Ismertető:

1988. május 12. Marie huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első éjszaka óta történt vele. A fejében ő még mindig az a 25 éves, független gondolkodású lány, aki tegnap tizenkét évvel ezelőtt? volt. Úgy dönt, amnéziájáról nem árul el semmit a férjének és a környezetének, hanem titokban nyomozni kezd saját maga és az elveszett idő után. De hogyan rakhatja össze a kirakós darabkáit úgy, hogy közben senki ne gyanítson semmit, senki ne tartsa őrültnek? Hogyan álljon helyt a mindennapokban, amikor úgy érzi, valaki másnak az életét éli? Ahhoz, hogy újra birtokba vegye a múltat és kiderítse az emlékezetkiesés okát, alaposan meg kell ismernie valakit: önmagát.

... Nos, ezt a könyvet tegnap délután kölcsönöztem ki a könyvtárból. Mivel már most említést teszek nektek róla, ezért gondolom, nyilvánvaló, hogy mennyire tetszett, és, hogy rögvest kiolvastam egy ültő helyemben az egészet. Végig magával ragadott, teljesen beszippantott, és koromnál fogva (is) közel éreztem magamhoz. Tudom ajánlani minden 25-40 körüli nőnek, mert egyszerre tudhatja magának a fiatalok szertelenségét, szenvedélyességét, és a már középkorú nő problémáit, a gyermeknevelést, mindeközben rácsodálkozunk a világ - 12 év alatt bekövetkezett - változásaira. Néha én is szoktam ilyesmiken gondolkodni, amit a könyv pedzeget, néha én is elképzelem, mi lesz 12 év múlva, vagy például egy éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy ma itt és így legyek, ahogy most. smile hangulatjel Kedvenc könyveim egyikévé lépett elő.

Tegnap este pedig ezen felbuzdulva gyorsan megnéztem még a a filmet, ami ebből készült. Tulajdonképpen a filmen legalább lehetett nevetni, de sok mindent megváltoztattak benne, a főszereplők foglalkozását, vagy pl. a gyerekek számát. Minden esetre élvezhető film lett, de persze szokás szerint a könyv most is ezerszer érdekesebbre és fordulatosabbra sikeredett. Már csak azért is, mert a film egy évtizeddel későbbre helyezi a történéseket, így pont kihagyva annak az érzékeltetését, hogy '88-2000 óta mennyit változott a világ technikailag.

Ha nektek is tetszett a könyv/film, várom a véleményeteket. :)