Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

 

Értékelés:

Kezdetnek azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy aki az Útvesztő trilógia szereplőit szeretné újra látni, esetleg attól nem tud elvonatkoztatni, az mindenképpen tegye túl magát azon, hogy ez a könyv NEM azokról a szereplőkről szól – a megtévesztő prológus ellenére -, úgyhogy aki erre nem képes, annak csalódást fog okozni a könyv.

Emlékszem, pár éve én sem tudtam végigolvasni, mert annyira hiányoztak az „eredeti” szereplők, hogy úgy éreztem, ezt el sem kellene olvasni, de nem olyan rég egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el, és nem bántam meg. Legalább annyi előnnyel indultam, hogy előző beleolvasási ismereteimnek hála már tudtam, hogy Thomas max. az elején esetleg végén tűnik fel, és a többiekre se nagyon számítsak, hiszen a történet jó 13 évvel az útvesztős történet előtt játszódik. Aki viszont képes eltekinteni ettől, és inkább, egy külön könyvként tekint erre a részre, az mindenképpen élvezni fogja. Teljesen új karaktereket ismerhetünk meg, én pedig személy szerint egyből a szívembe zártam új főszereplőnket, Markot, vagy legalábbis kicsivel az eleje után, amikor már nem olyan szégyenlős. Aki egy laza délutáni olvasmányra vágyik, annak nem biztos, hogy ez megfelelő könyv, mert nem pont laza, sokkal inkább a már James Dashnertől megszokott stílus: napkitörés, halál, kicsi csapat, fertőzés, halál, buggyantak, halál, de ettől függetlenül izgalmas, és valami teljesen új a másik három kötethez képest. Megtudhatjuk, az emberek egy része miként vészelhette át a napkitörést, hogyan menekültek meg, milyen részekre oszlott a társadalom, milyen volt az élet a napkitörés UTÁN és a fertőzés ELŐTT… (Ezeket pedig javarészt Mark emlékeiből.) Hogyan is indult ez a fertőzés dolog, és mit reagáltak rá a hétköznapi emberek. Megismerünk egy immúnis kislányt, aki miatt a történet vége némi csavarral zárul. Előre is köszönöm, hogy megismerhettem őt, de többet nem árulhatok el róla.

Érdekes volt magam elé képzelni a napkitörés utáni túlélőket, Markot és barátait, azokat az éppen ismét reménykedő embereket, mielőtt kezdetét venné a Buggyant korszak.

Voltak számomra a történetben vontatott részek, amikor úgy éreztem, egy-két részt kivágtam volna, mert a történések csak önmagukat ismétlik, de összességében lekötött, és több napig „kotlottam” rajta, mindig újra elővettem, belemerültem kicsit kikapcsolódásképp a napi problémák elől.

Azoknak is tudom ajánlani, akik nem olvasták az Útvesztő trilógiát, de azoknak is, akik olvasták és szerették, mindazonáltal, mint említettem, utóbbiak ne számítsanak régi, kedvenc szereplőik felbukkanására. Alapvetően ez az előzmény – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem egy terjengős fölösleges történetvonszolás, sokkal inkább azoknak íródott, akik kíváncsiak mindennek az előzményére, hiszen Az útvesztő könyvvel csak amolyan in medias res ugrottunk a dolgok közepébe, és ami még esetleg homályos vagy kevésbé érthető indok, magyarázat maradt a Halálkúra (azaz a harmadik rész) olvasása után, az itt talán jobban értelmet nyer.

Ami a karaktereket illeti, mindegyik szereplő könnyen megszerethető, egyiket sem mondanám idegesítőnek. Adott egy kislány (Deedee), egy lány (Trina), egy fiú (Mark), és két ex-katona: Alec és Lana. A többiekkel most kifejezetten nem foglalkoznék. A két legtöbbet színen lévő szereplő Alec, aki milliószor mentette már meg a kis társaság életét, és Marc, aki a történet elején még csak egy kissé szorongó kamasz, később azonban kicsikét Thomasra emlékeztet, mert talpraesett és kemény fickó válik belőle.

Mivel a sorozatot már egyébként is a kedvencek közé soroltam, így ez is ott landol, és bár eredetileg a könyvespolcon a többi kötet elé raktam, most úgy éreztem, inkább a végére illesztem, ezzel is kissé jelölve különálló voltát.

Azt hiszem, azért egy kicsit hátborzongató abba belegondolni, hogy egy ilyen napkitörés bármikor bekövetkezhet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Gyakorlatilag bárkinek, én még azt sem tartom feltétlen szükségesnek, hogy az Útvesztő trilógiát kiolvassa előtte az ember.

+ pont: Amiért a végén valamiféleképpen mégis összeköti ezt a könyvet a trilógia többi részével. A karakterek pedig külön plusz pontot érdemelnek.
- pont: Kicsit azért vágtam volna rajta, néha úgy éreztem, ismétlődnek a jelenetek.