(2011.08.01)

Tegnap este szívem zokogó

némán ült bennem, mint tomboló vihar

vihar sújtja némán a fát.

Ma reggel újra tiszta ég dereng,

s míg a fájdalom elnyomva mereng,

szavaiddal lágyan, kérlelve

a fát, még újra átmeleng.

S jól lehet, nem tettél semmit,

én mégis nehezen bízhatom.

Új hajtásim szavadra nyílnak,

s szavaid bennük lágyan ringatom.

S hiába jő az est, te ragyogó Napom,

a Holdnak nem jut belőlem

egyetlen sóhajom… 

fájdalom járta át,

öleled s ringatod