Manapság, a XXI. században elfogadható és igen elterjedt a dadák, bébiszitterek alkalmazása kisgyermekes családokban. Nem mindegy azonban, hogy kit és mi alapján választunk erre a feladatra. A legjobb persze, ha ismerőst, vagy ismerős által javasolt személyt választunk, esetleg ügynökségekhez fordulunk. Nehéz azonban megtalálni a „tökéletes” dadát, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a gyerekünket. Különösen nehéz egy ismeretlenben megbíznunk. Vajon biztos jól választunk?

Nem értek egyet például az Amerikában elterjedt szokással, amikor ott tinédzsereket – akik maguk is még gyereket – bíznak meg bébiszitterkedéssel. Hiszen egy tizenéves mégis mennyire tudhatja, hogyan kell vigyázni egy (szintén) gyerekre? Én, ha mindenképpen dadára lenne szükségem, személy szerint olyan embert (nőt) választanék, akinek van saját gyereke, tapasztalata. És bár én nem igazán vagyok ennek a híva, de az az egy biztos, hogy egy sokgyermekes családban egy bébiszitter/dada jelenléte nagy segítség lehet.

Mire kell odafigyelnünk dadaválasztáskor? Nagyszerű példa erre Samantha Hayes – Míg enyém leszel című regénye, amelynek története többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen sok múlik azon, kit választunk a gyerekeink/magunk mellé. Fontos a referencia, azonban ne feledkezzünk meg arról, milyen könnyű hamis adatokat megadni, sőt, még ha fel is hívjuk az adott referenciákban megadott személyt, akkor sem lehetünk biztos benne, hogy tényleg azzal beszélünk, akivel mi gondoljuk. Manapság a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az ellenőrzésnek a közösségi oldalak csekkolása. Leellenőrzik például a munkaadók a dolgozókat, az álláskeresőket, példának okáért gyakran hallani olyan tanárokról, akiket elbocsátottak a kétes Facebook profiljuk miatt. Ezeken a közösségi oldalakon keresztül ugyanis jó esetben könnyen és gyorsan megismerhetjük az adott személyt, megtudhatjuk, mennyire bulizós alkat, milyen a családi állapota, mi az érdeklődési köre, stb. Használjuk ki ezeket a rendelkezésünkre álló, XXI. századi eszközöket. Mert ugye, azért ilyen bébiszittert mi sem szeretnénk:

Persze, nehezebb az eset, ha nincs az illetőnek közösségi oldala, vagy álnéven regisztrált. Mindenképpen fontos, hogy ne legyünk felületesek és hallgassunk a megérzéseinkre, ösztöneinkre. A Míg enyém leszel című könyv egyébként egy érdekfeszítő krimi, s bár az elején azt hiheti az olvasó, hogy mindend tud, átlátja az egészet, tudja, mi lesz a vége, biztos, hogy hatalmasat téved, mert a végén nem várt fordulatokkal találjuk szembe magunkat.

„Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?”

Olvashatunk bűnügyről, nyomozásról, egy gyermekes család hétköznapi életéről, párkapcsolati problémákról, mindezt több különböző nézőpontból.

Az biztos, hogy arról, hogy mit ronthatunk el dadaválasztáskor, sokat megtudhatunk. Ami egyébiránt tetszik a könyvben a csavaros végén kívül, az a realizmus, hogy minden szereplő életében láttatja a kellemes dolgokon kívül az árnyoldalt is – ahogy ez a valóságban is így van, az elcsépelt és közhelyes, túl tökéletes közösségi posztjaink ellenére.

Aki tehát egy eredeti, hétvégi olvasmányra, krimire vágyik, annak ezt tudom előszeretettel figyelmébe ajánlani.