A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Duplacsavar. Egy, amolyan Cobra 11 feelinghez hasonlatos krimi könyv, amely kicsit szerelmes, kicsit nyomozós, kicsit sejtelmes, kicsit csavaros, egyszóval szinte mindenből tartalmaz egy hangyányit.
Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket.
Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen.
Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt.
Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát - még akkor is, ha emberéletekbe kerül.
Bár ifjúsági könyveket manapság ritkán olvasok, mégis igyekszem a fiataloknak, mai tiniknek is érdemben ajánlani könyvet, s nem utolsó sorban nekem is jól esik néha nosztalgiázni. Kalapos Éva, aki leginkább a DAC sorozatáról ismert, az Ellenpontok sorozatával szintén a kamaszok lelkivilágát, életét helyezi a középpontba. Ennek a sorozatnak a harmadik részében, amely a Muszáj?! címet viseli, két mostohatestvér, Ábel és Zsombor szemszögébe nyerhetünk bepillantást, vajon melyikük hogy viseli a családegyesítést.
Zúg, búg, zsong az élet lankadatlan
Dobban, izzik, érint, halhatatlan
Szíved csücskében kuckózik szívem,
Remeg, simogat, nyugszik, liheg.
Ó, józan eszemet hogy elveszítem,
Lelked, ha lelkem ágyában rezzen, piheg.
Oly ártatlan, természetes, áldott,
Mint fuldoklónak az életadó levegő.
Minden páncélzat valómról lehámlott,
Meztelen heverő, nevető… lebegő.
S áldott tenyeredben óvva tartod
Minden apró létem, s dobbanásomat.
Magamban hét lakat alá zártam arcod,
S drága selyem-porcelán valóságodat.
Te vagy a ragyogás a vaksötétben,
Az értelem a létben, a működésben.
A gyógyír, a takaró, a szívverésem.
A menedék, vagy egy Isteni jelenésem.
Lényegem minden apró rebbenése, vágya
Apró csókok csendes kuckója, hű hazája.
Hát beléd költözöm, a bőröd alá bújok,
S egyszerre jár az ész, a szív, a lélek,
Minden porcikádra egy kis figyelmet fújok,
Hálát, megértést, szépet, s tebenned élek.
Mintha percről percre jobban szeretnélek.
Szinte már fáj is, ahogy irántad érzek,
Kicsi tubicám, szívemnek te kicsi fészek,
Angyalom, kedvesem, társam, darabkám, részem,
Napvilágom, holdvilágom, Te kicsi Istenségem.
Ha van is célom ezen a bűnös világon:
Hogy becézzelek, öleljelek, vágyjalak,
A szörnyeiddel harcoljak hát az ágy alatt,
Óvjalak, féltselek, virágom… Világom.
Ó, éjt nappallá téve csak becéznélek,
Hallgatnálak, fognám a kezed, epedve néznélek,
Ha tehetném, örökre a tüdőmbe lélegeznélek.
Harapnálak, megennélek, beléd olvadnék.
Ilyen mély érzelem, mégis hol van még?
Néha félek, csak álom vagy, s álom az egész,
Vagy az érzéseim tüzétől majd megégsz.
Hordoználak pici szívem zsebében féltve,
Sose legyél bántva, sose legyél sértve.
Dédelgetnélek, mint anyját a gyermek,
Kiáltanám, visszhangozzák a termek…
De csak Neked mondom, csak egy suttogás,
Édes kis szavak, megnyugvás, kuncogás
Tavaszi holdvilágnál a takarónk alatt.
Libabőr, illat, öröm, sóhaj, leomlott falak.
Két félénk kis tubica, két összeforrt ajak.
A Mudbound azaz magyarul Sárfészek c. könyv már Netflix filmként is sorra hódítja meg a nézőket/olvasókat magának. 1946, második világháború és hazatérés, faji megkülönböztetés, Ku-Klux-Klan, szerelem, farmer élet. Ezek jellemzik leginkább ezt a némileg romantikus jegyeket viselő könyvet, amely drámaiságával vonja magára a figyelmet.
könnyű, ha a szív még nem roppan össze
de élsz-e, vágysz-e, félsz-e, törsz-e
össze darabokra, padlóra hullva
mennybe szállva, várva, kőszoborként
mennyországba, tűzbe fúlva,
adva-kapva, szívdonorként
megríkatva. Vigasztalva.
