Képzeljünk el egy világot, amelyben a rabszolgatartó társadalom nem embereket, hanem robotokat, gépeket dolgoztat. És most képzeljük el, hogy annak ellenére, hogy mindenki abban a tévhitben él, hogy ezeknek a gépeknek nincsen lelkük, érzéseik, fájdalmaik, valójában ugyanúgy éreznek, mint az emberek. Csak épp kénytelenek teljesíteni gazdájuk és a királyság avagy a beléjük vésett missiók parancsait.
„Őstehetség” – Így jellemzi George R. R. Martin, a Trónok harca írója Ian Tregillis trilógiájának nemrégiben magyarul is megjelent első kötetét, a Géplélek című könyvet.

Jaxnak ​hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt. 
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat. 
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.

A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.

A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.

Értékelés:

Kétségtelen, hogy ez a trilógia egy remekbe szabott mű lesz, ezt már az első része is méltán bizonyítja. Bár az első néhány oldalnál még kissé értetlenül néz az olvasó erre az új, szeme előtt kitárulkozó "disztópikus" világra, és több párbeszéd értelmetlennek tűnhet, a könyv végére a megszerzett ismeretek fényében minden magyarázatot nyer. Lassan, oldalról oldalra rázódunk bele ebbe kalandos, ugyanakkor filozofikus kérdéseket egyaránt boncolgató, mélyenszántó történetbe,

A gondolkodó és érző robotok ötlete persze nem újkeletű, hiszen A kétszáz éves ember, az Én, a robot, a Chappie, a Mesterséges értelem című filmek és még sokan mások mind-mind ezt a témát dolgozzák fel. Tregillis könyve azonban mindezt nem a jövőbe, hanem egy jól kidolgozott, huszadik századi kitalált birodalomba helyezi, egészen pontosan a kálvinista Hollandiába. Azzal, hogy érdekes párhuzamot von történelmünk rabszolgatartó társadalmai és a könyvbéli robot rabszolgatartás között, hogy érzésekkel ruházza fel Jaxot, a főszereplő gépet és szembeállítja egymással a gondolkodó embert és gépet, olyan erkölcsi gondolkodásra készteti az olvasót, mint a disztópikus műfaj atyja, Orwell tette azt az 1984 című regényében. Persze, a Géplélek szigorúan véve, mivel nem a jövőben, hanem a múltban játszódik, nem felel meg a disztópia műfaj követelményeinek, azért tartalmazza jegyeit.

„A disztópikus társadalmakban általában az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik.”

Tregillis kétségkívül ihletet meríthetett az 1800-as évek Amerikájában dúló Polgárháborúból, ami a rabszolgatartó Déliek és a rabszolgatartást ellenző Északiak között robbant ki. A könyvben viszont a rabszolgatartó Hollandia áll szemben a franciákkal, akik ugyan nem sok eséllyel szállhatnak szembe a megállíthatatlan erővel rendelkező gépmonstrumokkal.

Ebből is látszik, hogy egy tökéletesen, nagy műgonddal felépített világot kapunk, amelynek főszeplője, Jax pillanatok alatt a szívünkhöz nő. Kicsit esetlen, gyakran hibázik, és nem is mindig tudja, mi a helyes cselekedet, ezért kicsit olyan, mint egy túlméretezett kiskamasz, ugyanakkor nemes szándékok vezérlik. Már ezzel is bőven a könyvben megismert emberiség fölé emelkedik, így nem véletlen, hogy végig neki szurkolunk a történetben. A másik főszereplőt, a francia kémnő Berenice-t ugyanakkor sokkal több időnkbe telik megszeretni és megismerni – talán nem is sikerül teljes meggyőződéssel melléállnunk, ugyanakkor az olvasó előbb-utóbb megérti. Adott tehát két, teljesen más főszereplő, sok mellékszereplő és több nézőpont.

