„Segítek újraformálni az életedet, hogy tudatosan, a célodra koncentrálva és önbizalommal telve tudd meghozni a döntéseidet.”
Jay Shetty napjaink egyik legismertebb, legnépszerűbb motivációs trénere. Sikerének kulcsa, hogy gazdag élettapasztalatát és időtlen bölcsességét, tudását, amelyet hindu szerzetesként sajátított el, olyan friss és gyakorlatias formában tudja átadni, amely révén mindannyiunk számára elérhetővé teszi a letisztult, mélyebb értelemmel teli életet.
Shetty útmutatásai alapján felszabadíthatjuk a bennünk rejlő energiát és erőt, túlléphetünk rossz beidegződéseinken, negatív gondolatainkon, szorongásainkon, és eljuthatunk a lelki békének és tudatosságnak arra a szintjére, ahová valamennyien vágyakozunk.
A Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes utazásra hív bennünket önmagunk legbensőbb berkeibe, hogy felgyorsult, ingerekkel túlterhelt, stresszes világunk ellenére képesek legyünk megtalálni a boldogságot és nyugalmat.
„Jay Shetty szuperereje abban rejlik, hogy a bölcsességet és tudást időszerűvé és elérhetővé teszi. Mély, nagy hatású és gyakorlatias a könyve.” Will Smith és Jada Pinkett Smith
„Olvasd el ezt a könyvet, hogy kinyisd az elméd, újraértelmezd a sikert és megértsd a valódi, mélyebb céljaidat.” Arianna Huffington
„Ez a könyv kiszabadít a társadalmi beidegződések bűvköréből és segít, hogy a saját életed építőmérnökévé válhass.” Deepak Chopra

Jay Shetty könyve nem az a gyorsan olvasós könyv, hanem inkább olyan, amivel leülsz, és egy-egy részt többször is elolvasol, esetleg kijegyzeteled a számodra legfontosabb részeket. Shetty bár „világi” életben nőtt fel, tizenéves korában találkozott egy szerzetessel, aki nagy hatást gyakorolt rá, minek után évekig „kettős életet élt”, végül pedig úgy döntött, ő maga is szerzetes lesz. Három évig élt szerzetesként, amikor rájött, hogy talán nem ez az ő útja, és máshogy is tudja szolgálni az emberiséget. Nem tévedett. Könyvei, YouTube és TikTok videói által milliók tanulnak és inspirálódnak, a bevételei nem kevés részét pedig adakozásra fordítja többek között. De mit is tud ő, és mit ad ez a könyve?

Azt hiszem, néha nem árt átértékelni az ember életét. Vajon tényleg a saját értékeink szerint élünk, vagy mások álmai és értékrendjei, esetleg a társadalmi elvárások szerint? Azokkal az emberekkel vesszük körül magunkat, akik olyan értékeket mutatnak, amilyenekkel mi is gazdagodni szeretnénk? Ha halálos ágyunkból visszanézünk, mit fogunk sajnálni?

Mi jó származik abból, ha megtanulunk úgy gondolkodni, mint egy szerzetes? A kutatások és kísérletek, agyvizsgálatok alapján a szerzetesek a világ talán legboldogabb emberei. De miért? Talán mert képesek kikapcsolni a külső zajokat, és a belső hangjukra hallgatni, és értékelni azt, ami igazán fontos az életben. Mert tudják, az elme „rákja” az összehasonlítás, a panaszkodás és a kritizálás. Mert képesek követni a saját útjukat, a dharmat és aszerint élni. Talán nekünk is ideje megtalálnunk azt, amit szenvedéllyel, szakértelemmel végezhetünk, mégis hasznos a közösség, a társadalom, világ számára. Valami, ami nyomot hagy.

"Azok a kutatók, akik a buddhista szerzetes, Matthieu Ricard agyát vizsgálták, a gammahullámok mennyisége alapján - amelyek a figyelem, a memória, a tanulási képesség és a boldogság mértékét tükrözik - rögtön kikiáltották őt "a világ legboldogabb emberének", mivel azelőtt soha senkinél nem mértek ilyen magas értékeket. Ha egy szerzetes lóg ki a sorból ilyen mértékben, arra azt mondhatnánk, hogy lehet véletlen is, csakhogy Ricard nem az egyetlen. A kísérletet huszonegy másik szerzetesen is elvégezték, amikor épp meditáltak, és mindegyik esetben sokkal magasabb gammahullám-értékeket mértek, amelyek tartósabbnak is bizonyultak (még alvás közben is), mint a kontrollcsoport tagjai esetében, akik soha életükben nem meditáltak."

A könyv többek között felhívja a figyelmet arra, hogy amivel körülvesszük magunkat (filmek, social media, tárgyak, képek, zenék, emberek) mind kihatással vannak ránk, esetleg irigységet, ellenségeskedést, panaszkodást, összehasonlítást szülnek, de legalábbis megzavarják a belső nyugalmunk. Beszél arról, hogy ne ítéljük meg a pillanatot: sosem tudhatod, hogy végül egy tragikus jelenbeli tapasztalat milyen jövőbeli jó dolgokat szül és vica versa. S felteszi a kérdést: mikor is ültünk le csak csendben a saját gondolatainkkal? Miért nincs magunkra időnk? Ideje, hogy megpróbálkozzunk a meditálással, hogy megtanuljuk nehéz helyzetben megnyugtatni magunkat, hogy békében legyünk önmagunkkal, megtaláljuk a nekünk szánt utat, felismerjük, hogy a szolgálatban és a jótéteményekben feloldódunk, és megtaláljuk önmagunk értékét, életünk értékét és jelentőségét. Ha az egész világ csak egy kicsit is elsajátítana ebből a gondolatmenetből, máris egy jobb helyen élnénk.