„Pachmann Péter mindössze 23 éves volt, amikor élete első komoly riporteri megbízatása kapcsán azt a feladatot kapta, hogy tudósítson a délszláv háborúról. A műsorvezető majdnem tíz évig várt, hogy kiírja magából a történteket, úgy gondolja, most vált elég éretté ehhez.” – Hangzott el a Mokka c. műsorban, ahol a Pachmann Péterrel Misu háborúja című könyve volt a téma. Én is nekiveselkedtem ennek az egyébként nem túl hosszú (208 oldal), de annál tartalmasabb olvasmánynak.

Misunak ​már a születése sem volt egyszerű. Talán nem is szerették igazán. Ő pedig rúgott, csípett, harapott már a méhen belül is. Ki ez a különös kisgyerek? Miért nem tudja őt igazán elfogadni az édesanyja, és miért mézesmázos vele az apja? Vajon mit keres a család közelében Ábrahám, az édesapa barátja? 
Hat évvel később, a délszláv háború idején Misu, a halálos beteg kisfiú a Drina völgyébe utazik. Steril szobára lenne szüksége a túléléshez, édesanyja mégis ápolónői feladatokat vállal egy táborban. Misu végignézi, ahogy útban a tábor felé, az ellenőrző pontoknál folyamatosan megalázzák a félholdat viselő nőket. Az édesanyának és Misunak sokszor víz sem jut. A túlélésért küzdenek. Vajon miért kellett a völgybe jönniük? Mi lehet az utazás valódi célja? Mi az, amiért a megaláztatásokat is büszkén el kell viselniük? 
Pachmann Péter meglepő fordulatokban gazdag regénye egy furcsa világba vezet bennünket. Itt mások a szabályok, mindenki különösen viselkedik. Vagy minden furcsa döntés egy jól felépített stratégia része?

Értékelés:

Nem tudom, ki mire számít/számított a könyv olvasása során, de már itt az értékelés elején leszögezném, hogy ezt csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom olvasásra, ugyanis rendkívül sok erőszakos jelenetet tartalmaz. A történet már eleve egy brutálisan fájdalmas szüléssel indít, és ebben a néhol már-már túlságosan naturalisztikus leírásokban bővelkedő stílusban tárulnak elénk az események az egész könyvön át. Ez azt jelenti, hogy sok gyilkolás, erőszak, nemi erőszak, égetés, lefejezés meg még a jó ég tudja, mi bukkan fel a könyvben. Szóval még egyszer leszögezem, hogy fiatalabbaknak nem ajánlom.

Másodsorban szeretném megjegyezni, hogy ez a hangulat valami brutálisan borzalmas. Erőt kell vennem magamon, hogy szétválasszam a könyv minőségét a benne leírtaktól, mert az az igazság, hogy ez egy elég jól megírt, érdekes és tanulságos szépirodalmi könyv, viszont a tartalma az az egész napomra rányomta a bélyegét, és keserű utóízt hagyott a számban. Többször megesett, hogy félre kellett tennem a könyvet, mert nem bírtam egy-egy részt végigolvasni, és próbáltam erőt venni magamon, hogy ne vegyem ezt most olyan túl komolyan, különben nem bírtam volna a végére érni. A legszomorúbb, hogy márpedig ez a könyv megtörtént eseményeken alapszik, úgyhogy nyilván hiába is mondtam volna magamnak, hogy ez csak kitaláció.

Igazság szerint én legtöbbször azért olvasok, hogy valami jobb és szebb helyre kalandozhassak leszámítva a disztópiákat és krimiket, thrillereket, stb., de még azok során sem találkozom ilyen naturalisztikusan megjelenített borzalmakkal. Nagyon nehéz olvasás közben elhatárolódni a könyvtől – már ha ez egyáltalán lehetséges. Kicsit emlékeztetett a Sorstalanságra érthető okokból, és az igazat megvallva mindkettőnek ugyanaz a mondanivalója.

A történet egyébként két idősíkon játszódik, egyrészt amikor Misu már hatéves, és az édesanyjával a Drina völgyébe utaznak, másrészt pedig amikor Misu még a pocakban van, vagy épphogy megszületett. Ez nem feltétlenül zavaró, de azt meg kell jegyeznem, hogy az viszont már zavart, hogy a múlt történéseit illetve is össze-vissza ugrálunk, Misu hol megszületett már, hol nem, hol ott vannak a Drina völgyében, hol nem. Tehát azon belül is, hogy Misu például 6 éves, nem kronologikus sorrendben vannak felvonultatva az események. Ez eléggé összezavart, de ezt leszámítva nem igazán lehet panaszom a kötetre.

Több emberi sorsot mutat be, de leginkább Misu édesanyjának hányattatott életébe nyerhetünk bepillantást, ami nem sok köszönnivalót hagy maga után. Ahogy olvastam a sorokat, nagyon rossz volt elképzelni ezeket a borzalmakat, amik ezzel a szegény asszonnyal megestek, tulajdonképpen a végére érve az ember szavakat sem talál. Amin meglepődtem, hogy Péter férfi létére mennyire bele tudta magát élni a női karakterbe, mert ezt egyetlen férfiből sem néztem volna ki. Ahogy leírja a szülést, a fájdalmakat, mindazt, amit a nő átélt, eddig úgy gondoltam, csak egy nő értheti meg igazán. Ami pedig a leginkább elrettentett a könyvben az a férfiállatok viselkedése és tetteik… Nem tudok mit mondani, borzalmas. Egyszerűen nem lehet feldolgozni.

Összességében ez egy csillagos ötös könyv, de nem tudom, milyen szót használjak rá, hiszen a fantasztikus talán a tartalma miatt nem épp ideillő. Minőségi, az biztos. 18 éven felülieknek ajánlom az olvasását férfiaknak és nőknek egyaránt, akiknek elég erős ehhez a gyomruk, a háborús borzalmakhoz meg miegymás és szeretik a valós eseményeken alapuló történeteket.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 9/10 - Valós alakokról mintázottak, jól kidolgozottak, sokszínűek.
Borító: 8/10 – Figyelemfelkeltő, az igaz, de nekem valami megfoghatatlan okból nem tetszik. Talán a színválaszték.
Kinek ajánlom: Kizárólag 18 éven felülieknek!!! Azoknak, akiknek bírja a gyomra a naturalisztikus leírásokat is. Véres, erőszakos jelenetek.
+ pont: Mert egy jól megírt, velős, tartalmas mondanivalóval rendelkező, szépirodalmi mű.
- pont: Nyilván ez nem egy igazi mínuszpont, de azért a hangulata nagyon depressziós, rányomja az olvasó kedvére is a bélyeget.