Mai Jia (igazi nevén Jiang Benhu) Kódfejtő című könyvének egyik kulcskérdése, hogy megőrizheti-e az épelméjűségét az ember (és különösen egy rendkívül érzékeny ember), ha egy titkosszolgálati gépezet része lesz, és miközben Mai Jia ezen gondolkozik, olyan témaköröket is érint – zsenialitás, elszigeteltség, magány -, melyek nem gyakran kerülnek elő, különösen ilyen színvonalon a Kínai Népköztársaságban írt irodalmi művekben.

/Kiss Marcell utószója a regényben/

 

A ​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt. 
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

„Ha a kód egy hegy, akkor a kód megfejtése olyan, mintha megtalálnánk a hegy gyomrába rejtett titkot. A legtöbb ember először felmászna a hegyre, és ha feljutott a tetejére, akkor kezdené keresni. Ő azonban másként látott a dologhoz. Ő a szomszédos hegy tetejére mászott fel, és mikor feljutott, egy lámpával világította meg a szemközti hegyoldalt, majd egy távcsővel próbálta megtalálni a titkot.”

Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

Értékelés:

Ahogy azt szintén az utószóból megtudhatjuk, a Kódfejtőt, amelyet az író közel egy évtizedig írt, több, mint harminc nyelvre fordították le.

„Regényei szándékoltan történelmiek, a Kódfejtő cselekményének nagy része a huszadik század közepén, nagyjából a 40-es és a 70-es évek között játszódik. Egy kitalált titkosszolgálatot tölt meg reális figurákkal, de talán sokkal kevesebb direkt párhuzammal.”

Ebből is látszik, hogy bár első látásra ez egy „sima” krimi könyvnek tűnhet, valójában inkább dokumentarista, mintsem szórakoztató irodalom, vagy ha mégis, inkább a szépirodalmi műfajba sorolható. Bár jómagam nagyjából tudtam, mire számítsak, még így is meglepett ez a komoly téma, s az is, hogy a fordítónak olyan szép, finom szöveget sikerült alkotnia, amely mindennek ellenére rendkívül gördülékenyen olvasható, és ez felettébb megkönnyíti az értelmezését.

Nagyszerű olvasmány lehet azok számára, akiket érdekel, milyen élete lehet egy zseninek, milyen gondolkodása, hogy tud, vagy épp nem tud alkalmazkodni hétköznapi embertársaihoz, milyen szerepet vállalhat (vagy épp kötelező vállalni) a hazája és/vagy a társadalom érdekében. Milyen választások elé kerülhet élete folytán, miben más, mint egy „középszerű” ember, és milyen kilátások állnak előtte az életben. Mindemellett a könyv által bepillantást nyerhetünk egy fiktív kínai titkosszolgálat színfalai mögé, és kicsit mélyrehatóbban megismerkedhetünk a kódfejtés tudományával (is).

Rendkívül érdekesen indul a regény, ahogy végigkövetünk több generációt is (sikereiket és kudarcaikat is), mire eljutunk Jinzhenhez, a kissé furcsa, félénk és szótlan fiúhoz, akinek viszont zsenialitása felülmúlja nagyanyjáét is. Elkísérjük osztályokat ugorva az egyetemig, s a kötet dokumentarista jellege ellenére kicsit a szívünkhöz is nő, ahogy lassan látjuk kibontakozni ezt a csodálatos elmét. Bevallom, közben azt kívántam, bár más hivatást választott volna. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, de inkább ajánlanám a 18 felettieknek, és a komoly témák iránt érdeklődő, hasonló érdeklődési körről tanúbizonyságot tett könyvmolyok számára.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A személyiségükről Zhendi kivételével nem sokat tudunk meg, de még ő is elég titokzatos – érthető módon.
Borító: Nagyon szép, és olyan érdekesen puha borítású!
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek. Ez nem egy könnyed olvasmány! Amolyan dokumentarista jellegű könyv a kínai titkosszolgálatról, kódfejtésről, de leginkább egy zseniről.
+ pont: Mert nagyon szépen indul a történet, és a szövege a témájához képest egész egyszerű, gördülékeny.
- pont: A vége számomra vontatott volt.