Egy farkas, puma vagy medve, amely ember módra vadászik. Vagy lehet, hogy egy kegyetlen sorozatgyilkos? Andrew Mayne A naturalista c. könyvében Theo Cray professzor, aki egyaránt jártas a biológia és a számítástechnika tudományában, egymaga indul a gyilkos nyomába.

Theo Cray professzort arra képezték ki, hogy rendszert vegyen észre ott, ahol mások csak a káoszt látják. Amikor Montana erdőségeinek mélyén megcsonkított holttesteket találnak, és a rendőrség a sötétben tapogatózik, Theo rájön, hogy mi az, amit nem vettek számításba. Valami természetelleneset. Valamit, ami nem hagyja nyugodni.

Összehasonlító biológusként jártasabb a mikrobák és a digitális kódok világában, mint a vérontás sötét művészetében. De ennek a montanai kiruccanásnak a végén egy gyilkossági ügy közepében találja magát, amelynek áldozata egykori tanítványa. Ahogy körvonalazódnak a körülmények, egyre több holttest kerül elő, a helyi rendőrök egyre inkább úgy vélik, hogy egy megvadult grizzly lehetett a tettes. Vagy maga Theo.

Theónak nincs más választása, mint hogy a tudományos gondolkodását felhasználva mindig egy lépéssel a rendőrök előtt járjon. De vajon le tudja-e leplezni a gyilkost, el tudja-e kapni a ragadozót, mielőtt maga is prédává válna?

Értékelés:

Érdekes, hogy számomra már a kezdet kezdetén felrémlett Lőrinc L. László A vérfarkas éjszakája című könyve, melyben kísértetiesen hasonló főszereplőnk megindul a farkasszerű gyilkos nyomába. Aki olvasott már Laci bácsitól, az tudja, hogy ennél általában jóval kacifántosabb az ügy, és bizony fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy a gyakran misztikus beütésű gyilkosságokban meglássuk a rációt, és lehántva a csalfa leplet megtudjuk, mi is húzódik valójában a háttérben.

Szóval ez a sztori is pont ilyen, adott egy professzor, akinek senki nem hisz, amikor felfedezi, hogy itt bizony több van szimpla medvetámadásnál, és összefüggések vannak bizonyos halálesetek között. Akkora felfedezést mondjuk, nem teszünk, nagy titokról nem hántjuk le a leplet, de a dokival együtt útra indulunk, hogy biológia tudásának segítségével, akár egy kriminalisztikust megszégyenítő módon kövessük vissza gyilkosunk nyomát. Nem, mintha tudnánk találgatni, szimplán csak végigkövetjük az érdekfeszítő eseményeket és dokink eszmefuttatását.

Ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, az a doki különleges, hogy úgy mondjam, az adott gyilkos áldozatainak keresőprogramja, legalábbis nekem nem tűnt reálisnak, hogy létezik ilyen, meg, hogy ennyire célravezető lenne, bár persze voltak olyan részek, amelyekkel egyet tudtam érteni. Mégis, nekem ez így túl „könnyűnek” tűnt, csak betápláljuk a megfelelő adatokat, aztán kész is, a statisztika alapján máris tök sok mindent megtudunk a gyilkosról. Nem hiszem, hogy ez a valóságban is működőképes lenne, aztán persze, ki tudja, nem követem nyomon a legújabb amerikai FBI-os programcsodákat. Ezt leszámítva viszont tetszettek a növényekkel, biológiával kapcsolatos eszmefuttatásai és következtetései, és mivel mostanában nem sok hasonló könyvet olvastam – pár éve nem került a kezembe Lőrinc L. László könyv sem -, így érdekes volt, ha egyedinek nem is mondanám.

A szereplőkről ugyan nem tudhatunk meg túl sok mindent, inkább a dokira helyeződik a hangsúly, de még az ő előélete, magánélete, civil énje is titokba burkolózik, a mellékszereplők pedig egyenesen idegesítően naivak. Nem kicsit lehetne ez társadalomkritika egyébként a rendőrökre nézve… Végezetül pedig örültem volna, ha a gyilkos személyiségét kicsit jobban körüljárjuk meg a múltját, indokait, társas kapcsolatait, azoknak hatását tetteire meg ilyenek.

Elsősorban a krimik kedvelőinek ajánlom tehát a kötetet, 16 év felett.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Főszereplőnk elég jól kidolgozott, bár kicsit tipikus, a többiekre viszont alig fektetődik hangsúly, többnyire idegesítőek, a gyilkos személyiségébe pedig jobban is beleláthattunk volna.
Borító: 8/10 – Egyébként tetszik, de a külföldi valamiért jobban megfogott.
+ pont: Mert nagyon izgalmas, fordulatos, információban gazdag történet.
– pont: Mert néhol nem tartottam hihetőnek a doki programjának működését (ámbár ki tudja, manapság…), és mert nagyon hasonlított Lőrinc L. László A vérfarkas éjszakája c. könyvére – számomra legalábbis.