A Skandináv krimikről már írtam nektek bővebben Samuel Bjørk norvég író könyveivel kapcsolatban, ezúttal pedig a finn Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozatával jelentkezem.

Kétségbeesett ​​éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Értékelés:

Amikor elolvastam az első részt, a Kolibrit, úgy gondoltam, előbb nekiveselkedem a második résznek, a Védtelenülnek, mert számomra inkább tűnik egy könyvnek az egész, mint két külön regénynek, még akkor is, ha voltaképpen két külön nyomozási szálat göngyölítenek fel a főszereplők.

Annyit mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy számomra Bjørk Magányos utazó című könyve és annak a folytatása jobban a szívemhez nőtt. Valahogy úgy éreztem, azok a szereplők inkább kedvelhetőek, jobban megismertem őket, pedig mi lehetne jobb közös szál, mint Hiekkapelto Fekete Annája, a magyar származású, egykori Jugoszláviában született mára már erős és emancipált finn nyomozó? Mondjuk tény, hogy olyan viszonylatban nagyon is értékeltem a könyvet, hogy Anna szemén keresztül össze tudjuk hasonlítani a déli szerb/magyar férfiakat a finnekkel, hozzáállásukat a nőkhöz, az emancipáltsághoz, nők és férfiak kapcsolatban vállalt szerepéhez és a többi. A nyomozás nekem ugyanakkor nekem kicsit vontatott volt, legalábbis a második részben, és nem kapott el a végén az a nagy katarzis, hogy na, most aztán itt minden kiderült, de ez nyilván azért van így, mert ez egy trilógia, és eddig még ugye csak az első két rész jelent meg magyarul, ráadásul a második elég friss kiadás. Azért én számítok egy boldog és szövevényes befejezésre, végkifejletre, és lehetséges, hogy akkor majd visszatekintve átértékelem az egészet.

Annyit tehát elmondhatok, nem a krimi mivolta miatt szerettem meg a könyvet, számomra sokkal érdekesebb volt egy magyar lány szemszögéből látni Finnországot, az ottani boldogulási, elhelyezkedési lehetőségeket, a bevándorlók és menekültek helyzetét, illetve azt, hogyan képes ez a kissé belterjes finn társadalom elfogadni a külföldieket. Érdekes volt megtudni, hogy bizonyos szempontból ott sem „kolbászból van a kerítés”, a finneknek is bőven megvan a maga hibájuk. Például Anna nagyon jól megfogalmazta, hogy bár a finn férfiak jobban viszonyulnak a női-férfi szerepekhez, már olyan szempontból, hogy a nőknek könnyebben lehet érvényesülni és önállóságot, elismerést kivívni, ugyanakkor talán ezek velejárójaként a férfiak nincsenek olyan markáns személyiséggel megáldva, mint Anna régi otthonában. Lehetséges, hogy nincs tökéletes, mindkét oldalon fel kell adnunk valamit? Mindenképpen kötelező kompromisszumot kötni? Arról a felvázolt dilemmáról már nem is beszélve, hogy ha az ember már éveket, évtizedeket leélt egy adott országban, ami nem az övé, akkor már az az otthona? Az számít otthonnak, ahol születtünk, vagy ahol több időt éltünk? Esetleg az, ahol több a családtagunk? Még én sem tudom pontosan, Anna mit fog majd választani, reméljük, a harmadik kötetből kiderül.

Egyébként az első rész sokkal jobban tetszett a másodiknál, az még olvasmányos, tele munkahelyi és külföldi-bevándorló konfliktussal, végig szurkolunk Annának, hogy friss nyomozóként sikerüljön beilleszkednie a többiek közé, kiváltképp reméljük, hogy előítéletes kollégája, Esko elfogadja majd, és szép lassan megkedveljük őt is. Mindeközben egy sorozatgyilkos után nyomozunk; ez a rész pörgős, a másodikkal ellentétben, amikor a problémák már szinte megoldódnak, ott pedig már annyira túlkuszálódtak a szálak, hogy hiába a sok magyarázat, nekem már sok volt, még ha értettem is a végén, hogy ki miért és mit…

Mindazonáltal a komoly krimik kedvelőinek tudom ajánlani az első részt, aztán majd eldöntitek, megszerettétek-e annyira, hogy belevessétek magatokat a második részbe. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: Az első könyvre 7,5, a másodikra 7
Karakterek: 7,5/10
Borító: 10/10 Ebben nincs hiba, ráadásul a könyv is kemény borítós, kellemes tapintású.
Kinek ajánlom: A (skandináv?) krimi műfaj kedvelőinek.
+ pont: A női egyenjogúság és emancipáltság kérdésének felvetéséért, a magyar vonatkozásért.
- pont: A második rész számomra kicsit vontatott volt a nyomozás szempontjából.