Lelkestől is élve-halva.
Tengni a létet, fájva, szánva,
néma kőkoporsóba zárva
mégis hogy lehet?
Mégis hogy lehet?
Képzeljük el, hogy a régmúltból embereket transzportálhatunk át a jelenbe. Így emberek életét is megmenthetjük akár, vagy felépíthetjük az ókori Pompejit és benépesíthetjük az akkor élő emberekkel. De, hogy ne változzon meg nagyon az idősík, ezt csak olyan emberekkel tesszük meg, akik egyébként meghalnának, szóval pont a haláluk pillanata előtt. Tehát itt van a csodálatos jelen (vagy legalábbis közeli jövő), és Új Pompeji tele több ezer éve élt emberekkel.
Széttépődöm belül, apró cafatokra
marcangol a szörnyeteg,
a megkövült tehetetlenség
burjánzik, őröl, förgeteg
terül, derű borul, törékeny darabokra
lassan hullik mindenségem lábad elé.
Ha cselekszem, ha nem, lehetetlenség
kikerülni ártatlan bűvkörödből.
Ha tudnád, hogy fog még szívem sajdulni belé,
talán könyörülnél rajtam, s hűn törődő
lelked lassan énkörém szárnyat bontana.
Talán csak áltatom magam és félek,
ha hagynám, irántad minden érzésem
lassú méregként porhüvellyé rontana.
Figyelmed nélkül tán most annyit sem érek,
mint néma lehelet a fagyos téli éjben,
s ha lenne is még feléd ezernyi kérdésem,
csak csupa szívbe fagyva állok, várok,
Isten szemébe nézek a fájón kéklő égben,
Magamon búsulok, zárkózom, fájok, szánok.
Kicsi repedés indul, terjed bennem szerteszét,
csendben tűröm kicsi szívem halálának halk neszét.
Lépésről lépésre
ahogy a csillag megy az égen.
rókához a kis herceg,
szelídítve, szépen,
át a mindenségen.
egy pillantás, egy mosoly,
egy kósza érintés.
hiába a félelem és intés,
hálót szövöget a szívem
ellened, te szerény, te félénk,
Te komoly.
Te kedves lélek,
hívlak,
hogy szívemben honolj.
Nem tudom, mit látsz, mit érzel.
én már nem játszom.
látsz is engem vagy csak nézel?
szemedben mégis minek látszom?
akarsz-e látni mindig újra?
gondolsz-e rám, vársz-e, félsz-e?
rá akasz-e lépni a sárga útra?
énrám kicsi szíved vajon kész-e?
Tetszem vajon
vagy csak egy kósza idegen vagyok
a rengő talajon?
vagy nem mersz szólni, vársz, félsz,
férfi létedre hős csodát remélsz?
Hát, én szóltam.
Most szedd össze magad!
a pillanat csúszik, a szótlan
csend az örökkébe nem ragad.
Nézz, érints, szólj, cselekedj!
a tüskétől hiába félsz.
és bár nem egy tündérmesében élsz,
a magányos valóságban nem kell, megrekedj.
szóval várok. nézlek.
az égboltkék szemed, ha rám tekint.
a huncut félmosolyt, ha rám vetül.
nézem a drága kedvességedet.
a pecsétgyűrűt és a kedves két kezet.
nézem az eszet, a lelket, az emberségedet.
hosszú pillád árnya, ha rám vetül,
a mindenségedet.
Még nem ismerlek igazán
de tudom, hogy kék a szemed, a hajad pedig őszül.
Még nem ismerlek igazán,
de hiszem, hogy benned az én és bennem a te kiegészül.
Még nem tudom, hogyan lesz tovább,
a labda mindig a férfinál, a nő csak választ.
Még nem tudom, mi a kérdés, késő-e még vagy túl korán,
de csak te keresheted nálam a választ.
