1992. ​áprilisában Los Angeles hat napra csatatérré változott. A három és fél milliós város megmutatta a világnak, mi történik, ha a régi törvények érvényüket vesztik. A gyújtogatással, fosztogatással, rablással és gyilkossággal terhes zavargásoknak csak a Nemzeti Gárda és a hadsereg együttes ereje volt képes véget vetni a rendőrség teljes kudarca után.

A munkából hazatérő, ártatlan Ernesto Verát még a zavargások első napján bandatagok megtámadják. Ezzel olyan meghökkentő eseménysor indul el, amely behálózza a tizenhét egyedi hangon megszólaló szereplő életét.

Regényében Ryan Gattis azoknak a szemszögéből mutatja be az eseményeket, akiket még egyetlen riporter sem szólaltatott meg: a chicano bűnözők, alvilági bandatagok szemén át. Soha, senki nem kutatta és ismerte meg olyan mélységben ezeket a bandákat, mint Gattis.

A sodró lendületű, filmszerű regény sokkolóbb, mint a Drót, és olyan erőteljes, akár a Breaking Bad –nem csak egy pörgős thriller, hanem a bosszú, hűség és árulás lenyűgöző története, ami egyszerre Los Angelesé, és az egész Egyesült Államoké is, mely lemeztelenítve áll előttünk minden hazugságával, előítéletével és teljes történelmével együtt.

A kötetet Varró Attila műfordító és filmkritikus (Harcosok klubja, Öld meg Carter-t!) ültette át magyar nyelvre.

Egy önmagát felfaló város szívet tépő története.

Paula Hawkins, A lány a vonaton szerzője

Közel a tűzhöz – csodálatos új regény Ryan Gattistól. Los Angeles, 1992 májusában, a káosz szívében. Brutális, együttérző, kegyetlen humorral.

Sir Patrick Stewart, twitter

A Közel a tűzhöz egy mesteri, tökéletes hangú, páratlan regény. Zsigeri és adrenalinnal telített mű, mégis gyengéd és sötét humorú. Merész, rendíthetetlen, felzaklató. De nem ítélkezik. Keresztben lenyelt engem.

David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője

Maró, időszerű élettel teli történet egy háborúba fulladó városról és örökre megtiport álmokról egy olyan írótól, akiről lerí, hogy tökéletesen ismeri alapanyagát: a korai ’90-es évek Los Angelesének alvilágát.

Joyce Carol Oates

A Közel a tűzhöz monumentális alkotás. Ryan Gattis egyenesen Los Angeles dühös, összetört szívébe vezeti az olvasót az 1992-es zavargások idején és a szeme se rebben attól, amit ott talál.

Dennis Lehane

Értékelés:

A Közel a tűzhöz, ahogy az a fülszövegéből is kiderül, a ’92 áprilisi eseményeket dolgozza fel, egészen pontosan 6 napot, amikor is Los Angelesben elszabadul a pokol, az irányítást a város felett a bandák veszik át, és gyújtogatások, fosztogatások, bandaharcok, gyilkosságok követik egymást óráról órára. A rendőrség nem képes megbirkózni ennyi mindennel, emiatt a város ezen része maga a megelevenedett rémálom – már a hétköznapi emberek szemszögéből. A bandák viszont igazi Kánaánként élik meg ezt az egy hetet. Ezeket az eseményeket fejezetenként más-más bűnöző szemszögéből követhetjük végig. Emiatt ugyan elég nehéz az egyes szereplőket jobban megismerni vagy feltérképezni, de mivel ezek a karakterek egy időben és nagyjából egy helyen is mozognak, sokuk több fejezeten keresztül is felbukkan a „történetben”. 

