(2011.08.01)
Tegnap este szívem zokogó
némán ült bennem, mint tomboló vihar
vihar sújtja némán a fát.
Ma reggel újra tiszta ég dereng,
s míg a fájdalom elnyomva mereng,
szavaiddal lágyan, kérlelve
a fát, még újra átmeleng.
S jól lehet, nem tettél semmit,
én mégis nehezen bízhatom.
Új hajtásim szavadra nyílnak,
s szavaid bennük lágyan ringatom.
S hiába jő az est, te ragyogó Napom,
a Holdnak nem jut belőlem
egyetlen sóhajom…
fájdalom járta át,
öleled s ringatod