(2017.06.12.)
Mire volt mindez, ha semmi értelme,
Kettőből egy majd megint két elme,
Mire az egész, ha nincsen majd tovább,
Az ismerős test már egyre mostohább.
Ez az a hely, ami az otthonom
Ehhez a földhöz simul homlokom.
El innen hiába vinnél, nem megyek
Hiába szeretnéd, hogy valaki más legyek.
Ó bajban vagyok, már megint, már megint.
Az eszem óvatosságra int.
Piedesztálra srácok, ne emeljetek,
Kicsi szívem, száz lakat alá elrejtelek.
Nem vagyok tökéletes és nem is lehetek,
Rossz dolgokat nem csak más, én is tehetek.
Csak lógjunk együtt, mondanám neked,
S a probléma, a kérdés a föld alatt reked.
Ne próbálj megkötni, dönteni úgyis én fogok,
Talán megtalálnak majd a kívánt indokok.
Ó bajban vagyok, már megint, már megint.
Az eszem óvatosságra int.
Csak lazán, hidd el, már belefáradtam,
Magamból másoknak olyan sok mindent adtam.
Ne hibáztass, ne vádolj, ha csalódsz is bennem
Tökéletes csak a szemedben lehettem.
Majd egyszer, ha úgy érzem, te leszel
Kitalált srác, majd talán te veszel
Te csensz kicsi szívembe szerelmet,
Az ismeretlen ki tudja, még merre terelhet.
Ó bajban vagyok, már megint, már megint.
Az eszem óvatosságra int.
