Milyen az, mikor tizenévesen eltűnik a legjobb barátnőd, és neked évekig fogalmad sincs róla, mi történhetett vele? Milyen az, amikor jó tíz év elteltével visszatérsz szülővárosodba, hátha most megoldod a rejtélyt, de ahelyett, hogy ez történne, csak egy újabb fiatal lány tűnik el? Kétségtelen, hogy az esetek összefüggenek… Megan Miranda pszicho-thrillerében az idő visszafelé pörög, az olvasó pedig visszafelé fejtve a szálakat kutatja a lehetséges okokat és tetteseket.

Nicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.

Megan Miranda az év egyik legjobban várt pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól haladva az 1.-ig –, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.

Értékelés:

Számomra egy kicsit nehézkesen indult a könyv olvasása, legfőképpen azért, mert nem teljesen egy megszokott krimit/thrillert kapunk, főleg, ami a formáját tekinti. Először beleolvasunk az 1. napba, aztán a 15.-be, majd visszafelé szépen sorban: 14, 13, 12…. Így minden egyes nap olvasása folytán emlékeznem kellett rá, hogy mi is történt később… A fejezetek mindig úgy követik egymást: „egy nappal korábban”. Bevallom őszintén, én megpróbáltam azt a sunyi cselt, hogy elkezdtem visszafelé olvasni a könyvet, de nem jó ötlet, mert úgy nem olyan élvezhető, és pont, hogy az utolsó oldalakon derül ki a nagy csattanó. Tehát teljesen tudatlanul csöppenünk a 15. napba, majd a 14.-be, és nem tudjuk mindazt, amit a főszereplő Nic már igen, teljesen vakon vezet minket a ködben, és csak tapogatózunk, ki tett mit és miért.

Nem is tudom, hogy lehetett az írónak úgy megírnia ezt a könyvet, hogy közben egyik nap se utaljon arra, ami a múltban történt ez vagy az, fontos esemény, de mi még nem olvastuk, szóval, hogy ne spoilerezze szét az olvasóit. Hiszen Nic már az első napokon olyan dolgokat tud meg, amit mi csak a kötet végén, miután átrágtuk magunkat az utána következő mind a 14 napon. A végén aztán, ha nehezen is, de összeáll fejünkben a történet, és egy olyan bonyolult, de jól kitalált pszicho-thrillert kapunk, ami tele van hazugsággal.

Eleinte nehezen szerethetők a szereplők, a végére azonban, amikor mindenkiről kiderült minden, lassan megértjük és megszeretjük őket, olyan, mintha helyreállna az ember fejében valami. De még most is úgy érzem, hogy miután kiolvastam a könyvet, így utólag érdemes lenne visszafelé is átlapozni, hogy tényleg minden teljesen egyértelmű legyen, hiszen még most is előfordul, hogy csak ülök, morfondírozom, aztán hirtelen villan a fény: „Á, szóval ez is csak az után történt, hogy…, és akkor valójában…”. Szóval még jó pár órával az olvasása után is rakosgatom a fejemben a kirakós darabjait. Az olvasása közben még az is eszembe jutott, hogy talán jegyzetelnem kéne a fontosabb eseményeket egy papírra, és talán nem lett volna rossz ötlet.

Mindazonáltal tetszett a könyv, szeretem az ilyen egyedi megvalósításokat. Teljesen bele tudtam csöppenni a kis falu életébe, és már az én fejemben is minden lehetséges variáció megfordult az eltűnéseket illetően, persze csak pont az nem, ami végül kiderült. Tudom ajánlani a kötet olvasását a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, beleáshatják magukat egy gyanúsított-labirintusba. Itt aztán lehet jegyzetelni, és megpróbálni összerakni a történéseket időrendi sorrendbe. :D

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Titokzatos, kiismerhetetlen szereplők.
Borító: 8/10 Nekem tulajdonképpen tetszett. A kötet pedig illik az Agave kiadó többi könyvéhez.
Kinek ajánlom: A thrillerek, krimik kedvelőinek, akik szeretnek elveszni a részletekben, és kideríteni a miérteket.
+ pont: A csavarért a végén! És mert tetszett ez a furcsa, de erős kapocs a családtagok között.
- pont: Nekem néha nehéz volt összerakni az eseményeket a fordított sorrend miatt.