy azért, mert a köszönetnyilvánításból és a szerzői részből kiderül, hogy Lauren kalandjai azért itt koránt sem érnek véget, egyfajta megnyugvást is ad.
Bátran ajánlom a kalandozós, kutyabarát, romantikus könyvek kedvelőinek. Bár nincs benne sok romantika, azért fel-felbukkan egy-egy párkapcsolat (én imádtam Connert!), de ez a könyv többnyire inkább az önkeresésről, felcseperedésről és Gizelle-ről szól. Bármely korosztálynak.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Gizelle fenomenális, Lauren is nagyon szerethető, könnyű azonosulni vele. (Az egyik személyes kedvencem pedig Conner.)
Borító: 10/10 – Abszolút tökéletes a sztorihoz. És valódi képek Gizelle-ről. :)
Kinek ajánlom: Az utazós kalandregények, romantikusok, stb. kedvelőinek. Igazából kivétel nélkül bárkinek bármely korosztályból vagy nemből.
+ pont: Mert ez egy igazán inspiráló és kedves történet!
- pont: Van, amit csak a köszönetnyilvánításból tudunk meg. Történetesen egy új történet kezdetét.