Bár krimi és thriller címkét kapott a könyv, számomra néha inkább dokumentarista jellege volt, mindazonáltal voltak olyan fejezetek, amikor egészen belemerültem, annak ellenére, hogy nő létemre nem igazán érdekelnek ezek a "gengszteres témakörök". Például Végzet bandájának boldogulása, Payasa bosszúja egy jól kidolgozott cselekményszál a regényben, még, ha a mellékszereplők külön kis történetei nem is annyira nőttek a szívemhez. Talán szívesebben vettem volna, ha az egész sztori csak kb. 4-5 szemszöget mutat be, és mindegyik ugyanazon bandának a tagjaiét, de azért így is egy egész olvasmányos "maffiózós" bandakönyvet kapunk a kezünkbe.

Elsősorban férfiaknak ajánlanám a könyvet, már csak a témája és stílusa miatt is. Rengeteg benne a gengszterkedés, lövöldözés, bűnözés, stb., és mint ilyen, nem sok csajos vonást vélek felfedezni rajta. Úgyhogy ez egy kiváló alkalom arra, hogy kedves férfitársainkat is rávegyük az olvasásra; a könyv szinte árasztja magából a tesztoszteront.

Mások molyos véleményei:

"Ryan Gattis kiváló író és a Közel a tűzhöz brutális, döbbenetes, vérlázító és vérfagyasztó egyben. 
És ezt a hatást a maga zseniális módján nem az utcai harcok, a bandaháborúk, a emberi érzéketlenség és kegyetlenség plasztikus, gyomorforgatóan részletes ábrázolásával éri el (bár abból aztán bőven kijut az olvasónak), hanem azzal az egyszerű technikával, hogy a megtörtént események előadását dokumentarista módon adja a szereplők szájába egy tulajdonképpeni fikciós regényben. Mintha csak azt mondaná: „történhetett ez velük tizenhetükkel, de lehetett volna bárki a város lakói közül, aki áldozattá, gengszterré, részt vevővé, vagy részvétlen szemlélővé vált ezekben a tűz égette napokban”."

"Pár hete olvastam, de még mindig sokszor visszatérnek a gondolataim hozzá. A szereplők között nagyon sok a fiatalkorú, tizenhat-húsz év körüliek, és már tudnak bánni a fegyverekkel. Ezek a srácok tudják, hogy milyen egy olyan helyen felnőni, ahol az az egyetlen lehetőség az életben maradásra, ha belépnek egy bandába. Ez egyszerre családot és biztonságot jelent számukra, ugyanakkor meg kell tenni bizonyos dolgokat, melyeket elvárnak tőlük."

"Tizenhét ember, tizenhét érző lélegző, szerethető (utálható) ember, akinek végérvényesen megváltozott az élete. Ebben a mozaikszerűen építkező történetben, ebben az erőszakos világban senkinek sincs kegyelem. Ebben a közegben mindenki „piszkos”, mindenkit vonz a bűn és a mocsok, mindenki tudja, hogy céltudatosan önmaga ellen dolgozik, hogy saját sírját ássa egyre mélyebbre. De nem tehetnek mást, ez a természetes miliőjük, lételemük a pusztításban gyökere(d)zik. Engedelmeskednek a legalantasabb ösztönöknek, zokogva vonszolják magukat a Pokol legrettenetesebb bugyraiba."

"Zseniális könyv. Sok filmben láthattuk már az amerikai chicano bandák ábrázolását, de talán egyik sem adja vissza annyira közelről mint a Közel a tűzhöz, hogy milyenek belülről, a bandatagok perspektívájából. Az egyes szereplők szemén keresztül ábrázolt, változó nézőpontú fejezetek különböző fénytörésekből látszó ugyanazon cselekménysor összetett ábrázolását nyújtják."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A valóságból merített gengszter karakterek. Kiváltképp egyiket sem nyílik lehetőségünk nagyon megismerni, mivel mindegyikről csak egy-egy kis fejezet szól.
Borító: Tetszik, bár nekem kicsit túlzsúfolt. A könyv keménykötésű egyébként, stram is darab.
Kinek ajánlom: Ezt most elsősorban férfiaknak, a témája és a stílusa miatt is, 16 vagy 18 év felett-
+ pont: Azért, mert valós eseményeken alapszik.
- pont: Nekem, mint nőnek néha kicsit vontatott volt.