Én, büszke nő csak várhatok, s várok is,
te félénk vagy nemtörődöm, nem tudom...
Bennem a vágyat még keresed vagy már látod is,
Akarsz-e már vagy még vacilálsz, még nem tudom.
Játszol-e még vagy csak tenni nem mersz,
a szavak dúskálta hetek jelentenek-e bármit.
Csak némán kérdezlek, hogy végül mit felelsz,
az a millió közös számít-e neked akármit.
Már megint csapdába esek, félek.
Legalább a büszkeségem megtartom magamnak.
Így is megtépázták már a fiatal évek,
Jó lenne, ha úgy akarnál, ahogy én akarlak.
Hogy mi lesz ebből, azt hiszem, rajtad áll.
Én döntöttem, mást tenni nem tudok.
A női szív tiszta, büszke és egyenes a váll,
Némán szorítja csak belül a szerelem-hurok.
Ha csalódás éri, feláll, kihúzza magát, bólint.
Remélem, én is így állok majd fel,
a kopár földről, ha mélyen szívbekólint:
megint kevés voltam... mégse adjam fel.
Immár teljes a Hétvilág-trilógia!Virág Emília urban fantasy regényével, a Sárkánycsalogatóval valami teljesen újat mutatott nekünk, amikor elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonnál. Aztán a Boszorkányszelídítőben megismertünk egy Lidércurat és új karakterek nőttek a szívünkhöz. Most, a befejező részben pedig egy közös problémát kénytelenek megoldani, Emese, Adri, Józsi, Hollus, Berzence, Belizár és Guszti. Ugyanis a tökkelütött volt boszorkányunk, Berzence felébreszt egy tündért.
Ebben a modern, felnőtteknek szóló gerillamesében tündérek, mumusok és boszorkányok küzdenek egymással a nagyvárosi dzsungelben. A helyüket keresik, a sorsukat teljesítik be, kalandjaik az ókori görög drámák tisztaságával jelenítik meg az emberi természetből fakadó legelemibb, elkerülhetetlen, nem egyszer tragikus kimenetelű konfliktusokat.
Virág Emília rengeteg humorral írta meg Budapest titkos bestiáriumát Belizár, a lidérckirály fia visszahozta Berzencét a halálból, aminek következtében a fiú testébe egy lidérc került, ami úgy mocorog benne, mintha szét akarná tépni. Hogy megszabaduljon tőle, Berzence felébreszti Aport, a Soroksári-Dunába átkozott tündért, hogy tőle kérjen segítséget. A tündér nem segít, inkább útnak indul megkeresni a szerelmét, és közben konfliktusa támad Hollussal; elátkozza Hollust és Emesét, hogy nem láthatják egymást, míg ő le nem veszi róluk azt, Hollus pedig olyan rontást tesz Aporra, hogy ha elhagyja a Duna vizét, semmi emberfeletti ereje ne legyen – az átkot pedig csak egy alvilági mumus tudja levenni. Apor megkeresi Berzencét, aki képes alászállni az alvilágba, és azt mondja neki: a mumus segítségével ki tudja szedni belőle a lidércet. Berzence megszerzi a mumust, elrejti úgy, hogy rátömöríti egy pendrive-ra – amit a barátja, Guszti bevisz a munkahelyére, és véletlen feltelepíti a mumust a call center rendszerébe. Ott egyesül a call center KORNÉL nevű adatbázis-kezelő szoftverével, a boszorkányoknak írt Hurokkal, és azoknak a félelmeivel, akik megérintették. Megkezdődik a versenyfutás az idővel.
Értékelés:
Nem is igazán tudtam, hogy mit várjak ettől a regénytől, és őszintén szólva eléggé ideges is voltam, féltem, hogy nem adja majd át azt a hangulatot, ami az első résznél magával ragadt. Már a másodikban is kevesebb volt például a humor, és sokkal csapongóbbnak éreztem az elsőnél, és ami a humort illeti, a harmadikban nyomát se nagyon találtam egy-két viccesebb megjegyzésen kívül. Persze maga a hangulat, a stílus még most is nagyon könnyed, kedves, sokan neheztelnek is erre a trilógiára emiatt, de szerintem pont ez benne a szórakoztató.
