- Jó napot, Manci néni! Hogy tetszik lenni?
- Szervusz, aranyom. Hogy szoktam enni? Hát, mióta megvan az új fogsorom, kicsit nehézkesen, mégiscsak jó volt fiatalabbnak lenni.
- Tetszett látni az újságokban, ki lett az új elnök?
- Nincsen semmi újság, aranyom. Fájnak egy kicsit az ízületeim, de a lányom hozott rá egy jó kenőcsöt a hétvégén.
- Azt tessék mondani, hogy tegnap ki lett az elnök?
- Ki lökött el? Ivett? No, igazán nem néztem volna ki belőle. A minap is olyan kedves volt, segített cipelni a szatyromat. Ezekkel a göcsörtös kezekkel meg fájós háttal már nehéz az, aranyom.
- Nem, úgy értem, tetszett látni a tévében a választásokat?
- Az áradásokat? Igen, persze, idén megint kiáradt a Tisza. Mondtam is a fiamnak, merthogy ők is pórul jártak, hogy el kéne adni azt a házat, költözzenek ide mellém, azzal a házzal mindig csak a baj van. Ezt én mondom neked!
- Értem, de a választásokat, Manci néni, látta a választásokat?
- Nem, nem bántam meg a választásomat. Szerintem az a legjobb nekik, ha közelebb költöznek, az unokákat is gyakrabban látnám, no meg aztán én se leszek már itt sokáig. Isten tudja, ezek az új adók is, meg ez az új elnök, ki tudja, mit hoz.
- Jaj, Manci néni, azt tessék már mondani, ki nyert?
- Mit szeretnél megoldani, aranyom és kivel?
- Nem megoldani, megmondani! Manci néni, ki vezeti az országot?
- A korlátok? Hát igen, ezek az új korlátozások, borzalmas. Az a baj, hogy ezeket a mai fiatalokat nem igazán érdekli a politika, csak a saját dolgukkal vannak elfoglalva.
- Jól van, Mancika néni, tessék csak pihenni. Én sietek haza, muszáj megnéznem, ki lett az elnök. Csókolom!
- Szervusz, aranyom! Na, már el is ment. Meg sem kérdezte, ki nyerte a választásokat. Ezek a mai fiatalok…
