(2010.12.05)

Legyen színpad az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, ha titkaidat

El nem feded, takarod.

Legyen színház a mindened,

Játék, talán hazugság.

De előttem szíved legyen

A magzat-meztelen igazság!

S e színházban,

Kedvesem,

Csak miattam gyúljon lángra

a néma világ!

E színházban,

Kedvesem,

Csak miattam égjen minden szín,

mint a lángvirág!

Maszkos életedben

Csak én ismerjem meg

Kedves arcod vonalát!

Én görgessem arrébb szívedben

minden jelenetnek

függöny-vonatát!

S, ha csak egy röpke percre

Talán elfelejtenél,

Minden szót és színt

Néma dühvel fújjon el a szél!

Szóval…

Legyen színház az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, míg igaz voltod

El nem rejted, takarod.

Szeretsz, míg igazán,

Mint múzsádat, s egyetlent,

Szeress még igazán,

Mint életed, egyetlent!