Nagyon örültem neki, hogy olyan régi kedvencek is végre visszajöttek, mint Hollus, és persze ettől függetlenül nem kellett búcsút vennem Berzencétől sem, mi több, a regény nagyjából felénél már Belizár is felbukkan, Adri és Emese pedig összefognak. A lányok kaphattak volna egyébként több szerepet is,de egyébiránt nagyon érdekes volt ez a több nézőpont, és ahogy összefutottak a szálak. A káosz ugyanis természetesen most is elszabadul, mert nem elég, hogy felébred egy évszázadok óta alvó tündér, de még egy mumus is összeolvad a Hurokkal és egy call centeres programmal, KORNÉL-lal. Azt hiszem, ez volt az a rész, ami a leginkább tetszett a könyvben, hiszen ebben tényleg volt némi groteszk humor és kifejezetten élveztem az egyszerű emberünk, Guszti gondjait és mindennapjait olvasni. Kicsit Orwelles is volt, mert hát képzeljétek csak el, ha a call centeres programotok figyeli minden lépéseteket, és folyton a mobilotokon utasítgat. Nagyon érdekes, már-már sci-fis elgondolás.
Ami problémám volt viszont, az Hollus és Berzence személyiségének egybefolyása, ugyanis így, hogy egy regényben szerepeltek, eléggé hasonlónak találtam őket, és Józsi sem igazán brillírozott most. Karakterfejlődés nem nagyon látszott, hacsak nem Belizár ellágyulásában, szóval örültem volna némileg több lélektani túrának és élesebben elkülönülő karakterjellemeknek. Egyébként a regény közepe fenomenálisan sikerült, a végével viszont sajnos elégedetlen maradtam.A pár oldalas végső magyarázat, amely által minden világossá kellett volna, hogy váljon számomra, többszöri olvasásra is inkább csak összezavart, vagy legjobb esetben is egy homályos derengést hagyott maga után. Nem éreztem úgy, hogy mindenre komplex magyarázatot kaptam, és seggre ültem a hatalmas összefüggésektől, de még ezt leszámítva is továbbra is szeretem ezt a sorozatot, elsősorban persze szórakoztató jellegéért.
Ami a tündért illeti vagy úgy unblock a többieket, hiányoltam egy mélyrehatóbb, velejéig gonosz karaktert, mert így kicsit tündérmese jellege lett a dolognak, és volt olyan érzésem is,hogy itt bizony nem volt előre kitalálva a történet vége, vagy legalábbis a tündér szerelmének karaktere, hanem csak random sodródtunk az íróval együtt az események felé.
Ettől függetlenül egyébként imádtam a call centeres részeket, Gusztin jól szórakoztam,Belizár hááát… Sokat vesztett csáberejéből az én szememben, és ha nagyon shipelni akarnék párosokat, elég érdekesen alakulna a történet, de ebbe most ne menjünk bele. :D
A lényeg, hogy megoldottuk a világ gondját, és kíváncsian várjuk, írónőnk legközelebb milyen történettel rukkol majd elő.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó Karakterek: 7/10 – Örültem volna, ha jobban elválnak, különböznek egymástól, de egyébként kedvesek és megfogják az olvasót. Hiányoltam a mélyrehatóbb gonoszságot. Borító: 10/10 – Ez lett a legjobb a három közül, nagyon szuper. + pont: Guszti részeiért és a call centeres eseményekért no és KORNÉL kitalálásáért. - pont: A végső magyarázatért és lezárásért.
