(2011.04.19)
Édesem, hiába próbálom
elmondani, hogy néha órákon
át miért ülök egymagam,
mikor úgysem hallja senki
sem egy szavam…
s miért nem hallja senki,
egyetlen segélykérő szavam,
s miért is ülök egymagam…
Édesem, árnyékodban érzem
gyenge, női, képtelen magam,
üvegfalak mögül csak nézem-nézem,
a Te életed, s hátha meghallod szavam:
Ne hagyj az üveg mögött, drágám!
Vigyél magaddal, vagy majd én megyek
Ne hagyj üveg mögött, drágám,
vagy légy te is mögötte, ne legyek
egyedül…
egyedül…
Édesem, hiába próbálom
elmondani, ritka esti órákon
néha, magányos vagyok…
néha marcangolva az üvegfalat
magamban csak törött,
fájó szilánkokat hagyok…
Tavasz van, Édes, szerelemre vágyom,
elcserélném néma fogságom…
Ehelyett megint csak itt ülök egymagam,
leírom, mert úgysem hallja
senki sem szavam…
csak ülök, ülök, rád várva, némán…
egymagam.