"Mi jobb – hősi halottnak vagy élő kukacnak lenni?"
/Tímár Gábor - Isteni igazság/

Egy különlegességgel jelentkezem nektek, egy friss magyar kiadással a II. világháborúról. Azért különlegesség, mert ezúttal nem a szokásos nézőpontokból követhetjük végig az eseményeket, hanem egyrészt egy náci hadnaggyal járjuk be a frontvonalat, másrészt egy magyar, zsidó lánnyal menekülünk előbb a németek, majd az oroszok elől. Értékelést kicsit lejjebb írok, ismerjük meg mindenek előtt az írót:

Tímár Gábor 1932-ben született Budapesten. Kadétiskolában tanult, a második világháború alatt látta a könyörtelen bombázásokat, a nyilas rémuralmat. Az 1956-os forradalomban fegyvert fogott a diktatúra ellen. A várható megtorlás elől Kanadába menekült. Mérnökként dolgozott, felvették a mérnöki kamarába; több helyen, még a sarkvidéken is vezetett munkálatokat, ám élete legizgalmasabb éveit Afrikában töltötte. Végül Kanadában, egy neves főiskolán tanított, és 1994-ben, tanszékvezetőként ment nyugdíjba.
Háromszor nősült, ahogy az író mondja: harmadik felesége, Ilona nemcsak a világ legszebb nője, hanem a múzsája, és írói pályafutásának menedzsere is.
Szabadidejében már korábban is írt regényeket, cikkeket és színdarabokat – angolul és magyarul egyaránt. A tudományos munkáin kívül eddig mintegy harminc önálló regénye jelent meg.
2011-ben végleg hazatelepült, azóta Budapesten él.

A könyv ismertetője:

A második világháború javában dúl, a Harmadik Birodalom egyre erősödik.

Paul egy kadétként tisztté avatott, tehetséges német katona, akinek a csatatéren kell nemcsak felnőtté, de háborús hőssé is válnia. Eszter a nácik, aztán a szovjetek elől menekülő, családjától elszakított magyar zsidó lány. Életük egy váratlan, sorsdöntő pillanatra összefonódik, majd attól kezdve a harcok megpróbáltatásai, a nehéz döntések és hitük megrendülése mellett még egy akadállyal kell szembenézniük: a távolsággal.

Vajon győzedelmeskedhet-e két megtört lélek a háború borzalmai felett?

Értékelés:

Bár lentebb is megemlítem, azért itt is kénytelen vagyok, hogy ez a borító nagyon nem illik a könyvhöz. Ez egy elsőkategóriás könyv, olvasmányos, fordulatos, háborús, romantikus, és úgy gondolom, a borítójára sokkal jobban illene egy tank, egy szétbombázott város, esetleg egy náci tiszt és egy zsidó lány, szóval valami ütősebb jobb lett volna. Én első látásra azt gondoltam, ez is valami modern krimi vagy mit tudom én, aztán szerencsére egyik ismerősöm rábeszélt az elolvasására, és olyannyira nem bántam meg, hogy egyik este éjjel 1-ig olvastam, mert nem bírtam letenni. Szóval szerintem magában a borító szép munka, de ehhez a könyvhöz nagyon nem illik, többet érdemel, ne az alapján ítéljétek meg a könyvet; és akkor most bővebben:

Én nem igazán szoktam mostanában háborús történeteket olvasni, de nem bántam meg, hogy nekiveselkedtem, mert már az első néhány oldal utána levonhattam a következtetést, hogy ez egy fantasztikus könyv lesz, és csak úgy faltam a lapokat, lényegében egy éjszaka és egy délután alatt végeztem vele, pedig rendkívül terjedelmes, nem egy rövid történet (hála az égnek) a maga 366 oldalával. És mégis, még nekem nőként is letehetetlen volt! Nagyon tetszett, hogy nem a szokásos elcsépelt (bocsi) nézőpontból vizslatjuk az eseményeket, hanem elsősorban megismerünk egy rendkívül szimpatikus, nagyon fiatal (16-17) éves, talpraesett kadétot, Pault, akit a különleges háborús helyzetre való tekintettel egy évvel korábban hadnaggyá avatnak. Furcsa, hogy bár a negatív oldalon áll, az olvasó mégis egyből megszereti, elismeri képességeit, hiszen Paul cselekedeteivel és személyiségével könnyen kivívja az emberek tiszteletét, koraérett viselkedése előtt pedig le a kalappal. Miközben az ő oldalán bandukolunk végig több száz oldalon, belátást nyerhetünk a háborús helyzetbe - az utolsó részébe legalábbis -, nyomon követjük Paul hadászati tevékenységét, kitüntetéseit, elismerjük a harcvonalon tanúsított bátorságát és stratégiai döntéseit. Kétség kívül nagyon szimpatikus karakter, ami ugye azért érdekes, hiszen egy náci tisztről van szó, bár szó mi szó, ő is csak parancsot teljesít. Az egyik legnagyobb értéke a könyvnek ugyanis éppen az, hogy nem általánosít, és a nagyhatalom rideg, pusztító falai és a Führer arca mögött megismerhetjük az egyének gondolkodásmódját; hiszen nem csak Paul, de más őrmesterek és tisztek, hadnagyok, tábornokok is keresztezik utunkat. Többször előfordul, hogy pontosan ezek a náci katonák mentik meg egy-egy zsidó életét, hiszen ők is belátják, a háborút már elvesztették, értelme nincsen, és bár hazaárulók mégsem szeretnének lenni, az emberi élet fölösleges kioltását megvetik.

