Josh Malermantól már olvashattuk a molyok által 88%-osra értékelt Madarak a dobozban thrillert és a rövidebb, de szintén élvezhető Ház a tó mélyén c. regényszösszenetet. Mostani legújabb története A végzet tébolyult kereke címet viseli, és hát azt hiszem, ez a cím tökéletesen visszaadja azt, mit is várhatunk konkrétan a könyvtől. Bár thriller, szerintem tartalmaz némi fantasztikus mellékzörejt is (szó szerint?), az olvasó gyakran érezheti úgy, hogy körbe-körbe járva tébolyultan próbálja megérteni az eseményeket.

Philip ​Tonka hat hónap kóma után tér magához. Senki sem tudja, mi történhetett vele – ugyanis teste összes csontja összetört. Halottnak kellene lennie, mégis él. És napról napra egyre több derül ki arról, hogy mi is történt vele…

A Danes együttes – Detroit üdvöskéi – tagjai az 1950-es évek derekára kiégtek, és inspiráció hiányában képtelenek újabb slágert szállítani a közönségnek. Kétségbeejtő helyzetüknek az amerikai kormány egyik ügynöke vet véget, aki különös megbízással keresi fel őket. Egy afrikai sivatagba kellene elutazniuk, hogy felderítsék egy rejtélyes és állítólag rosszindulatú hang forrását. A frontember, Philip Tonka irányításával a Danes tagjai hátborzongató utazásra indulnak a perzselő sivatagon át – egy olyan utazásra, amely Tonkát egy borzalmas, sötét titok hálójába viszi. 

Josh Malerman az elképesztő sikerű Madarak a dobozban szerzőjének meghökkentő új regénye a pszichológiai horror olyan mélységébe merészkedik, ahol semmit nem hihetsz el, amit hallasz.

Értékelés:

A Madarak a dobozban nálam nagy sikert aratott, és olvasásakor nagyon megszerettem az írót, mert azzal a könyvével egy hátborzongatóan furcsa hangulatot tudott a szavain keresztül az olvasóba csöpögtetni. Számomra nem volt ez másként a Ház a tó mélyén könyvével sem, ami azonban már nem nyerte el annyi rajongó tetszését.

Ez a könyv (ha lehet ilyet mondani), még inkább tévútra vezet és megdolgoztatja agytekervényeinket. Egy kicsit elvont, egy kicsit furcsa, egy kicsit tébolyult. Mindazonáltal egy érdekes, bár kissé hosszúra nyúló bevezetővel hamar bele is csöppenünk ebbe a furcsa 20. századi világba, ahol Philip Tonkával és zenésztársaival egy különös hang nyomába eredünk az afrikai sivatagban.

A cselekmény két idősíkon fut, egyrészt akkor, amikor a banda a sivatagban teljesíti „küldetését”, másrészt később, akkor, amikor Philip millió csonttöréssel egy érdekes kórházban lábadozik.  De vajon mi lehet a hang forrása, és miért érdekli a katonaságot? Egyáltalán mi is pontosan „az a hang”?

Igaz, hogy nem kapunk mindenre magyarázatot a végén, de végül is Malermantól ezt megszokhattuk volna már. :) Bár ezért levonok pár mínusz pontot, összességében azért tetszett, és nem bántam meg az olvasását. Még a befejezése után is bőven hagy gondolkodnivalót maga után (hátha álmunkban rájövünk a miértekre). Bár számomra nem volt annyira hátborzongató, mint a korábbi regényei, kicsit a hangulata is más volt talán, ez nem biztos, hogy levon az értékéből. S még ha a magyarázatokkal nem is teljesen elégedett az olvasó, a leírások, felvetések, a lassú csúszkálás, haladás a történetben gyakorlatilag folyamatos olvasásra késztet.

Elsősorban a thriller (fantasy?) rajongóknak tudom ajánlani, vagy azoknak, akik ismerik az író munkásságát már.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Philip és Ellen a két főszereplő a történetben, többnyire az előbbi. A karakterek személyisége, jelleme annyira nincs kidolgozva, az író leginkább a misztikumra, rejtélyre fekteti a hangsúlyt.
Borító: 9/10 – Tetszik, de azért hiányoltam a borítóról egy hangszert vagy a sivatagot. (Lásd a külföldi borítót.)
Kinek ajánlom: Thriller könyvek olvasóinak, azoknak, akik már ismerik Malerman fura stílusát. :D Azoknak, akik szeretik a titkokat, misztikus magyarázatokat. Én némi fantasy mellékhangot is éreztem azért benne.
+ pont: Érdekfeszítően indult a történet, végig lehetett találgatni, hogy mi lesz még ebből.
- pont: Mi a fészkes cipőkefés trutyi pumpa volt ez a vég???? Meg ez a magyarázat az egészre? Értem én, hogy Malerman, de azért a többi könyvében legalább halványan értettem a dolgokat. :D Itt is értem halványan mondjuk, de nagyon örültem volna több magyarázatnak…