Richard Morgan Takeshi Kovacs sorozata már nem csak könyvként, hanem Netflix filmként is maga alá darálja a közönséget. Bár utóbbihoz nem volt szerencsém, a könyvsorozat első része, a Valós halál a maga terjedelmes 480 oldalával mintegy hét hétre a társamul szegődött.

A ​Netflix népszerű sorozata alapjául szolgáló Philip K. Dick-díjas regény.

A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál. A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik?

Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie a szálakat egy számára idegen világban, és hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen személyek a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá, profi bérgyilkosok törnek az életére, és talán már csak a Jimi Hendrix képében megjelenő mesterséges intelligenciában bízhat. Ahogy egyre tisztábban rajzolódik ki a titokzatos összeesküvés Takeshi Kovacs előtt, úgy nő az esélye annak, hogy az ügy végső megoldása előtt rá is a Valós Halál vár.

Értékelés:

Adott egy jövő a 25. században, ahol már nem csak bolygókat gyarmatosítottunk vagy népesítettünk be, hanem arra is képes az emberiség, hogy lényegét, tudatát „lementse” a burkából, azaz a testéből és időről időre „újraburkolja”. Ezáltal viszont maga a lélek, az ember kvázi halhatatlanná válik. De vajon milyen érzés mindig más burokban élni le hosszú életeket?

Mr. Kovacs - aki egy különleges katonai egység tagja -, azt a feladatot kapja, hogy nyomozza ki, a több száz éves Bancroft egyik burka/teste vajon hogyan lelte halálát. A szóbeszéd és a rendőri nyomozás szerint öngyilkosság volt, de vajon miért is követne el valaki öngyilkosságot egy testen, ha egyébként egy olyan gazdag emberről van szó, aki tudatát rendre lementi egy másik burokba, szóval nem lehet csak úgy „megölni”? Értelmetlen lenne, ugye? Hiszen pár órán vagy ki tudja, percen belül úgyis felébred a tudata egy másik testben.

A maga 480 oldalával egy rendkívül terjedelmes, hosszúra nyújtott, néhol számomra megvallom őszintén, már-már unalmas történetet kapunk, ami azonban biztos vagyok benne, hogy talán főleg a férfiaknak, de leginkább a sci-fi rajongóknak mégis kedvére válik majd. Tény, hogy nagyon erős világfelépítést kapunk sok-sok magyarázattal, akcióval megfűszerezve, habár ahogy pár előttem szóló értékelő is mondta, az olvasó gyakran úgy érzi, eltévedt a susnyásban. A szálakat nagyon nehéz kibogozni, és gyakran olyan érzésünk van, hogy össze-vissza, indok nélkül tekerednek, és a történetnek se eleje nincsen se vége, végül mégiscsak magyarázatot kapunk az eseményekre. Hogy közben mennyire veszítjük el a fonalat, vagy mennyire esik nehezünkre megjegyezni egy-egy nevet, végül is embere válogatja…

Mivel én annyira nem szeretem a nagyon elvont sci-fiket, néha ez nekem kicsit sok volt, s talán ez épp egy olyan olvasmány, ami filmben képes inkább jobban megnyilvánulni – már csak azért is, mert a látványvilág, mint tudjuk, sokat dob a dolgon - lásd az egyébként szenzációs olvasmány Ready Player One c. könyv is milyen jól teljesített a mozivásznon hála a képi megjelenésnek. Szóval azért kell fantázia, hogy azt a sok információt az agyunk olvasás közben mind feldolgozza és megjelenítse, nem is beszélve a gyanúsítottakról és a nyomozási szálról, ennek ellenére sok élvezhető rész is van benne, és igen is piros pontot érdemel a világfelépítés. Kicsit talán az utópia és a disztópia között lebeg valahol a realizmus talaján, tulajdonképpen még el is tudjuk képzelni, hogy egyszer tényleg ide jutunk. Bár az alapkoncepció vagy legalábbis a testek használata nekem ismerős volt egy Bruce Willis filmből, amely a Hasonmás címet viseli, és Takeshi Kovacs karaktere is kétség kívül rendkívül nagy hasonlóságot mutat Lőrinc L. László főhősével… (remélem, nem csak én vettem észre), azért természetesen sok olyan elemet is tartalmaz, ami egyedinek mondható. Mégis, a karakterek számomra kicsit krimisen sablonosak voltak, de ha már az összekuszált nyomozati szálra hiába találgatunk egy teljesen elvont jövőben, legalább ez az egy legyen biztos talaj a lábunk alatt.

Összességében inkább sci-fit kedvelő felnőtt férfiaknak ajánlanám a kötet olvasását.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: 6,5/10 – Nem igazán találtam őket egyedinek, sablonosak voltak, talán egyedül Bancroftot találtam egy kicsit érdekesnek.
Borító: 10/10 – A filmes borító szerintem nagyon ütős, sokkal jobb, mint a korábbiak.
+ pont: A világfelépítésért.
– pont: A hosszúra nyújtott és gyakran kesze-kusza cselekményért.