Csak a kontroll, ami még áll, ami még él
közöttünk, mint zord fal feszül szét szüntelen.
Vibrál, izzik, éhezik sóváran a kéj,
s a szenvedélyben egyikünk se bűntelen.
Két akarat, két hullám egymásnak feszül
nappal, akár két önzés titkos párbaja.
Kinek a teste és szíve legyen felül,
kérdéseken izzad a néma éjszaka.
Csak a játékod lehetek drága,
és csak egy villámcsapásig.
Ne kockáztass, ne bonyolíts már
tovább a belémbolondulásig.
Ajkunkon még szárad a szó, hogy nem lehet
szívünk közt semmi, s végül úgyse marad más,
mint két összetört sors közötti lehelet
megfagyva, mint a rettenetes lemondás.
Ha egymás szívének csapdát drótkötélből
állítva ma beletemetkezünk, ajkát
pusztulásba csókolja másikunk a kéjtől,
az egyikünk fel fogja áldozni magát.
Csak a játékom lehetsz te drága,
és csak egy villámcsapásig.
Ne kockáztass, ne bonyolíts már
tovább a belédbolondulásig.
Nekünk boldogan csak néhány hónap telhet,
aztán szét fog tépni az őrült akarat.
Tiltása miatt édes a csók, de kellhet
több, ha lelkünk a pokolnak bugyrában ragad?
Csak a kontroll maradt a világvégéig.
A lelkiismeret utolsó szava véd.
E szunnyadó szívem nem az örökkéig,
csak egy villámcsapásig lehet a tiéd.
