Az élete során legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, mi lett volna, ha…

• Ha nem úgy telt volna a gyerekkora, ahogy.
• Ha nem ott nőtt volna fel, ahol.
• Ha nem olyan döntéseket hozott volna, amilyeneket.
• Ha nem azzal kötött volna házasságot, akivel.
• Ha nem azt tanulta volna ki, amit.
• Ha nem azt az állást vállalta volna el, amit.

És így tovább a végtelenségig. Megszámlálhatatlan helyen ágazik el az életünk, és mindig vannak olyan pillanatok, amikor eltöprengünk, vajon milyen lenne az életünk máshogy, másképpen, talán egy párhuzamos dimenzióban. Sok ember megbánja a döntéseit, és legszívesebben visszacsinálná azokat. Sokan szeretnének újra megszületni, de már azon tudás birtokában, amit megszereztek az életük során, így már aszerint alakíthatnának az életükön kedvük szerint, amit tudnak. Ki nem játszott el akárcsak egyszer is ezzel a gondolattal?

Ti mit csinálnátok másképp, ha újjászületnétek ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy? Mit változtatnátok meg benne? Egyáltalán ez egy áldás vagy átok lenne? És ha mindig csak ismétlődne újra és újra halálunk után az egész?

Egy nyereményjáték keretében figyeltem fel Claire North – Harry August csodálatos élete című könyvére. Be kell, hogy valljam, nem tudom miért, eleinte egy könnyed olvasmányra számítottam, valami szokványosra, kicsit általánosra, és felvillanyozó meglepetésként ért ez a komoly nyelvezetű és hangvételű, terjedelmes, alapos kutatómunkát igénylő, múltba kalauzoló könyv. Voltaképpen napokig a kilencszázas évekbe teleportált, magával ragadott, izgalomban tartott, s egyaránt volt a történelmi vonatkozásai miatt lenyűgöző, a nyomozati szálai miatt érdekfeszítő, és a filozófiai történetfelvetés miatt elgondolkodtató könyv. Maga az írás és fordítás is szépen megformált, komoly írói munka áll mögötte, a könyv pedig méltán képviselteti magát a nívósabb irodalmi alkotások között a polcokon.

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”