Bármelyik nyár az utolsó lehet. Bármikor elérkezhet a gyerekkorod vége. Ha nő vagy, az egyetlen rendeltetésed, hogy szolgáld Atyádat, majd később férjedet, s hogy gyereket szülj. Szülj fiút! Hogy gyerekednek ne kelljen átmennie azon, amin Te keresztülmentél. Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje egy olyan szigetre kalauzol el minket, ahol a szabályok különböznek a mi világunkétól. Ahol, ha lánynak születsz, sorsod előre megpecsételődött.

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, 
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM! 
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Értékelés:

A lányok élete sosem volt egyszerű, a mi világunkban sem az. Ebben a disztópikus történetben azonban embertelen, amin keresztül kell menniük. Ha azt hinnéd, legalább a gyerekkoruk boldogságban telik, tévedsz. Ha azt hinnéd, hogy ezt a könyvet el tudod úgy olvasni, hogy ne keseredj el, vagy ne érezz vakmerő dühöt, hogy ne akarj te magad is bosszút állni… tévedsz. A mi világunkban is jelen lévő problémák górcső alá véve, felnagyítva, eltúlozva köszönnek vissza a keserű lapokon.

Rend, „ne szabályok”, engedelmesség, beletörődés, elkeseredettség, félelem, bántalmazás, lázadás… Ez a regény igazán forradalmi a maga nemében, és egyszerűen nem tudod elkerülni, hogy egy idő után ne kerülj a hatása alá. Mindazonáltal nem vagyok meggyőződve róla, hogy férfitársaink megértenék a történéseket és ne bélyegeznék meg a könyvet feministának, de hát manapság a könyvek a nőknek íródnak. Mert mi vagyunk többségben olvasók. Ez a könyv tehát leginkább nekünk szól: Nőknek.

A hely, ahol a történet játszódik, egy elszigetelt környezet, ahol az emberek kitalálták a saját vallásukat, szabályaikat, rendjüket. Az irányítás a Vándorok kezében van. Az Óföld állítólag felperzselődött, időnként a Vándorok mégis új családokat hoznak a szigetre, hogy csatlakozzanak a közösséghez. A lányok egyetlen dolga: a férfiak szolgálata. Janey Solomon azonban fellázad a szabályok ellen. Az ő, és három másik lány szemszögéből követhetjük végig az eseményeket: Amanda, Caitlin és Vanessa. Mind különböző korban vannak, de egy közös bennük: félnek, hogy véget ér a gyerekkoruk, mert akkor minden megváltozik.

Igazán elképesztő a könyv alapötlete és a világfelépítés; ha eleinte nehéz is megszokni, aztán tényleg hamar maga alá teper minket, és fejbevágó őszinteséggel beszél tabu témákról. Az egyetlen bánatom a könyv kapcsán, az a befejezés és a tudáshiány, mert még nagyon sok dologra kíváncsi lettem volna, nagyon sok miért maradt megválaszolatlan, és az egész egyszerűen folytatásért kiált, vagy lehet, hogy nem is folytatásért, de kiegészítésért. Annyira jó lett volna tudni, miért ilyen ez a közeg, ahol játszódik a történet, de úgy fest, az írónő inkább a lányok érzéseire fektette a hangsúlyt, az ő hozzáállásukra, változásaikra, erejükre, egyértelműen ők állnak a középpontban. Tehát mi is csupán annyit tudunk meg, amennyit ők, nekünk is az ő szemükön keresztül kell vizsgálni a történéseket.

Egyértelműen kedvenceim közé került a könyv, elsősorban az alapötlete és a hangulata miatt, és bátran ajánlom minden legalább 16. életévét betöltött nőnek! Szerintem kihagyhatatlan darab a repertoárból és egyáltalán nem lepődnék meg, ha hamarosan film is készülne belőle.

(Egyébként, ami a hangulatot illeti, olvastam, hogy vannak, akik szerint hasonlít A szolgálólány meséje c. könyvre, de mivel annak legújabb kiadására rengeteg panasz érkezett, hogy sok oldal duplikált vagy épp hiányzik, ezért annak olvasásához legnagyobb sajnálatomra még nem volt szerencsém.)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 9,6/10 – A négy főszereplő lány karaktere nagyon szépen kidolgozott, főleg Janey-é és Vanessáé.
Borító: 5/10 – Sajnálom, de nekem egyáltalán nem tetszik ez a minimál stílus, túl retros.
+ pont: A zseniális hangulatért, alapötletért, a világfelépítésért és a cselekményért.
- pont: A végéért, mert szerintem nem volt eléggé kifejtve, és azért is, mert keveset tudunk meg a miértekről, kevés magyarázatot kapunk.