Mennyiben változtatná meg az egész emberiséget és az emberiség jövőjét, ha egyszer csak „biorobot” földönkívüli lényeket fedeznénk fel az óceán mélyén? Bár jártunk már az űrben, az óceán mélysége továbbra is titokzatosságba burkolózik előttünk. László Zoltán Távolvíz című könyvében a világalkotás egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató a sci-fi kedvelő olvasók számára.

Egyszer ​csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni.

40 év telt el azóta. A kreáknak és mesterséges ökológiájuknak köszönhetően a Földön soha nem látott jólét uralkodik, a hűségesen szolgáló lények pedig nélkülözhetetlenné váltak a tengerpartok és óceánok emberi kolóniáin. A csillogó felszín alatt azonban indulatok forrnak: legalább annyian űznék el félelemből a kreákat, mint ahányan számításból még inkább az emberhez láncolnák őket.

A tudós Jana és kisfia, Gellard csaknem húsz évet töltött hajótöröttként egy lassú időgépben, miközben a külvilág számára csak órák teltek el. Kiszabadulásuk után mindketten máshogy próbálják feldolgozni a velük történteket. A világtól elzártan felnőtt Gellard Tengerbudapest szigetvárosában próbál összerakni valamit, ami legalább távolról egy hétköznapi életre emlékeztet. Nehézségeit fokozza rég látott, vele közel egyidős apja, akinek köszönhetően hirtelen túl sokak érdeklődését kelti fel. Olyan mindenre elszánt alakokét, akik a krea-emberi viszonyt szeretnék megváltoztatni, és ezért a legmesszebbre is elmennének.

Jana eközben a munkájába temetkezik. Az Atlanti-óceán mélyén, a kreák kiürített sziklahajóján próbálja megfejteni az érkezésüket kísérő számtalan rejtélyt. Az idegenek ugyanis mindent elfelejtettek az utazásukat megelőző időkből, ami épp úgy lehet véletlen, mint egy nagyon is tudatos terv része. Amikor a nő új területeket fedez fel a hegységnyi Lótuszon, még nem sejti, hogy hamarosan sokkalta nagyobb távlatok nyílnak meg előtte, mint amit valaha is remélni mert.

László Zoltán, A Keringés és az Egyszervolt szerzője újra hamisítatlan sci-fivel jelentkezik, és a rá jellemző szárnyaló fantáziával, aprólékos kidolgozottsággal olyan világot teremt, amelyet nem felejtünk el egyhamar.

Értékelés:

A könyvben egy olyan képzeletbeli jövő tárul elénk, ahol az emberiség az óceán mélyén felfedezett egy földönkívüli létformát. Ezek az ún. kreatúrák (kreák) külsőre a rozmárhoz hasonlatosak, ám intelligenciájuk sok szempontból meghaladja az emberekét. Egyetlen szerencsénk, hogy durva hasonlattal élve természetük a kutyákéhoz hasonló, tehát mindenképpen szolgálni szeretnének valakit: ez esetben mivel nincs más, az embert. Ám mivel ezek félig-meddig mesterséges lények, felvetődik a kérdés, hogy ki alkotta őket, azaz: kik lehetnek a Konstruktőrök? Talán egy sokkal civilizáltabb földönkívüli társadalom, vagy maga a jövőbeli emberiség?

Millió kérdés vetődik fel a könyvben a főszereplők számára, s ezáltal az olvasó agytekervényeit is jócskán megmozgatja. Eleinte ugyan kicsit nehéz beleszokni a tudományos szövegkörnyezetbe, mindazonáltal ha sikerül túltennünk magunkat azon, hogy nyilvánvalóan nem azonnal fogunk mindent megérteni belőle, akkor igazán olvasmányos és komplex sci-fi történet tárul elénk. A világalkotás, ahogy azt fentebb említettem, egészen lenyűgöző, és nem csak, hogy olyan lényekkel, de olyan ún. „lassú időutazással” is megismerkedtet, amely teljesen egyedinek számít a maga nemében.

Kétségtelen, hogy nem kevés dolgot kell megértenie és feldolgoznia annak, aki nekiveselkedik a könyvnek, de mindezzel együtt is viszonylag könnyen olvastatja magát és a mindennapokba beleunt hétköznapi ember szemét is képes felnyitni – ha csak ideig-óráig is. Szórakoztató, aprólékos, fordulatos történet, amely az óceánok mélyére és egy távoli jövőbe repít el.

Elsősorban a sci-fi kedvelőinek ajánlom a kötetet, de alapvetően úgy vélem, a téma iránt kevésbé elfogultaknak is nagyszerű belépő lehet ebbe a műfajba. Egy-két szexjelenet miatt 16 éven aluliak viszont szerintem tartózkodjanak tőle. (Kár érte, mert ha ezek ki lennének cenzúrázva, sokkal nagyobb olvasóközönséget tudhatna magáénak).

Más molyok véleményei:

„A jól felépített, ötletes világ társadalmi, etikai és természettudományos téren is izgalmas kérdéseket vet fel. Mit kezdenek magukkal az emberek, miután beköszöntött a bőség? Jó-e teljesen ráhagyatkozni egy olyan tudományra, amit nem értünk? Hogyan kezeljük azt a tényt, hogy egy értelmes faj mást sem akar, mint szolgálni? És persze honnan jöttek, nincs-e valami gonosz kis titkuk az engedelmes kreáknak?”

„Kellemes és egyben kényelmetlen történet. Már-már szürreális világelemekkel, szépen összecsiszolva. A végére már teljesen összeállt, noha alaposan próbára tette a türelmemet és az egyébként közismerten nem gyenge képzelőerőmet. Akadtak helyzetek, amikben tudatosítanom kellett, hogy ez a reakció abban a világban így teljesen rendben lesz és nem hibás, hanem egyenesen briliáns. Ez ugyanis egy valódi sci-fi.”

„László Zoltán új regénye már a beleolvasnál meggyőzött arról, hogy ezt nekem el kell olvasnom, és ékesen bizonyította azt a tételt, amit a itt a molyon, többféle karcban, más és más okokból sokan kifejtettek már: az, hogy egy regény jól van megírva, bizony már az első pár oldalon látszik.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Gellard és Jana. Egyikük szimpatikusabb, míg a másikuk az érveivel és eszével veszi meg magának az olvasót. Gellard jellemfejlődése figyelemreméltó.
Borító: 9/10 – Stílusában tetszik, de lehet, hogy valami mást találtam volna ki helyette, nem egy arcot.
Moly.hu-n elért százalék: 84%
Kinek ajánlom: A sci-fik kedvelőinek. 16+
+ pont: Mert fantasztikus világot épít fel a könyv, amely nem csak, hogy nagy műgonddal kidolgozott, hanem teljesen egyedi is.
- pont: Mert néha sok volt a tudományos szöveg, de ettől függetlenül tökéletesen lehetett érteni a történéseket és eseményeket.