Képzeljünk el egy helyet valahol messze, az ősidőknek erdejében, ahol két kastély áll fej-fej mellett: Egy a Jónak, egy a Gonosznak. Ezekben a kastélyokban különböző gyerekek tanulhatják ki, hogy kell igazi gonosz boszorkánnyá, illedelmes hercegnővé, erős herceggé vagy szolgalelkű csatlóssá válni. Soman Chainani sorozata, a Jók és Rosszak iskolája egy olyan mesevilágba kalauzol el minket, amelynek maga az Olvasó is részesévé válhat. Ki tudja, mikor rabol ugyanis el egy gyereket az Olvasók közül a „Gazgató”, hogy elvigye a két iskola valamelyikébe?

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Értékelés:

Egy jól megírt fantasy vagy meseszerű regény nem csak a gyerekeket, hanem a tiniket, de még a felnőtteket is képes egy elvarázsolt helyre repíteni. Az élvezhető és izgalmas könyveknek pedig alapfeltétele a hosszú terjedelem, hiszen még ha első látásra meg is rettenhetünk a sok oldalszámtól, egy szemfüles olvasó tudja: a jóból minél több, annál jobb. Így hát a Jók és Rosszak iskolájának már az első kötete is nem kevesebb, mint 578 oldallal ajándékoz meg minket. Ez azonban közel sem hátrányára, mint inkább előnyére válik a fordulatokkal teli kalandos mesének, melynek főszereplői az Olvasók világából való Sophie és Agatha.

A két barátnőt a „Gazgató” elrabolja egy varázslatos világba, ahol egyikük a Jók, másikuk a Rosszak iskolájába kerül diákként. Azonban míg Sophie nem elégedett a helyével, Agatha inkább szeretne visszakerülni Gavaldonba, otthonos kis városába; ez azonban úgy fest, lehetetlen. Mindketten rengeteg kihívás előtt állnak, alkalmazkodniuk kell egy teljesen új világhoz, amelyet ők csak könyvekből ismernek, és nem csak, hogy el kell sajátítaniuk a varázslatos tudást, hanem különféle próbákon kell megmutatniuk igazi erejüket. A kérdés csak az: vajon melyikük lesz az erősebb? Vajon a Rosszak iskolája tényleg olyan rossz lenne, vagy minden csak nézőpont kérdése? Hogyan fognak kikeveredni ebből a kilátástalan helyzetből?

Bár a majdnem hatszáz oldal elsőre talán kicsit aggodalomra adhatna okot, azonban még a kisebb olvasókat is minden bizonnyal annyira magával ragadja, hogy könnyen elfeledkeznek az idő múlásáról. Olvasmányos és fordulatokkal teli történet, ami nem kevés fantáziával megáldott íróról árulkodik.

A karakterek többnyire kidolgozottak, bár talán Shophie-nak szüksége van még a második kötetre is ahhoz, hogy kibontakozzon vagy, hogy elnyerje az olvasó szimpátiáját. Agatha azonban egy igazi egyéniség, aki már az első pillanatoktól kezdve képes az ember szívéhez nőni még akkor is, ha furcsa szokásaival nem kevés csodálkozásra ad okot. A világfelépítés szépen kidolgozott, és úgy érzem, talán tartogatnak még meglepetéseket a mellékszereplők is. A való világban az emberek néha beskatulyázzák társaikat, ebben a regényben azonban senki nem az, akinek első látásra tűnik.

Bátran ajánlom a mesék, fantasy regények kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Más molyok véleményei:

„Az elején kicsit féltem tőle, mert ugye egy hatalmas, majdnem 600 oldalas könyvről beszélünk. De amint elkezdtem, eltűntek a kétségeim.”

„Ez egy igazi, belevaló mesekönyv. Nem mondom, kicsit másra számítottam. Egy aranyos történetet vártam két kislányról és a Jó és Rossz ellentétéről. Ennél sokkal többet kaptam. Egy igazi mesét, mely olyan, mint a régi Grimmek. Tele vannak borzalmas, nem éppen gyereknek való lényekkel és eseményekkel. Néhol elgondolkodtam, hogy odaadnám-e a fiatalabbaknak, de a válasz egyértelműen igen, mert mindemellett tele van varázslattal is.”

„Szövevényes, fordulatokban gazdag regény, amiben sok minden történik, egyik szálról lendülünk tovább a másikra. Abszolút bejött a lezárása, mert borzasztónak találom a passzív, hősre és megmentésre váró hercegnőket. :D Jobban kedvelem a tevékeny főhősnőket, akik a sarkukra állnak és tényleg hősei a meséjüknek.”

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Sophie-t nem igazán sikerült megkedvelni, de Agatha egy nagyon jól kitalált karakter, igazi egyéniség.
Borító: 8/10 Tetszik a stílus, de két lány arca valahogy nem fogott meg. Viszont jó pont a dombornyomásért és Iacopo Bruno lenyűgöző illusztrációért a könyvben. :)
Kinek ajánlom: Fiatal felnőtteknek, akik szeretik a fantasyt. Kicsit mesés a stílusa, de nagyon érdekes és olvastatja magát.
+ pont: Mert nagyon jó az alapötlet, és szerettem a Jók iskolájában játszódó részeket.
- pont: Mert Sophie néha egyenesen az agyamra ment.