Egy politikus lányának holttestére bukkantak jégbe fagyva… Robert Bryndza újonnan indult krimisorozata, az Erika Foster nyomoz első része Lány a jég alatt címmel jelent meg egy igen mutatós borítóval. Történetünk főszereplője a gyilkos nyomába ered, azonban munkáját nehezíti a kényes politikai helyzet és a nyomás, amelynek megfelelve igencsak vigyáznia kell, mit is hoz nyilvánosságra az elhunyt lány múltjáról.

Tágra nyílt szem. A száj mintha szólni akarna. Jégbe fagyott holttest… Nem ő az egyetlen.

Egy fiú munkába menet egy dél-londoni múzeum kerti tavában, a vastag jégpáncél alatt felfedez egy holttestet.

Az áldozat egy előkelő családból származó gyönyörű lány, aki látszólag tökéletes életet élt. Erika Foster nyomozó kezd vizsgálódni az ügyben, akinek egy korábbi esete személyes tragédiával végződött. Az asszony most bizonyítani akar, és meglepő nyomokra bukkan. Mind mélyebbre ás, annál szövevényesebbnek tűnik az eset.

Mit keresett a lány egy rossz hírű külvárosi kocsmában?

Mi dolga volt alvilági alakokkal?

Mi köze három meggyilkolt prostituáltnak a vízbe fojtott lányhoz?

A szálak magasabb körökbe vezetnek, és minél közelebb jut Erika a megoldáshoz, a gyilkos egyre közelebb jut hozzá.

Értékelés:

A kötet furcsasága, hogy bár első részről van szó, mégis olyan érzése van az olvasónak, mintha már ez önmagában is egy folytatás lenne, hála az utalásoknak Erika életének múltjára. Sokáig nem is igen tudjuk, hogy mi is történt régebben, aztán ahogy feltárul előttünk az ügy, olyan érzésünk van, mintha az író kihagyott volna minket a történésekből. Én például igencsak kíváncsi lettem volna egy részletesebb leírásra arról a bizonyos ominózus esetről, szóval ez a néhai visszaemlékezés simán kiadhatott volna egy izgalmas első kötetet, s ez akár másodikként követhette volna a sorban. Ez azonban nem így van, szóval egyből in medias res zuhanunk bele a történetbe, és nem sok időnk van, hogy megbarátkozzunk a helyzettel. Az igazság az, hogy az első jó néhány oldal még nem tudja annyira felkelteni a figyelmünket, el-elkalandozunk olvasás közben, de aztán végül hála az égnek sikerül felvenni a szálat és együtt élni a könyvvel.

Érdekes szál egyébként az, hogy Erika Foster nyomozónk bizony Szlovákiában született, ezzel talán nem árulok el nagy spoilert, és emiatt egy kicsit emlékeztetett Hiekkapelto krimijének Fekete Annájára, aki pedig Jugoszláv születésű finn nyomozónő, de ezt leszámítva nem mentem bele részletesen személyiségük összehasonlításába. Erika egyébként az átlag főszereplőkkel ellentétben, ha jól emlékszem, a negyvenes éveit tapossa, túl van már egy s máson, eléggé megtört, és épp csak újonnan helyezik vissza jelenlegi posztjára, hogy megoldja ezt az igen kényes gyilkossági ügyet. Azonban teljesen máshogy gondolkodik, mint a többség és ezért más úton is indul el a nyomokat követve, amit nem igazán néznek jó szemmel. Talán a legidegesítőbb és ezzel együtt legélethűbb vonása a könyvnek, hogy főszereplőnk annyira magára marad elméleteivel, igazságérzetével és jó kis szimatával, hogy gyakorlatilag senki nem hisz neki. Én már rég feladtam volna az egészet, de ő még akkor is küzd, szóval az írónknak sikerült egy tiszteletreméltóan erős női karaktert megalkotnia, akiben a küzdőszellemet bizony nem egyszerű kioltani.

A többi szereplőnek voltak hiányosságaik, alig egy párat ismerhetünk meg részletesebben a kollégái közül, viszont remélem, hogy kedvenc Petersonom többet fog majd szerepelni a további részekben, és azzal együtt, hogy a kollégák közti kötelék majd szorosabbra fűződik az évek múlásával, izgalmasabb lesz nem csak a gyilkossági szálakat követnünk nekünk, olvasóknak, hanem a személyes élettörténetek alakulását is végigkísérnünk. Ennek többnyire híján (most még) ugyanis csak a gyilkosságra és gyanúsítottakra – no meg persze az áldozat családjára – koncentrálunk, ami számomra most még nem adott elég töltetet ahhoz, hogy a kiemelkedő olvasmányok körébe sorolhassam a könyvet. Persze a folytatásokkal együtt ez még változhat.

Minden esetre nyilvánvalóan a krimi szeretők figyelmébe tudom ajánlani a kötetet, kábé 16 éves kor felett, férfiaknak és nőknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7/10 – Nem túl kiemelkedőek a többi krimihez képest, valójában szokásosak. De Peterson karaktere tetszett, úgyhogy remélem, ő több szerepet kap majd a további részekben.
Borító: 9/10 – Szép munka meg minden, de amúgy a cím és a borító nem írja le elég jól a teljes könyvet és a történetet, mert csak egy részére fókuszál.
Kinek ajánlom: A krimi sztorik kedvelőinek.
+ pont: Mert nem jöttem rá, ki a gyilkos, igaz, most nem is gondolkodtam el rajta túlságosan, csak haladtam az árral.
- pont: Mert az elején nehéz volt belerázódnom, és mert néhány párbeszédet erőltetettnek éreztem.