Paul és a zsidó lány, Eszter találkozása és kapcsolata meglepő volt számomra, eddig valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ha volt is ilyen (biztos volt), hogy lehetséges, pedig ez a könyv nagyszerű érzelmi magyarázatot is ad rá. Nyilvánvalóan én is általánosítottam, mint a legtöbben, pedig a könyv szerint is lehetséges, hogy egy kedves náci tiszt megment egy szegény zsidó lányt, és a közhangulat, háborús helyzet és ellentétes oldal ellenére egymásba szeretnek. Én mondjuk nem tudnám elképzelni, hogyha háborúban állunk X országgal, akkor pont egy ellenséges katonába szeressek bele, de meg fogjátok látni, hogy az események láncolata mindenre magyarázatot ad. 

A kedvenceim közé azért került a könyv, mert nem csak az egyik vagy csak a másik oldalt mutatja be, hanem egyszerre a zsidó Eszter üldöztetését, szenvedését, harcát és menekülését, és egyszerre a náci Paul belső lelki vívódását, életét, döntéseit. Nem csak egyik oldalról kapunk egy erősen megvágott képet, hanem finoman, de az író összemossa a két képet, elsimítja a feszültséget és feloldja azt a gombócot és utálatot, ami esetleg még az emberek szívében maradhatott. Ráadásul a végefelé találkozunk a közel sem olyan jó orosz "felszabadítókkal" is.

Először arra gondoltam, az író hamarabb is megírhatta és kiadathatta volna a könyvet, de talán erre pont most jött el az idő, ennyi év távlatából. Mert talán én vagyok/mi vagyunk az első olyan generáció, aki mint olvasmány tudja élvezni a könyvet, akinek már nincsenek élő hozzátartozói, akiket ez a háború érintett volna. Nagyjából a dédszüleim lehettek egyidősek a főszereplőkkel, és ezen elmorfondírozva sokkal személyesebbé válik a történet, mintha csak egy rettentő tényekkel és nyomorúsággal teli olvasmány vagy dokumentumfilm alapján. Talán ezért mondanám azt, hogy a 20-40 közötti korosztálynak ajánlanám, mert mi már valamennyivel objektívebbek vagyunk. Természetesen azonban az idősebb korosztály is élvezetét lelheti benne, a férfiak a hadászati leírások miatt, a nők pedig a szerelmi szál miatt. Ez tipikusan egy olyan könyv, amit nem lehet csak az egyik nemnek ajánlani (szerencsére), mert mindkét fél számára érdekfeszítő és kalandos olvasmány.

Ami azt illeti, már csak azért is, mert sikerül elhatárolódnia az általánosítástól és félrehajlástól, és azért is, mert írásmódja profi, mondanivalója és tanulsága elengedhetetlen, én személy szerint ezt (is) kötelezővé tenném az iskolákban. És nem azért, mert én zsidó vagyok, vagy mert keresztény vagyok, vagy mert ilyen vagy olyan vagyok, részrehajlok… Manapság mindenkit bekategorizálunk, hogy valaki rasszista, valaki zsidó, valaki ilyen, valaki olyan, ez is egy ilyen könyv, ez is egy olyan…

Ez csupán egy történet, amely egy háborúban játszódik, két szerelmes története, akik történetesen ellenkező oldalon állnak. Így értékeljétek a könyvet és így álljatok neki! Ne várjatok forrongó indulatokat egyik oldalon se, ez egy olyan regény, ami remélhetőleg pontosan azért fog nagy olvasótábornak örvendeni, mert elmossa a határokat; elbeszél, mesél, éreztet, kalandoztat és megismertet. Megismertet a szereplőkkel, a fegyverekkel, az akkori helyzettel, a Magyarországon játszódó végső eseményekkel, a szerelmesekkel…

Maximum kedvencemként ajánlom figyelmetekbe a könyvet és jó olvasást kívánok hozzá!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One (tőlem  legmagasabb pontszám, a full kedvencek között)
Karakterek: 10/10
Borító: 7/10 – Ó, ne már…. Ez egy jó meg szép borító, de nem ehhez a könyvhöz. Ez egy nívós, szépirodalmi, érzékletes, fordulatos, történelmi és szerelmes könyv, nem egy thriller vagy tudom is én… A borító alapján először meg sem akartam szerezni a könyvet, mondom, ha már megint valami ficsúr könyve, aztán még jó, hogy rábeszéltek. Ide valami ütős kellett volna!!!!!! Tankok, vagy a lebombázott városok, na értitek…
Kinek ajánlom: Nincs nemi és korbeli kikötöttség, én nőként imádtam. Rengeteg benne a hadászati rész, de mindez olyan belső nézetből, ugye Paul szemszögéből, hogy mindet nagyon élveztem. Kicsit olyan volt, mint egy elsőkategóriás kötelező olvasmány – mellesleg lehetne is az! A háborús történet vagy akár a romantikus könyvek kedvelőinek, a történelmi regények rajongóinak.
+ pont: Azért, amiért nem általánosít, és amiért ilyen jól elkülöníti egy-egy nemzet felfogásától az egyén személyiségét. :)
- pont: A borító…