Nemrég a molyon jött velem szembe a kérdés, hogy vajon manapság miért olvasnak, miért vesznek egyáltalán könyveket az emberek? Hiszen drága, és a világ nagy része nem is olvas. Mik vagyunk mi, ebben a rohanó világban, akik még élnek ennek a szenvedélynek? Megszállottak? Megfogalmaztam:
Lássuk csak. Egyrészt a könyvek látványa gyönyörű, otthonos. Ha majd egyszer végre eljutok a saját lakásig, vélhetően hamar otthonossá teszem a könyvek miatt és úgy érzem majd, hogy az az enyém. Másrészt ha szomorú vagyok, olvasok.Ha boldog vagyok, olvasok. Ha unatkozom, olvasok. Hát kábé mindig olvasok, és ritkán van olyan, hogy épp semmit nem, de akkor is csak két könyv között vagyok valószínűleg. Fantasztikus az ágyamból rájuk nézni (vagy a nappaliban). Megnyugtatják a lelkemet, főleg ahogy egy-egy gerincre pillantván felidéződik bennem az adott történet. És akkor leemelem, és átolvasom vagy átlapozom újra. Visszajön az ismerős érzés, az a kellemes borzongás az adott pl. kedvenc könyvekkel kapcsolatban. Csak a látványukra is. :D Elmosolyodom tőle. Vagy csak fekszem éjszaka, bambulok és elmélkedem a fontos dolgokról. És rájuk nézek. Mert az ember vigasztalódik velük, tanul belőlük, okosodik, tapasztalatot szerez, megél, átél. Érez. Empatikusabb lesz. Persze, szeretem én az e-bookot is (ha ez is a kérdés része), de ott látni, tapintani, szagolni. Mintha a részeim lennének. És míg a roszabbaktól megválok viszonylag könnyen, nagyon sokuk nagyon sokat jelent, mert átadtak nekem valamit. A lelkem apró darabkái. És ezzel valószínűleg minden molyka így van, amit a hétköznapi, olvasni nem tudó emberek sosem fognak megérteni és kimaradnak valami nagy csodából, és csak átrohan fölöttük az élet.
Nem állnak meg felidézni egy idézetet, elgondolkodni pár fontos mondaton, szösszeneten. Nem ülnek tehetetlenül sóhajtva egy-egy könyv után és elmélázva az életükön. Sosem nézik kívülről a saját életüket mint mi, akik néha könyvszereplőnek képzeljük magunkat. Néha csak fekszünk, és rendezzük az életünket fejben, mintha valami regényhősök lennénk mi is. Tele vagyunk fantáziával és kreatív ötletekkel. A saját életünkön kívül millió párhuzamosat élünk a fejünkben vagy a könyvek által. A legjobb társaságot szolgáltatjuk magunknak, és kész vitafórumot vezénylünk le néha a buksinkban. Néha úgy érezzük, hogy egy-egy szereplő a legjobb barátunk, vagy, hogy valóban létezik. Kötődünk hozzájuk.
Megvesszük a könyveket. Mert általuk világokat veszünk. Szuperképességeink vannak.Utazunk az időben és térben, amikorra és ahová csak szeretnénk. Nemet váltunk vagy épp idősödünk/visszafiatalodunk, bőrszínt váltunk, vagy akár fajt is.Mindig más bőrében vagyunk, és képesek vagyunk a négy fal közül teleportálni. :D A szókincsünk határtalan, és bármiről képesek vagyunk órákat beszélni. A képzeletünk olyan, mint egy monstrum, folyamatosan építjük, bővítjük. Megszállottak vagyunk. Egy-egy könyvért néha ránk jön a remegés, és mindig végtelennek tűnik a várólistánk.
Ez egy küldetés, amelynek sosem érünk a végére, de mi fáradhatatlanul törünk előre. Ez az életünk. :)
Sissi, azaz Wittelsbach Erzsébet Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja, Ferenc József felesége mind a mai napig olyan csodálat tárgya, hogy filmek és könyvek elevenítik meg és támasztják fel az utókor kedvéért. Példának okáért az 50-es évekbeli német-osztrák, három részes Sissi filmet egészen biztosan sokan ismerik, de 2009-ben német-osztrák-olasz tévéfilmsorozat, 2004-ben pedig francia tévéfilm is készült belőle. Utóbbiban nem is csak a fiatalkorába nyerhetünk bepillantást, hanem az 1898-ban bekövetkező halálánál is szemtanúk lehetünk, csakúgy, mint a magyar gyökerekkel büszkélkedhető Allison Pataki kétkötetes Sissi könyvének esetében. Míg ugyanis az első részében, Az ifjú császárnéban a jól ismert vadóc, élettel teli, hebrencs, de nagyszerű fiatal lányt/nőt ismerhetjük meg, addig a második kötetben, A birodalom úrnőjében már a középkorú és idősödő Sissi néz vissza ránk a lapokról.
