Éjjel kezdem ezt a versemet 
A Hold egy napot megint eltemet, 
Két év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre tévesen felelt

Bárcsak mindig tálcán nyújtaná, 
A döntés nem a vállam sújtaná, 
A választ most csak félve kérdezem, 
Jó irányba tart-e még az életem.

Ébren találnak a csillagok, 
Lassan az álmomba elillanok, 
Egy vadregényes tájra tévedek, 
Hadd aludjak ott még áloméveket.

Sárga kövek miért nincsenek, 
Csodákra lelni mondd, hogy hol lehet, 
Már kutattam bokorban, levélben, 
Megtalálom majd egy férfi szemében?

Isten velünk ahogy törődik, 
Az életünk magától szövődik. 
Hová vezet, nem tudhatjuk előbb, 
Csak ha ott állunk a történés előtt.

Hiába jő bú vagy épp derű, 
Az enyém úgy fest, sosem egyszerű, 
Itt állok fényes páncéldíszesen, 
Nincsen fék százszor is széttört szívemen.

Sodródom, csak fogom a szálat, 
Ha tévedek is kettőt vagy százat, 
Talán vár majd egy evezőshajó, 
Ki mondja, hogy csak a sárga kő a jó.

Hajnalban fejezem versemet, 
A Nap egy holdat megint eltemet, 
Sok év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre most még nem felelt.