Ha mindenki választhatna egy különleges képességet, valószínűleg az emberek többsége nem arra szavazna, hogy egyetlen érintéssel megtudhassa, hogyan fognak meghalni a körülötte élők. Legtöbbünk valójában a saját halálával sem szeretne tisztában lenni. Miriam Blacket azonban folyamatosan halálos látomások gyötrik, amikor hozzáér valakihez.
Chuck Wendig Miriam Black sorozatának első részéről, a Vészmadarakról már írtam nektek korábban, most a második kötet – amely a Halálmadarak címet viseli – került a polcomra.

_Miriam Black tudja, hogyan fognak meghalni. 
Csak azt nem tudja, ki öli meg őket._ 

Egyszerűen nem mennek jól a dolgok: Miriam és Louis kapcsolata ugyanúgy ki van téve a nő hangulatváltozásainak, mint minden más az életében. Miriam igyekszik. Tényleg. De ez az egész „letelepedés-dolog” egyszerűen nem neki való.

Próbálja kordában tartani médiumi képességét – azt, hogy egy puszta érintéstől is látja, mikor és hogyan fog valaki meghalni – de még ez is rossz érzéssel tölti el. Mintha egy tornádót akarna bezárni egy apró palackba. Csak idő kérdése, mikor fog kitörni a mindent elsöprő vihar. 
Amikor egy ártatlan megbízás egy lányiskolába szólítja, véletlenül egy kegyetlen, jövőbeli sorozatgyilkos nyomára bukkan. Már nem csak rengeteg lány élete múlik rajta: a vadászból is hamar préda lesz.

Értékelés:

Az alapötlet még mindig nagyon értékelendő, valami új és titokzatos, amihez az olvasóknak ritkán van szerencséje. Talán filozofikusnak is tűnik eljátszani a felvetett gondolattal, azonban a könyv inkább a krimi-thriller irányába húzódik, mintsem, hogy velős gondolatokat ültessen a fejünkbe.

Aki olvasta az első részt, annak bizonyára nem fog meglepetést okozni a második sem, legalábbis ami az egyedi stílusát illeti. A Vészmadarak a moly.hu szerint 82%-os értékelést kapott eddig 92 olvasójától, ami egy átlagosan szép teljesítmény a műfajban. Miriam Black története tehát folytatódik és a már első részből megismert Louis is részt vesz hátborzongató kalandjaiban. Miriam ezúttal egy sorozatgyilkos nyomába ered, és kicsit sajnálatos, hogy ennyi mindent elárul a könyvről a fülszövege, mert ezen kívül nem sok élményt nyújt. Persze, lehet találgatni a gyilkosra, és fejben össze rakosgatni a szálakat, de nagyjából a történet lezárulta előtt száz oldallal már lehet sejteni, hogy ki lehet a ludas.

A könyv valahol a misztikum és a krimi között egyensúlyozik, viszont nem mindenre kaphatunk magyarázatot, például még mindig nem kerülünk közelebb Miriam képességének megértéshez, sőt, talán még sokkal távolabb sodródunk tőle, mint az első részben. Történnek olyan események is, amelyeknek dramaturgiailag nem igazán van jelentőségük, és magyarázatot sem találni rá, hogy „ezt most miért kellett”, mindazonáltal ez nem volt másképp az első kötetben sem, tehát akiknek az elnyerte a tetszését, ezzel is könnyen megbarátkoznak majd.

Plusz pont viszont, hogy legalább kicsit bekukucskálhatunk a "közjátékoknak" köszönhetően Miriam múltjába, így jobban megérhetjük a személyiségét és az ok-okozati összefüggéseket is.

Remélhetőleg a további részben/részekben minden kitisztul majd, megkapjuk a várva várt magyarázatokat, és akkor egy összeszedett, komplex történetet kapunk majd, amely megállja a helyét ebben a kategóriában, addig is némi fantasztikus beütéssel tűzdelt kalandozós krimi-thrillert kapunk. Nem annyira elgondolkodtató, mintsem inkább egy magával sodró, furcsa kitérőkkel teli olvasmány, de talán épp ez lehet az egyik oka annak, hogy az egyedi címszót is magán viselheti.

A kötetet azoknak ajánlom, akik olvasták az első részt, 16 éven felülieknek, hiszen talán ez már nem annyira véres és brutális, mint a Vészmadarak, de még mindig gyilkosokról van szó.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Miriam nem lett szimpatikusabb, de Louis továbbra is egy viszonylag szerethető karakter.
Borító: 9/10 – Illik az első részhez és szép a grafika.
Kinek ajánlom: A krimik,thrillerek kedvelőinek, elsősorban azoknak, akik olvasták és akiknek tetszett az első rész.
+ pont: Mert most is (még mindig) nagyon jó az alapötlet és mert megtudhatunk kicsit többet Miriam múltjáról.
- pont: Mert több dolog is előre kitalálható a történetben (személyek kivolta legalábbis), és mert kicsit szétszórt, nem annyira összeszedett.