Végre megérkezett a Kis seggfejkalauz magyarul is. Robert I. Sutton - akinek hat könyve jelent meg eddig, és a No Asshole Rule és a Good Boss, Bad Boss a New York Times sikerlistáján is szerepelt -, a Stanford Egyetem professzora. Doktori fokozatát a Michigani Egyetemen szervezeti pszichológiából szerezte, s 2000 óta publikált kötetei mind a szervezeten belüli pszichológiai problémák megoldásáról szólnak. Tehát élő példákkal, kísérletekkel stb. alátámasztva végre itt a megoldás a kezünkben: hogyan is kezeljük drága seggfejkéinket.
Ha úgy érzi, szétstresszelik, túlterhelik, alábecsülik, terrorizálják, bántalmazzák, és mindez azért van, mert egy gyökérrel dolgozik együtt, tanulja meg, hogy kell kikerülni, átverni, lefegyverezni a seggfejeket – és ne halassza holnapra!
A hasznos, egyben szórakoztató Kis seggfejkalauz hathatós és módszeres „játéktervvel” vértezi fel önt arra az esetre, ha egy gyökérrel kell együtt dolgoznia az irodában, a mezőn, a tanteremben, vagy egyszerűen csak az életben.
Sutton a diagnózissal kezdi, utána pedig „terepen” kipróbált, bizonyítékokkal alátámasztott, és néha meglepő stratégiákat ismertet az udvariatlan, bunkó, irritáló, kellemetlen, vagy csak szimplán inkompetens alakok kezelésére. Elmondja, miként kerülheti el őket, hogy járhat túl az eszükön, hogy fegyverezheti le őket, hogy küldheti el őket kapálni, és hogyan növeszthet olyan pszichés „páncélzatot”, amely védelmet nyújt ellenük.
Túlélési útmutatója olyan szemléletmód illetve személyes terv kialakításáról szól, amely segít megőrizni ép elménket, és megakadályozza, hogy a szép napjainkat tönkretegye valami gyökér.
Értékelés:
Egyébként nem szokásom káromkodni, előre is remélem, megbocsájtjátok nekem a sok seggfejkézést, hiszen a könyv folyamatosan így utal azokra a „gyökerekre”, akik megkeserítik életünket.
Ez a már-már tankönyvszerű írás viszont több olyan lehetőséget is felvázol, amely segít kezelni/leszerelni/elviselni őket, ráadásul fokozatosan felépítve a legkevésbé drasztikus megoldástól a kemény ellenszegülésig. Csak, hogy egy párat említsek a teljesség igénye nélkül, ilyen például a nyugodt zugszünetek beépítése, az adott helyzetben való nevetségesség, humor meglátása, a pozitív oldalának nézése, a teljes kikapcsolás agyilag, a szánakozás („szegény ördög, biztos rossz napja volt”), stb. És természetesen a könyv végén az ellenszegülés különféle módszereit is megtanulhatjuk, ha az addigiak egyikének alkalmazása sem válna be.
A két kedvencemet viszont mindenképp muszáj tömören megemlítenem, például:
„Fojtsd meg őket a kedvességeddel” – Azaz ne süllyedj le a támadó seggfejeid szintjére, hanem felülről tekints le rájuk, és gondolj arra, hogy milyen véleménnyel akarsz lenni önmagadról, ha később visszatekintesz az adott szituációra.
Az író egyébként nemcsak saját tapasztalataiból írta a könyvet, ugyanis a No Asshole Rule megírása után rengetegen megkeresték személyes történetükkel (ennek a könyvének a végén is buzdítja lelkes olvasóit az e-mail írásra), és bizony ezekből bőven kapunk mi is szemezgetést, példákat – szerencsére. Tehát az egyik ilyen kedvencem, amikor valaki ezt a javaslatot osztotta meg vele (esküszöm, ki fogom próbálni):
„Doktorosat fogok játszani: diagnosztizálom a seggfejkór eme lenyűgöző esetét, amely minél extrémebb és bizarrabb, annál érdekesebb.”
