Milyen lehet egyedül ott ragadni egy bolygón, nevezetesen a Marson, és tudni, hogy rég kifogyunk az élelemből, mire bárki is értünk tudna jönni? 2014/15 legnagyobb sci-fi szenzációja A marsi c. könyv, amelyről Ridley Scott forgatott filmet Mentőexpedíció címmel. Ez az ironikus, humoros, szórakoztató könyv szintén a kedvenceim közé került (nem véletlen, hogy a 14. legjobb sci-fi könyvévé választották a molyok). A könyv hátulján egyébként a következő információ található az íróról:

„Az író, Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története. A marsi az első regénye.”

 

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel." 
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka

„A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története." 
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából. 
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díjas író

„Ősidők óta nem olvastam ennél jobb köny vet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!” 
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

„Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző

Értékelés:

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Nem elég, hogy egy nagyon érdekes témát dolgoz fel – még azok számára is, akik egyébként nem sci-fi rajongók, ráadásul a stílusa is megmosolyogtató. A főszereplő, Watney naplóbejegyzései rendkívül szórakoztatóak, többnyire ironikus hangvételben íródtak, ami az egyébként sok kémiai leírás mellett kissé ellazítja a fáradt olvasót. Nagyon sokat röhögtem az ehhez hasonló vicces részeken:

"Igen, naná, hogy a ra­gasz­tó­sza­lag szin­te teljes vá­ku­um­ban is mű­kö­dik. A ragasztósza­lag bár­hol m­űkö­dik. A ragasztósza­lag má­gia, amit bál­vá­nyoz­ni kelle­ne."

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? 
NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz. 
Úgyhogy szétszedtem."

"JPL: ...Egyébként szondát, amit küldünk, Irisnek nevezzük a görög istennő után, aki a szél sebességével utazott az egekben. Ő a szivárványok istennője is.
Watney: Leszbikus szonda jön a megmentésemre. Vettem."

Mindemellett rendkívül büszke voltam magamra, amiért a különböző termodinamikai (azta milyen szavakat tudok) és kémiai folyamatokat képes voltam megérteni. Jó, néha többször elolvastam ezeket a részeket, de tény, hogy az én „halvány lila fogalmam sincs a kémiáról” tudásommal is követni tudtam az eseményeket! És még élveztem is, de még hogy! Kicsit aggódtam egyébként, hogy a sok naplóbejegyzés unalmas lesz, de egyáltalán nem az, és ez tényleg Watney humoros és laza stílusának köszönhető. Mindemellett természetesen az író néha megszakítja ezeket a naplóbejegyzéseket egy-egy rendes leírással, vagy épp a NASA-ban történtekkel (úgyhogy akad benne rendes párbeszéd is bőven).

Azon kívül, hogy elgondolkodtat a sztori, és egyébként olyannyira élethű és mindent megmagyarázó, hogy kábé még el is hinném, hogy megtörtént (ha nem tudnám, hogy nem), kellemes hétvégi olvasmány. Hétköznap kicsit azért óvatosan bánnék vele, mert kóros álmatlanságot okoz és a munkahelyi teljesítmény leromlását.

Bátran ajánlom egyébként figyelmébe bárkinek a könyvet, azoknak is, akik hozzám hasonlóképp látták már a filmet, mert ettől cseppet sem lesz unalmasabb a könyv (érdekes, pedig ilyen esetekben az ember már unni szokta a könyvet). Ráadásul sok olyan rész van a könyvben, amely a filmben nem úgy vagy egyáltalán meg sem történik! (Még több izgalom!)

Kakiból növesztett krumplik, éhezés, kitartás, magány, bátorság, kitartás, barátság, remény, kémia, termodinamika, élet-halál döntések, és a jó ég tudja, még mi minden tárul elénk ebben a 357 oldalban!

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Watney, a főszereplő rendkívül humoros és ironikus, imádtam a stílusát!
Borító: 10/10 – Egy szavam se lehet egyik borítóra se, és a kötésre se. Ráadásul kemény borítós!
Kinek ajánlom: Bárkinek, kivétel nélkül, férfiaknak, nőknek is.
+ pont: A vicces írásmódért és az alapötletért.
- pont: Azért néha többször el kellett olvasnom egy-egy kémiai magyarázatot.