A több dimenziós világ elmélete bizonyára rengeteg ember fejében megfordult már. Mindannyian gondolkodtunk már el azon, egy párhuzamos dimenzióban másik énünk miként éli mindennapjait. Dirk Kurbjuweit szavaival élve:

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”

A híres tévésorozat, a Sliders 1995-től 1999-ig futott az Egyesült Államokban, ez a film gyermekkorom első olyan története, amely a dimenziók közti átjárással, „csúszással” foglalkozik. Nem véletlen, hogy Neil Gaiman és Michael Reavens (aki többek között a Sliders készítésénél is közreműködött) tollából 2007-ben megjelent az Interworld című könyvsorozat első része (New York Times Bestseller), amely idén végre már a magyar polcokon is kapható Köztesvilág címmel. Külföldön a trilógia további két része is megjelent már, így Neil Gaiman vagy a Csillagpor című könyv szerelmesei örülhetnek, hogy ismét egy új világ történetét tudhatják magukénak. Bár a Köztesvilág eredetileg szintén tévésorozatnak készült még 1995-ben, Gaimannek és Reaesnek végül nem sikerült felkeltenie a tévések figyelmét a kisze-kusza világ történetével, s ez akkor sem lett jobb, mikor papírra vetették a történetet, végül azonban mások ösztönzésére mégis regényformát ölthetett.

Neil Gaiman több regényt írt már gyerekeknek és felnőtteknek is. Ezekért számos díjat nyert, köztük a legrangosabbnak számító Hugót és Nebulát, illetve A temető könyve mindmáig az egyetlen az irodalomban, ami a Newbery- és a Carneige-medált is megkapta. Emellett a legismertebb művei közé tartozik még a Coraline, a Sosehol, az Amerikai istenek és az Óceán az út végén.

Michael Reavens számos fantasy regény szerzője, illetve ismert személyiség a filmvilágban. Emmy-díjat kapott a Batman: A rajzfilmsorozat megírásáért, de részt vett többek között a Star Trek: Az új nemzedék, az Alkonyzóna és a Sliders készítésében is, illetve sokáig dolgozott Steven Spielberg cégénél, a DreamWorksnél.

 

Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.

Értékelés:

Egy párszor már megesett velem, hogy egy könyvben valahogy teljesen mást kaptam, mint amire eredetileg számítottam, vagy elvártam volna. Ez némiképp erre a könyvre is jellemző, de talán azért, mert jómagam eddig még nem olvastam Neil Gaiman könyvet, bár a Csillagpor című könyv is itt lapul a polcomon, hivalkodón várva, hogy a kezembe vegyem. Legelőször azt tűnt fel a Köztesvilágon, hogy bár a borítója és a kötése nagyon szép és igényes munka, a kötetet mégis elég vékonynak, rövidnek éreztem, és eleinte voltak aggályaim amiatt, hogyan fog kiteljesedni egy történet röpke 189 oldalon át. Be kell, valljam, ez a gondolat még most is foglalkoztat, de a bizakodás, hogy ez voltaképpen egy trilógia, és van még két része, képes meggyőzni arról, hogy ez a mások által még kezdetlegesnek és vázlatnak titulált történet talán képes a maradék két részben teljesen kibontakozni és magával ragadni.

Egyelőre nem mondhatom el, hogy a trilógia nagy rajongója lettem; bár eléggé olvastatta magát, és összességében tetszett a felvetés, a szereplők is elnyerték bizalmamat. Ennek ellenére több helyen is indokolatlannak éreztem a sok idegen (talán nem is létező) fizikai szót, terjedelmes magyarázatot, úgy éreztem, a könyv gyakran elmerül a fizikai világot és dimenziókat (érthetetlenül) magyarázó részletekben ahelyett, hogy a globális cselekményre, a történetvezetésre összpontosított volna. Mindazonáltal látok benne esélyt, hogy a további két rész segítségével egy kiteljesedett világképet és terjedelmesebb történetet kapjunk eredményül. Sajnos nem sok mindent tudhattunk meg az egyes karakterek hátteréről vagy személyiségéről – ez már csak az alacsony oldalszám miatt sem lehetséges -, ugyanakkor a kalandok és a történet végén mégis képes voltam megszeretni őket, komikus módon talán legjobban a színes lénybuborékot, a mudléf (multidimenzionális létforma) karakterét… Egyébként felkeltette a kötet a figyelmemet, és kíváncsivá tett a folytatást illetően, csak remélni tudom, hogy a további részek vaskosabb olvasási élményt jelentenek majd.

A legjobban a történetben az tetszett, hogy a főszereplő szinte végig önmaga másdimenziós alternatíváival barátkozik, beszél, harcol, és érdekes volt elképzelni, mi lenne, ha mindez nem csupán egy fikció lenne.

A kötet olvasását tudom ajánlani Neil Gaiman vagy a fantasztikus világ kedvelőinek, esetleg a ’90-es évek gyerekeinek (amilyen én is vagyok), akik még a Slidersen nőttek fel, és kicsit szeretnének még eljátszani ezzel a „több világ is létezik párhuzamosan” gondolattal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10

Moly.hu-n elért százalék: 74%
Borító: 8/10 – Tulajdonképpen először ez, majd a fülszöveg keltette fel a figyelmemet, bár a kötetet a várthoz képest elég rövidnek éreztem.
Kinek ajánlom:  A fantasy világ/irodalom kedvelőinek.
+ pont: A témáért.
- pont: A túl sok és bonyolult fizikai fogalomért, magyarázatért, amely kissé érthetetlenné tette a könyvet.