Phyllis T. Smith-nek nemrég jelent meg új könyve, a Palatinus-domb lányai, amiről írtam is már korábban nektek. Akkor megígértem, hogy bizonyos szempontból az „előzménykötetét” is el fogom olvasni, az Én, Líviát, amely Néró, később pedig Augustus császár feleségéről szól, és mint Julia mostohaanyja, feltűnik a Palatinus-domb lányaiban is.

Történet ​egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. 
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.

De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.

Értékelés:

Bár a Palatinus-domb lányai sokkal jobban tetszett, talán azért is, mert ott több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, itt pedig végig csak Líviára koncentrálunk, azért ez is egy rendkívül érdekes olvasmány, már csak a benne megjelenő történelmi események miatt is.

Én valahogy mindig úgy voltam vele a középiskolában, hogy képtelen voltam megjegyezni ezeknél a rómaiaknál, hogy ki kicsoda, kit vett el, kitől vált el, melyik testvérét, unokatestvérét vette el, aztán kitől hány gyereke lett, stb. Szóval akkoriban aztán volt mindenkivel, fűvel-fával kavarás, ezt meg amazt még örökbe is fogadták, meg felvették ugyanazt a nevet, amit az elődeik, vagy az apjuk nevét kapták, szóval… Káosz! Na mármost ez a két könyv nagyszerű abban a tekintetben is, hogy felvilágosítja az embert, eloszlik a köd az olvasó szeme elől, és végre képes megjegyezni, hogy ki kicsoda és kivel miért hált. Úgyhogy történelem tanulás végett sem egy utolsó olvasmány, tudom ajánlani középiskolásoknak is.

Nagyon tetszett egyébként, hogy mindkét kötet a színművekhez hasonlóan az elején felsorolja a szereplőket, hogy az ember már rögtön tudja hova tenni őket a fejében, és a sok hasonló név miatt néha vissza is lapoztam, hogy tisztába tegyem a dolgokat.

Ez a kötet Lívia Drusilláról szól, aki előbb politikai okokból Tiberius Néróhoz ment feleségül (tőle született két gyereke, köztük a későbbi császár, Tiberus is). Később azonban beleszeret Augustus császárba (korábbi nevén Octavianus, de egy időben anyai nagybátyja és egyben mostohaapja, Caesar nevét is felvette). Ez a könyv az ő megismerkedésükről és történetükről szól, valamint háborúskodásról többek között Marcus Antoniussal és Lepidussal is, így teljes képet kaphatunk a második triumvirátus tagjairól is.

Ezzel szemben ugye a Palatinus-domb lányai, ami egyfajta folytatás nem csak Líviáról, hanem Augustus lányáról, Juliáról és Kleopátra Szelénéről is szól (aki egyébként Kleopátra gyermeke.) Ebből is látszik, hogy a rokoni szálak nem valami nagyon egyszerűek, az olvasása közben épp arra gondoltam, hogy ebből is lehetne egy jó kis sorozatot csinálni, mint az Uralkodónőből, A Szultánából, stb..

Az Én, Lívia elsősorban róla, egy erős nőről szól, aki nehezményezi, hogy egy nőnek mennyire nincs hatalma, vagy egyáltalán beleszólása a politikai életbe (sem). Nem szeretnék többet spoilerezni, a fentebbieket is azért említettem meg, mert alapvető történelmi műveltséggel ezek nagyjából tudhatóak, viszont még több szál is megjelenik ebben a könyvben, mint például a család és a szerelem jelentősége, avagy mi van akkor, ha ez a kettő ütközik egymással. 

Azt hiszem, nem rejthetem véka alá a véleményem, hogy nekem leginkább azok a részek tetszettek, amikor Lívia lassacskán rájön, milyen személyiség is Augustus, és milyen úton-módon tud legalább egy kis hatalmat gyakorolni felette vagy Róma fölött. Az a mondanivaló, hogy minden sokra vitt férfi mögött áll egy magabiztos és erős nő pedig kifejezetten fontos számomra.

Sok-sok történelmi eseménnyel, csatával és erkölcsi döntésekkel tarkított szerelmi történet, amelyet bátran ajánlok bármilyen korosztálynak, és javaslom, hogy aki csak az egyik kötetet olvasta, álljon neki a másiknak is, akár olyan fordított sorrendben is, ahogy azt én tettem.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó!
Karakterek: Imádom a történelmi karaktereket, ráadásul Lívia igazi modern női példakép lehetne.
Borító: Nagyon tetszett, illik a történethez, és a kötetet magát is kellemes forgatni.
Kinek ajánlom: A történelmi vagy romantikus könyvek kedvelőinek, korosztálytól függetlenül.
+ pont: Nagyon tetszett Lívia karaktere, egyénisége, és az író jól kibontakoztatta az egyes történelmi események mögötti kitalált hétköznapibb dolgokat.
- pont: Néhol vontatottabbnak éreztem, mint a Palatinus-domb lányait, talán azért, mert ott kivételesen nagyon megtetszett a több nézőpontos történetmesélés, itt pedig végig csak Líviára koncentrálhatunk.