/Ez egy általam készített interjú, így kérlek titeket, amennyiben bármit is kimásoltok belőle, feltétlenül tüntessétek fel forrásként ne csak a reblog, hanem a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt. Köszönöm!/

A Sárkánycsalogató című könyv annyira a kedvenceim közé került, pedig még nem fejeztem teljesen be az olvasását, hogy egyik este azon gondolkodtam, de jó lenne meginterjúvolni az íróját, Virág Emíliát, annyi kérdésem lenne hozzá! Nagy örömömre szolgál, hogy ennek a modern, fantasztikus témájú könyvnek a megszületéséről először én faggathattam őt.

A könyvről:

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

 

Kezdetnek hadd köszönjem meg, hogy válaszolsz a kérdéseimre, nagyon élvezem a könyved olvasását. Megmondom őszintén, manapság vannak előítéleteim a magyar írókkal kapcsolatban, ezért nagyon tudok örülni, amikor egy ilyen egyedi gyöngyszem kerül a kezembe.

Én köszönöm az interjút. :)

Milyen írók voltak rád hatással olvasmányaid során, kik a kedvenceid?

Abszolút kedvencem nincsen, bármit elolvasok, ami a kezembe kerül. Általában jól kidolgozott karakterekkel, humorral és izgalmas cselekménnyel teljesen meg tud venni egy könyv. Kedvenc íróim (a teljesség igénye nélkül): Douglas Adams, Neil Gaiman, David Mitchell, James Jones, Mark Twain, Joseph Heller, Tom Wolfe, és Mikszáth Kálmán. Több könyvük is van, amit évente-kétévente programszerűen újraolvasok, és mindig találok bennük valami újat.

Honnan jött a regény ötlete? Van valami történeted erről, például álmodban, vonatút során, stb.? :)

Ötlet gyakorlatilag mindenhonnan jön: vonaton, buszon, villamoson, vagy bárhonnan a városból. Mostanában figyeltem fel a csatornafedelekre például, tök jól el tudom képzelni, hogy valami nagy, gonosz mitikus lény lakik mögöttük, azért van némelyik lehegesztve. A hangulatot meg mindig valamilyen zene adja, az írás legeleje a tracklist összeállításával kezdődik. Ha nem lenne a Kaukázus zenekar, vagy a Kiscsillag, kicsit lehet, hogy más lenne a Sárkánycsalogató. :)

A könyv tetemes részét a 800-as buszjáraton, a 10-es úton, az ürömi dugóban találtam ki. Ha alapból egy órát utazol, mire megkezded a napi negyven perces dugóban ácsorgást, akkor eléggé unatkozol. Meg zenét hallgatsz, és közben jeleneteket képzelsz el, és jegyzetelsz le. Vagy észreveszed a vasúti alagutat, ami egy csapásra megold egy olyan problémát, ami miatt elakadtál írás közben.

Mennyire volt nehéz kiadatni a könyvet? Volt olyan kiadó, aki visszautasított (nem kell nevén nevezni)? (Van olyan könyved esetleg, amit nem adtak ki?)

A Sárkánycsalogatóval nem volt ilyen téren komoly gond, az Athenaeum Kiadó a negyedik hely volt, ahova elküldtem, és elég hamar jött is a válasz.

Nehézségek inkább előtte voltak, például egy korábbi kéziratot elküldtem e-mailen összesen három helyre, egy meglehetősen általános kísérőlevéllel, és egy nem túl összeszedett szinopszissal, és természetesen semmilyen választ nem kaptam. Indultam pályázatokon is, amiken rendre el is kaszáltak. Aztán megírtam a Sárkánycsalogatót, és egy kicsit átgondoltabban kezdtem kiadót keresni. Például nagyobb energiát fektettem a szinopszis és a kísérőlevél írásába. Meg barátok, családtagok elmagyarázták, hogy a kiadókeresés, az nem egészen az, hogy elküldesz három e-mailt, hónapokig vársz, majd vergődsz, hogy a te könyved nem kell senkinek.

Mennyire szóltál bele a könyvborítóba? Gondolkodtatok azon, hogy esetleg a főszereplőket kellene fényképszerűen rárakni? Kinek az ötlete volt ez a dizájn, és miért emellett döntöttél/döntöttetek?

Csöngető Csaba készítette a borítót. Amikor a kiadóban kérdezték, mire gondoltam, először annyit mondtam, fogalmam sincs, majd hozzátettem: talán egy kotyogót el tudnék rajta képzelni. Egy kicsit sem vagyok vizuális alkat (legalábbis ilyen téren), semmiféle elképzelésem nem volt, csak homályos foltok. Eszméletlen jó lett, amikor először láttam, percekig nevettem.

Nagyon sok magyar írótól látni mostanában, hogy külföldi hangzású álneveken adnak ki könyvet. Én személy szerint nagyon örülök, hogy Te nem így tettél, de megosztanád velünk az okát? :)

Amikor pár éve megírtam a legelső kéziratot, én is találtam ki külföldies írói álnevet, csak semennyire nem tudtam vele azonosulni, borzasztó idétlennek éreztem. Ennél a könyvnél ráadásul még fura is lett volna, mert a szereplők is magyarok, olyan nevekkel, hogy Józsi, meg Béla.

