(2011.04.19)

Édesem, hiába próbálom

elmondani, hogy néha órákon

át miért ülök egymagam,

mikor úgysem hallja senki

sem egy szavam…

s miért nem hallja senki,

egyetlen segélykérő szavam,

s miért is ülök egymagam…

Édesem, árnyékodban érzem

gyenge, női, képtelen magam,

üvegfalak mögül csak nézem-nézem,

a Te életed, s hátha meghallod szavam:

Ne hagyj az üveg mögött, drágám!

Vigyél magaddal, vagy majd én megyek

Ne hagyj üveg mögött, drágám,

vagy légy te is mögötte, ne legyek

egyedül…

egyedül…

Édesem, hiába próbálom

elmondani, ritka esti órákon

néha, magányos vagyok…

néha marcangolva az üvegfalat

magamban csak törött,

 fájó szilánkokat hagyok…

Tavasz van, Édes, szerelemre vágyom,

elcserélném néma fogságom…

Ehelyett megint csak itt ülök egymagam,

leírom, mert úgysem hallja

senki sem szavam…

csak ülök, ülök, rád várva, némán…

egymagam.