Nem sokára mozikba kerül Dennis Lehane – Az éjszaka törvénye c. könyv alapján készült film, amelyben olyan színészek kaptak (fő)szerepet, mint Ben Affleck, vagy Elle Fanning, Dakota Fanning húga. A történet az 1920/30-as években játszódik, mely által bepillantást nyerhetünk az akkori gengszter- és börtönéletbe vagy a rumbizniszbe az alkoholtilalom idején.

Joe ​​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.

Értékelés:

Így utólag azt gondolom, talán leginkább a férfiaknak tudnám ajánlani a kötetet, figyelembe véve a témáját, az írásmódját és a stílusát is. Nem annyira pörgős, mint inkább lassabban kibontakozó, türelmet igénylő történetvezetés a jellemző rá, ugyanakkor a második felében kicsit jobban beindul a cselekmény. Eleinte kételkedtem benne, hogy lesz tetőpont, meg egy normális befejezés, de utólag úgy gondolom, minden megvolt benne, még a nem várt végső csavar is.

Azoknak, akik szeretik ezt a világot, érdekfeszítő olvasmány lehet, de akiktől távol áll, és valami romantikus gengszter sztorit képzelnek maguk elé, vagy páratlanul szárnyaló, eseménydús cselekményt, nem hiszem, hogy ez a könyv lesz majd a kedvencük. Eleinte számomra döcögős volt a kezdet, de a végére egészen megszoktam a szereplőket, és tudtam, kitől mire számítsak, és láttam, hogy valamerre mégiscsak tart ez a történet – akkor kezdtem el igazán értékelni. Néhány dolgon még engem is elgondolkodtatott, hogy az adott helyzetben én épp ezt vagy azt tettem-e volna, és bár nem napjainkban játszódik, tény, hogy vetít némi nem túl bizalomgerjesztő fényt a jelenlegi általános életmódunkra is. Persze, ezt talán csak azok látják, akik a cselekményen kívül elgondolkodnak a regény mélyebb mondanivalóján is.

Teljes mértékben ráismertem a Viharsziget szerzőjére, tehát akik azt a könyvet preferálták, ennek a vételét sem fogják megbánni. Számomra még mindig kicsit szokatlan volt ez a stílus, igazából nehéz megmagyaráznom, hogy miért – pedig ez ritkán fordul elő velem.

A karakterek eléggé élethűek, (majdnem) mindegyiknek van hibája, jó és rossz oldala, lehet őket bírálni, szeretni vagy épp utálni. Már magam is meglepődtem azon a változáson, mikor a végére én is kezdtem kívánni egyiknek vagy másiknak valamiféle bosszú beteljesülését. Kíváncsi vagyok, milyen film kerekedik majd belőle.

Összességében tehát kicsit egyszerű gondolatmenet és cselekmény, talán inkább abban rejlik különlegessége, hogy egy olyan kor és életstílus színfalai mögé nézhetünk be – egész hihetően -, amire már más lehetőségünk a regényeken kívül manapság már nincs.  

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hihetőek, bár nem mozgok valami otthonosan a gengszter témában.
Borító: 9/10 Nem rossz, bár valami eredetibb talán jobb lett volna, mint a film főszereplőjének képe.
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább férfiaknak, és a türelmeseknek. Kicsit lassan kibontakozó történet.
+ pont: Mert a vége felé kezdett érdekes lenni, és mert nem számítottam erre a befejezésre.
- pont: Mert néhány részen, úgy a közepe táján kicsit untam magam.