Ez a bejegyzésem a hozzám hasonló HP fanoknak igazi csemege lesz. :)
Nem tudom, hány HP fanatikus tudja, de jó néhány évvel ezelőtt Juhász Roland (írói álnevén Parselmouth Lion) írt egy igazán fantasztikus, cselekménydús és olvasmányos fanfic folytatást a Harry Potterhez Nurmengard-trilógia címen. Első kötete a Harry Potter és a Negyedik Torony, második a Harry Potter és az Ezernevű, harmadik része pedig a Harry Potter és a Smaragd Sigillus. Emlékszem, hogy jó pár évvel ezelőtt olvastam a történetet, kétszer is, aztán nekiálltam kinyomtattatni a sokszáz oldalt - hiszen ez az alkotás terjedelmében sem marad el az eredeti HP művekhez képest. Most újra eszembe jutott, és nem sokára ismét bele is vetem magam. Ami nekem a legjobban tetszett benne egyébként, hogy a hangulatvilága nagyon jól beleilleszkedik a J. K. Rowling által kitaláltba, és még a nyelvezete is ismerős nosztalgikus érzéseket kelt bennem. Szerepet játszanak benne Harry gyerekei, megismerhetjük a Durmstrangot, és a felnőttek világába kísérhetjük a híres triót. :)
Sőt, igazából attól félek, hogy amint újra elkezdem olvasni, ismét magábaszippant, mint egy végeláthatatlan fekete lyuk, és csak hosszú idő múltán kerülök elő a könyv mögül (a munkát leszámítva), mint Gandalf, a semmiből, hunyorogva, és oltári nehéz lesz visszaszokni a hétköznapi élethez. Tudjátok, miről beszélek, ugye?
Viccet félre téve, itt a fanfic első részének ismertetője:
"Egy év telt el azóta, hogy Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat, Voldemortot, és elnyerte az ősi pálca, a Halálvessző birtokjogát. Két barátjával, Ron Weasleyvel és Hermione Grangerrel, valamint barátnőjével, Ginnyvel a gondtalan mindennapokat csupa kellemes szórakozással és pihenéssel töltik. De amit Harry és barátai nem tudnak, hogy a gonosz feketemágus elpusztításával olyan események láncolatát indították el, melynek kimenetelét egyikük sem – még a néhai Dumbledore professzor sem láthatta előre.
A gonosz erők újra szövetkezni kezdenek, és megindul a versengés, hogy ki vegye át Voldemort helyét a feketemágusok vezéri székében. Harry, Ron, Hermione és Ginny hamarosan olyan küzdelem közepében találják magukat, melyben, ha nem vigyáznak, mindent elveszíthetnek… "
Az összes olvasható online, vagy kereshettek letöltést is. Pl. a Merengő oldalán itt találhatjátok meg a három kötetet:
http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=24045
http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=37836
http://www.fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=58108
Egyébként úgy általában a Harry Potterről kicsit bővebben:
Harry Potterrel kicsit az a probléma, hogy gyerekként kell elkezdeni, mert az első három könyve kifejezetten gyerekeknek szól, és a nyelvezete is olyan. Én ugye együtt nőttem a könyvvel. A hetedik már abszolúte felnőtt. Szóval, akkor érdemes elkezdeni, ha elfogadjuk, hogy az első pár rész gyerekeknek íródott és gyerekekről szól. Minden esetre olyan jól kidolgozott történeti háttere van - ha valaki szereti a fantasztikus témát -, mint szerintem semmilyen más könyvnek, még a Gyűrűk urának sem (azt is olvastam).
Sok kritikus kitért rá, hogy húzódik párhuzam a könyvben az Aranyvérű varázslók (tiszta vérű varázslók) és 2. világháborúban árjának emlegetett embertípusok között, s, hogy Voldemort kicsit olyan, mint Hitler, aki megpróbálja kiirtani / igába hajtani a nem tiszta vérű varázslókat, és a varázstalan embereket, s Harry és barátai képviselik a háborúban győztes feleket. Egyébként van benne valami, végül is a legtöbb író a történelemből meríti az ötleteit.
Nekünk, az én korosztályomnak ez azért egy központi, nagy szerepet játszó könyv, mert nagyjából annyi idősek voltunk, mint a főszereplő Harry. És pl. gyerekként jól esett egy varázsló iskoláról képzelődni, és elragadtatott engem, ahogy minden gyereket a mese. Később, ahogy kamaszodtam, a történet bonyolódott, ahogy pedig felnőttem már egy fantasztikusan megformált és elképzelt, kialakított világot láttam benne, ami annyira egységes, hogy olyan, mintha mindig is létezett volna. Sehol egy ellentmondás, izgalmas fordulatok, s mindeközben olyan értékeket próbál átadni, mint a barátság, a jó győzelme a rossz fölött, az igazság, a szülői szeretet, a kitartás és a bátorság. Igen, ez mind le van írva. Igaz, egészen a 7. kötetig kicsit, a romantikára emlékeztető formája van, már olyan szempontból, hogy a karakterek idealizáltak, aki rossz az rossz, aki jó az jó, de az utolsó kötetben átmegyünk a realizmusba, és a valósághoz hűen kiderül, hogy nem mindenki csupán csak jó, vagy csupán csak gonosz. Plusz, szépen végig lehet követni a főszereplő Harry jellemfejlődését a köteteken át, mert bizony neki is voltak unszimpatikus megnyilvánulásai. Még némi pszichológiai hátteret is ad a szereplőknek, megmagyarázván, ki miért lett olyan, amilyen.
Ha tetszenek az értékeléseim, olvass bele a többi fantasy témájú könyvajánlómba is és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb ajánlókról!
