(2013.12.22)
Életem kedves tündérsugara,
Szívem kicsiny csücske-bogara.
Te szenvedésem, boldogságom oka, okozója,
Érted hevülő érzéseim könyörtelen fokozója.
Életem egyetlen értelme, minden gondolatom.
Bálványom, délibábom, kinek kezét meg nem foghatom.
Te vagy gyötrődésem, te minden lélegzésem.
Te vagy a fájdalmam, te vagy a létezésem.
Benned központosul a világ, s benned élek én is.
S fájdalmamban fájva szeretlek csak azért is.
Te egyszerre bántóm, s egyszerre oltalmazóm.
Te mindig kétértelműen fogalmazóm.
Te holdam, Te életemet ragyogó napom.
Te sötétben vezető hajnalcsillagom.
Álmaimban őrködve vigyázó őrangyalom,
Te, az én tévútra vezető pokolfajzatom.
Az én személyes, általam teremtett Istenem,
Te bűnbe csábító, könyörtelen Luciferem.
Egyszerre vagyok saját szolgád, néha felkelő,
Lázadó, majd a lázadó énemet leverő.
Egyszerre vagyok gyötrőd és szenvedőd.
Egyszerre gyűlölőd és odaadó szeretőd.
Egyszerre vagyok Téged vigyázó angyalod,
S egyszerre bántód, ha bántasz, és hagyod.
Egyszerre szelíd, drága szerelmes lélek,
Mikor előre szerelmes tetteimtől félek.
S egyszerre számodra csak egy idegen.
Amikor szemünk egymásra vetül hidegen.
Egyszerre mindened, amit csak kérsz tőlem,
Bármi, amit csak remélni vélsz belőlem.
S egyszerre semmid, tűnő kincsed, aranyod,
Látomássá váló, hiába kívánt angyalod.
Semmivé válok majd, ha ennyiben hagyod.
Szólj hozzám, vagy csak hallgass némán,
Kapd el a tekinteted, vagy igézve nézz rám,
Taszíts el, vagy ölelj magadhoz szorosan,
Cselekedj hirtelen, vagy gondold át okosan,
Bánts, hogy megbánhasd, vagy védj és oltalmazz,
Gyengébb vagy erősebb érzelmekre szorgalmazz,
Gyűlöljél bár vagy kívánva szeress,
Küldj el, ha nem kellek, vagy a föld alatt is keress,
Légy mérges rám, vagy bocsáss meg mindenért,
Én szeretlek. Ennek ellenére vagy éppen mindezért.