Ez mindig is érdekelt, és úgy tudom, ezzel sok író másképpen van: Előre eltervezted a cselekményt, vázlat alapján dolgoztál, vagy az írói ihlet vezérelt rögtönzésszerűen az írás közben?

Először megírtam az első jelenetet az Oktogonnal meg a sárkánnyal, aztán rájöttem: érdekel, mi lesz aztán. Utána kidolgoztam a háttérvilágot (ehhez kutattam néprajzi archívumokban), jellemrajzot írtam a karakterekről, és készítettem egy vázlatot arról, hogy mi fog történni a regény elejétől a végéig. Na ettől aztán el is tértem, mert a szereplők mást akartak, és ilyenkor hallgatni kell rájuk. Ihlet nálam már a vázlatírásnál is van, legalábbis olyankor is szoktam érezni ugyanazt az izgalmat, mint folyamatos írás közben. Muszáj vázlatot írnom, mert borzasztóan szétszórt vagyok, még így is előfordul, hogy valaki kétszer megy ki az ajtón, vagy véletlenül egyszer se hal meg.

Van olyan ember, barát, rokon, ismerős, akinek a megjelenés előtt megmutattad a könyvet, és akinek adtál a véleményére?

Igen, próbaolvasóknak megmutattam, akik többnyire családtagok és barátok. Mindannyian nagyon sokat olvasnak, meglehetősen kritikusak, és alaposan szétszedték a Sárkánycsalogatót – a kiadókeresés előtti utolsó átírás az ő meglátásaik alapján történt. Nem szoktak finomkodni, de hát a könyvnek az tesz jót. :)

Honnan jött a főszereplő, Józsi (hétköznapi) neve? Miért pont Józsi?

Olvastam egy netes fórumon egy véleményt, amiben a hozzászóló kijelentette: nem olvasna fantasyt magyar nevekkel, mert „hogy nézne már ki, hogy mindenféle Józsi meg Béla mentené meg a világot.” Én meg más állásponton voltam (vagyok): szerintem, ha jók a karakterek, és a cselekmény is érdekes, akkor működik a regény olyan nevekkel is, hogy Józsi vagy Béla. Jó, a legelején nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy ez tényleg így lesz, de Józsi és Béla aztán becsülettel helytállt.

El szoktad olvasni a könyvedről a kritikákat/értékeléseket, avagy el fogod a jövőben?

Igen, mindig elolvasom őket. Egyrészt nagyon feltölt és inspirál, ha sikerül megosztani az élményt, amit nekem adott a történet írás közben. Másrészt rengeteget lehet tanulni belőlük arról, hogy legközelebb mit kell másképp csinálnom.

Van olyan szereplő a történetben, aki hasonlít rád? Ki a kedvenced?

Valamilyen szinten mindannyian hasonlítanak, vannak közös pontok, de nem tudnék megnevezni senkit. A kedvencem Hollus, abban a szereplőben rengeteg lehetőség van, illetve Egon, a sárkány (imádom a nem-ember karaktereket).

Tervezel még újabb könyveket írni? Ha igen, milyen témában?

Most fejeztem be egy kéziratot, ami más szereplőkkel, de ugyanebben az univerzumban játszódik, és vannak benne emberi alakot öltött lidércek, ármánykodás, a Széll Kálmán tér felújításánál elásott kincs, és nyomokban manókat is tartalmaz. Van egy másik történetem manipulatív istenekről, akik a városlakókat felhasználva küzdenek meg egymással, de ezen még sokat kell dolgozni. Illetve a néphitben rengeteg minden van, amit össze lehet keverni a modern Budapesttel, úgy érzem, van még arrafelé keresnivalóm.

Mit tanácsolsz a mai magyar íróknak a könyvkiadással kapcsolatban, hogyan vágjanak bele?

Higgyenek benne, hogy sikerülni fog – van egy pont, amikor az ember úgy látja, bármi, amit ír, nem elég jó. Ne hallgassanak azokra, aki azt mondják, csak egyetlen út létezik, és ha nem azt követik, nem fognak publikálni – szerintem ahány író, annyi út. Keressék meg a sajátjukat.

Kiadókeresésnél szerintem nagyon fontos a kísérőlevél, valahogy úgy, ahogyan a motivációs levél álláskeresésnél. Bármilyen nehezen megy, muszáj szinopszist is írni, és érdemes megmutatni olyanoknak, akik nem olvasták a kéziratot. Nagyon fontos még a türelem, a kitartás, meg a depressziós időszakok átvészelése. Utóbbira érdemes beszerezni egy macskát. :)

Végezetül: Van otthon kotyogós kávéfőződ? :)

Van, és mindig a frász kerülget tőle, amikor például kifújja a gőzt a biztonsági szelepen, vagy mindenféle túlvilági hangot ad. :o

A Sárkánycsalogatóról hamarosan elkészülő részletes ismertetőmet ugyanitt olvashatjátok majd. :) Kommentelést pedig szívesen fogadok.