Tehát például, amikor őrült kollégánk vagy főnökünk veszett ordibálását hallgatjuk, fejben akár ezt a szituációt is elképzelhetjük, átkereteztethetjük magunkban. Az ember közben akár még jól is szórakozhat.
Persze, most csak 1-2 tanácsot írtam le nektek abból, ami a könyvben szerepel, a személyes kedvenceimet, de tényleg rengeteg szerintem igen hasznos kis kulcsot kapunk a kezünkbe,már csak azt kell eldöntenünk, az adott helyzetben melyik válaszreakció alkalmazása vezet a legjobb eredményre. Netán a „fussatok, bolondok”, a humorizálás vagy az ellenszegülés? Mint megtudhatjuk, ez sok egyéb dolog függvénye, például, hogy mindenképp rá vagyunk-e kényszerülve az adott seggfej elviselésére, milyen pozíciót tölt be hozzánk képest, stb.
Mindenképp ajánlom a könyv elolvasását, mert sokat lehet tanulni belőle. Én az elején egy kicsit szkeptikus voltam és zavart a sok forrásmegjelölés (amit most is azt mondok, hogy inkább a végén kellett volna feltüntetni), de aztán azt vettem észre, hogy már elő is vettem egy füzetet, és amint jöttek a tanácsok, buzgón jegyzetelni kezdtem.
Amit még nagyon értékeltem a tanácsokon kívül, az a különféle valós, megtörtént kísérletek leírása. Például vizsgálták a viselkedés zavarokkal küzdő fiatalokat, és bebizonyították, hogy többségük örül mások szenvedésének. (Olyan képeket mutattak nekik, amelyeken az ember fájdalmat éreznek.) Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy sok embert bizony ez hoz lázba, ez élteti. Úgyhogy csak öltsétek magatokra a fapofát, és vessétek bele magatokat a megoldások tanulmányozásába,hogy ne töltsétek minden napotokat stresszel, idegeskedéssel, mert az bizony nagyon hamar az egészségetek (és kapcsolataitok) rovására mehet!
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között Karakterek: - Borító: 7/10 – Végül is figyelemfelkeltő csak annyira nem releváns. + pont: A hasznos, néhol vicces tanácsokért, egyet-egyet kiemelkedően jónak találtam (bár néha adódtak ellentmondások a végén). - pont: A hosszas forrásmegjelöléseket lehetett volna inkább a végére pakolni.
Egy jövő, amelyben a társadalmi státusod attól függ, hányadik emeleten laksz az ezeremeletes komplexumban. Gazdagság, minden képzeletünket felülmúló technikai kütyük, és mégis ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a hétköznapok fiataljai, mint manapság. Az ezredik emelet első része lebilincselő sci-fis, romantikus olvasmány.
Egy sötét jövő, amelyben a politikai élet kesze-kusza, zűrös, bonyolult, szerteágazó… "orwelli". Ahol sorra alakulnak és szűnnek meg mikroállamok. Ahol főhősünk főszakácsból kémmé avanzsálva próbál meg boldogulni a bizonytalan terepen, s mi csatlakozunk hozzá.
Figyelembe véve, hogy idén végre televíziós sorozat is készült Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével Caleb Carr thrilleréből, a Dr. Kreizler sorozatból, az Agave újra kiadta első kötetét, amely A Halál angyala címet viseli.
1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hiszen azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két detektív is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a doktor ellenségei és a gyilkos semmit és senkit sem kímélnek.
Caleb Carr kritikailag rendkívül méltatott regénye húsz évvel a megjelenése után sem veszített semmit az erényeiből, még ma is lebilincselő, izgalmas és okos thriller. 2018-ban televíziós sorozat készült belőle Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével.
"Később, talán." Akár ez is lehetne a Szólíts a neveden című könyv jelmondata, amelyből már mozifilm is készült, s amelyet a Publishers Weekly és a The Wasington Post az év legjobb kötetének ítélt. Olasz riviéra, hőség, nyár, fiatalság, szerelem. Egy 17 éves fiú és egy 24 éves férfi főszereplésével.