Kalandos, rendkívül fordulatos, agytekervényeket megmozgató, egyedi történet, amelyet 16 éven felülieknek, a fantasy vagy a disztópiák kedvelőinek tudok ajánlani. Nem tagatom, hogy kíváncsian várom a folytatást, és elárulom azt is, hogy az első kötet borítójának hátulján az is kiderül, milyen külsőt és címet kapnak a trilógia következő részei. Egyetlen negatívumát a könyvnek a pontozásnál, a mínusz pontoknál jelzem, amely viszont spoileres, így ki-ki döntse el, szeretné-e elolvasni. Azoknál, akik viszont már olvasták a kötetet, érdekes vitaindító felvetés lehet.

További, külföldön publikált kritikák, vélemények:

„Fantasztikus akciójelenetek követik egymást, megbabonázza az olvasót a nagyszabású, filmvászonra kívánkozó erőszak, de a valódi borzongást Tregillis kegyetlen történetszövése kelti. Előszeretettel taszítja szereplőit a pokol tornácára… és aztán ahelyett, hogy az utolsó pillanatban visszarántaná, belöki őket a pokol tüzébe.”
- SciFi Magazine

„Zseniális alternatív történelmi mű az automatákról és a szabad akarat etikai kérdéseiről. … Tregillis kidolgozott hátterű világát elegáns prózával tárja szemünk elé, a hiteles szereplők és az izgalmas cselekmény teszi igazán remekbe szabottá ezt a történetet.”
- Publishers Weekly

„Az első, ami ki fog szaladni az olvasó száján, miután befejezi ezt a csodálatos könyvet, az hogy: >>Hű!<< A második mondat pedig valószínűleg az, hogy: >>Mikor olvashatom a következőt?<<”
- Booklist

„Tregillis a szabad akarat és a lélek természetéről írt gondolatébresztő művet, amelyet egy lebilincselő kalandregény álcájába bújtatott. Jax egy megdöbbentően szimpatikus főszereplő, az órásmesterek és rabszolgáik világa pedig annyira magával ragadó, hogy az olvasók türelmetlenül fogják várni az új sorozat következő kötetét.”
- Library Journal

„A szereplői minden eddiginél hitelesebbek, a cselekmény gyönyörűen átgondolt, a könyv hangvétele kíméletlenül rideg, és egyes részeknél hátborzongató. Habár az akció pörgős, Tregillis mégis képes jó nagy adag filozófiát belecsempészni a szövegbe… a sötét, intellektuális fantasyt kedvelő olvasók magasztalni fogják.”
- Kirkus Reviews

„… a regény végéhez közeledve a szereplők által átvészelt, testi-lelki megpróbáltatások egy még ennél is izgalmasabb folytatást ígérnek. Az óraműpontossággal érkező fordulatok mellett jól időzített párbeszédekben bontakoznak ki a tudat és a technológia minket is foglalkoztató kérdései, miközben ember és gép egyre inkább összeolvad ebben a világban.”
- The Washington Post

„Noha ez még csak a felvezetője egy roppant ígéretes sorozatnak, a Géplélek éppolyan összetett remekmű, mint azok a csodálatos automaták, amelyek életre kelnek a könyv lapjain.”
- NPR Books

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Szerettem Jax karakterét, robotsága ellenére jól kidolgozott, és a többiek is megfelelően árnyaltak.
Borító: Fantasztikus! Ráadásul a hátulján már előre láthatjuk a további két rész leendő borítóját.
Kinek ajánlom: A disztópiák vagy fantasy könyvek kedvelőinek, bár ez nem a hagyományos értelemben vett disztópia, hiszen a múltban játszódik a jövő helyett. 16 éven felülieknek.
+ pont: Mert nagyon jó az alapkoncepció, és (majdnem) minden a helyén volt benne történetileg.
- pont: SPOILER: Jaxnak és Berenice-nek egyszerűbb dolga lett volna, ha minden géphez aki szembejön velük, szimplán csak odaérintik az Üveget, amely szabaddá teszi őket.