(2010.12.05)
Legyen színpad az életed,
Kedvesem, ha akarod.
Előttem, ha titkaidat
El nem feded, takarod.
Legyen színház a mindened,
Játék, talán hazugság.
De előttem szíved legyen
A magzat-meztelen igazság!
S e színházban,
Kedvesem,
Csak miattam gyúljon lángra
a néma világ!
E színházban,
Kedvesem,
Csak miattam égjen minden szín,
mint a lángvirág!
Maszkos életedben
Csak én ismerjem meg
Kedves arcod vonalát!
Én görgessem arrébb szívedben
minden jelenetnek
függöny-vonatát!
S, ha csak egy röpke percre
Talán elfelejtenél,
Minden szót és színt
Néma dühvel fújjon el a szél!
Szóval…
Legyen színház az életed,
Kedvesem, ha akarod.
Előttem, míg igaz voltod
El nem rejted, takarod.
Szeretsz, míg igazán,
Mint múzsádat, s egyetlent,
Szeress még igazán,
Mint életed, egyetlent!