A Mudbound azaz magyarul Sárfészek c. könyv már Netflix filmként is sorra hódítja meg a nézőket/olvasókat magának. 1946, második világháború és hazatérés, faji megkülönböztetés, Ku-Klux-Klan, szerelem, farmer élet. Ezek jellemzik leginkább ezt a némileg romantikus jegyeket viselő könyvet, amely drámaiságával vonja magára a figyelmet.

A ​regény alapján készült, 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán

1946-ot írunk. A nagyvárosból jött Laura McAllan vidéken, egy Mississippi deltavidékén fekvő farmon, egy számára idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen barátsága óhatatlanul is végzetes változásokat hoz: olyan eseményeket idéz elő, amelyek úgy sodornak el emberi életeket, mint a hömpölygő folyó a hidakat a Deltavidéken. 
Az elfojtott düh, a felszín alatt gomolygó előítéletek sokasága egyetlen éjszakán robban ki, amely után már senki nem lehet ugyanaz, mint addig… 
Az érintett családok férfi- és nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és indítékaikba. Ahogyan azt Barbara Kingsolver írta Hillary Jordanről: „Karakterei egyenesen az 1940-es évek Mississippijéből lépnek át agyunknak abba a régiójába, ahol az együttérzés, a harag és a szeretet egymás mellett lakik. Máig velem vannak.”

Értékelés:

Érdekes módon a történet végkimenetelét már a kezdetekkor tudjuk, igaz, nem minden oldalát ismerjük még tüzetesebben, mégis: a zárókép egyben a nyitókép is, amellyel indítunk. Aztán szép lassan bontakoznak ki előttünk a drámai láncolatok, amelyek idáig vezettek: két család tagjainak sorsát követhetjük végig, s ahogy ezek a szálak összefonódnak, gyökeresen megváltoztatják egymás életét. Egyrészről a néger Ronsel és családja, másrészt a farmerfeleség Laura és családja, többek között férje, apósa és sógora, Jamie szemszögébe nyerhetünk bepillantást ebben a cseppet sem humanitárius korban, ahol nem csak a második világháború szele dúl, hanem a rasszizmusé is.

Laura igyekszik megküzdeni a vidéki élet mindennapjaival és elviselhetetlen apósával. Jamie nem találja helyét a világban, és összebarátkozik a fekete bőrű Ronsellel, aki viszont miután a háború által megtapasztalta, hogy nem mindenhol diszkriminálják a négereket, hazatérve hazájába egyre nehezebben viseli a megaláztatásokat. Mindez azonban egyetlen szörnyű végkimenetelhez vezet: a kérdés csak az, hogyan is jutunk el odáig. Azzal, hogy különféle emberi sorsokba nyerhetünk bepillantást, azon kívül, hogy mintha kicsit visszarepülnénk a múltba, magunk is megdöbbenünk a kötet igazságának megfogalmazásain és azon a gyakran igen keserű életérzésen, ami átsüt a lapokból.

Kilátástalanság, tehetetlenség, gyávaság, gyűlölet, félelem, halál, vágy, küzdelem, remény. Egy elég jó ok-okozati összefüggésekkel teletűzdelt olvasmányt kaptunk, ami képes átadni az akkori hangulatot, életmódot, élethelyzeteket, s nem csoda, hogy a belőle készült filmet már 4 Oscar-díjra is jelölték. Olvasását bátran ajánlom nem és kormegkötés nélkül, ámbár talán inkább 16 év felett. Igazán tanulságos, húsbavágó történet.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. kedvencek között
Karakterek: 8/10 – Többségük elég különböző, bár például egy kicsit talán zavaró, hogy Ronselt és Laurát annyira tökéletesnek ábrázolta az író a többi szereplő sokszínűségéhez képest. Nem is tudom, talán a karakterek csak és kifejezetten egyfajta „jó” avagy „rossz” skatulyába sorolása a romantika jegyére vall.
Borító: 7/10 – Talán az egyik filmes plakát jobban illett volna rá.
+ pont: A karakterekért, és mert jól érzékelteti a rasszizmust az akkori időkben (is).
- pont: Mert talán egy-két háborús részt azért esetleg ki lehetett volna fejteni, bár persze a történet központjában nem az áll.