Kóma. Egy olyan állapot, amelyben az ember eszméletlen, és csak Isten a megmondhatója, valaha is felébred-e, felépül-e belőle. De meddig lehet reménykedni, mennyi időt adhatunk magunknak arra, hogy tovább halasztgassuk egy ember halálát, tovább nyújtsuk ilyen módon az életét? Jodi Picoult ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabb, magyarul a mai napon megjelenő regényében, a Magányos farkasban, mindamellett, hogy azt is bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a való világ elől, és a farkasok falkájában keres menedéket.

Az igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…

Értékelés:

Több könyvet is olvastam már Picoulttól, és elmondható, hogy többnyire komoly témákkal foglalkozik, nem lepett hát meg ez a témaválasztás sem. Az igazat megvallva számomra az ilyen szépirodalmi művekbe kicsit nehezebb elmerülni, mint a lazább történetekbe, így nem lépett fel az általam „merengő effektusnak” hívott eset, amikor csak úgy „belezuhanok” a történetbe. Gyakran koncentrálnom kellett, hogy odafigyeljek az eseményekre, hosszabb ideig tartó olvasás során viszont sikerült felvennem a fonalat.

A történet több szemszögből mutatja be az eseményeket, többnyire Cara, a lány, Edward, a fiú, és Luke, az egyébként kómába lévő apa szemszögéből keresztül – akinek az emlékeit olvashatjuk dőlt betűkkel. Számomra a Luke nézőpontja volt a legérdekesebb és az ragadott magával a leginkább, hiszen mindig is érdeklődtem a farkasok iránt. Nagyon tetszett, ahogy Jodi bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a társadalom, a társadalmi nyomás és elvárások elől, hogy mindenkit hátrahagyva egy farkas falkával éljen tovább a vadon közepén az ő egyszerű, de őszinte szabályaik szerint. Ahogy összehasonlítja az emberek bonyolultságát és jellemét az állatokéval, elgondolkodtatja az olvasót, és ezt igazán tudtam értékelni. Ezeknél a részeknél nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy beleéljem magam a történésekbe, és imádtam a farkasokról olvasni, sok érdekes dolgot megtudhatunk a könyv által a viselkedésükről, szokásaikról, szabályaikról.

A többi szemszög a jelenben játszódik, amikor is Luke már kómában van, a gyerekeinek pedig eltérő véleménye van arról, hogy mi lenne a helyes cselekedet ebben a helyzetben. Előjönnek a családi konfliktusok, és bár két különböző álláspontról olvashatunk Cara és Edward által, mégis, mivel mindkettejük szemszögéből olvashatjuk az érveléseket, mindkettejükkel egyet tudunk érteni. Gyakorlatilag az olvasó is döntésképtelenné válik, én azért mégis másik befejezésre számítottam – bár azért ismerhetném már Picoultot.

Azoknak, akik olvasták és szerették tőle pl. A nővérem húga c. könyvet, azoknak ez is egy érdekes olvasmány lehet, megvan ugyanaz a jellemző stílusa, mint az író egyedül írt regényeiben – érdekes, de én jobb szeretem azokat, amelyeket a lányával, Samanthával írt, lásd a Sorok közöttet.

Meglehetősen felkavaró, elgondolkodtató, szerteágazó történet, amely mind a természetkedvelőknek, mind a valósabb, filozofikusabb eszmefuttatások iránt érdeklődőknek kellemes olvasmány lehet. Kormegkötést nem írok.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A váltakozó szemszögek miatt mindegyiket meg lehet érteni és kedvelni.
Borító: Önmagában szép, de nekem annyira nem jön be, inkább egy falkát meg egy embert raktam volna rá.
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek, azoknak, akik szeretnek National Geographicot nézni, akiket érdekelnek a farkasok, vagy Picoult rajongóknak.
+ pont: Mert nagyon tetszettek a farkas falkás részek.
- pont: Mert nem tudtam egyből belerázódni a történetbe és a vége miatt.