Három év hosszú várakozás után végre idén mintegy újévi ajándékként megkaparintatjuk a Szilánkos-tenger trilógia befejező részét, a Half a Wart! Az utóbbi hónapokban egyébként ölre menő vita folyt a könyv megjelenése és borítója körül, a molyok egymás vérét vették és hadakoztak a kiadóval, de most már fellélegezhetünk! Keményborítós kiadással és ugyanolyan méretben örvendeztet meg minket a harmadik rész.
Miközben egy hatalmas aszteroida tart a föld felé, Melindának, azaz Minnek kisebb gondja is nagyobb ennél: ugyanis minden második születésnapján hidegvérrel meggyilkolják. Akkor hogyhogy még mindig életben van? Pár órával utána mindig sértetlenül ébred egy tisztáson. Azonban idén Min megfogadja, hogy kideríti, mi ez az egész, de a szálak úgy fest, egy nagy összeesküvéshez vezetnek. Az első szakasz című könyv a Nemezis-projekt duológia első része, amely egy új sci-fis, disztópikus világba kalauzolja el olvasóit.
Tamara Ireland Stone: Klikk című könyve egy olyan tinédzsereknek szóló olvasmány, ami egyszerre találja meg az olvasni szeretőket és a számítógép világának rajongóit. Főszereplőnk, Allie egy olyan tizenkét éves lány, aki imád programozni, és egy nyári tábor alatt létrehozza telefonos applikációját, amely a Klikk nevet viseli, és segít barátokra lelni.
Bármelyik nyár az utolsó lehet. Bármikor elérkezhet a gyerekkorod vége. Ha nő vagy, az egyetlen rendeltetésed, hogy szolgáld Atyádat, majd később férjedet, s hogy gyereket szülj. Szülj fiút! Hogy gyerekednek ne kelljen átmennie azon, amin Te keresztülmentél. Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje egy olyan szigetre kalauzol el minket, ahol a szabályok különböznek a mi világunkétól. Ahol, ha lánynak születsz, sorsod előre megpecsételődött.
R. Kelényi Angelika, akinek legutóbb a Szulejmán és a magyar udvarhölgy sorozata került a középpontba, nem rég újabb vizekre evezett az Ártatlan sorozatával. Ennek első részéről (amely A grófnő árnyékában címet viseli), s amely Báthory Erzsébet udvarában játszódik, már beszéltem korábban nektek, kis csúszással pedig ezúttal második része, a Bűnös örömök városa került a kezembe. Ezúttal az 1600-as évekbeli Velencébe kirándulhatunk, azaz gondolázhatunk el, és miközben egy gyilkossági nyomozásba kezdünk magyar leánykánkkal, Flórával és az idegesítő, de annál jóképűbb Marianival, szerelmes gondolatokkal fűtve evezünk át az álarcos karneválok izgalmától nyüzsgő városon.
"Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most."
Edith Eva Egert (a magyar származású, II. világháborús túlélőt, ma klinikai pszichológust) először az On The Spot új évadjának egyik részében láttam, és amikor konstatáltam, hogy a memoárja A döntés címmel kapható már a magyar könyvpiacon is, úgy gondoltam - bár nem kifejezetten szoktam ebben a témakörben olvasni -, ez egy olyan könyv, amely által az olvasója csak több lehet. Szóval így vetettem bele magam az olvasásába.
Magyar képes krónika, amely már a külföldi könyvpiacon is felcsillanni látszik. A Királyok és keresztek akár képregénynek is titulálható keményborítós, rajzait tekintve igazi műremek, amelynek alaptörténete egészen Imre herceg korába nyúlik vissza.
Egy politikus lányának holttestére bukkantak jégbe fagyva… Robert Bryndza újonnan indult krimisorozata, az Erika Foster nyomoz első része Lány a jég alatt címmel jelent meg egy igen mutatós borítóval. Történetünk főszereplője a gyilkos nyomába ered, azonban munkáját nehezíti a kényes politikai helyzet és a nyomás, amelynek megfelelve igencsak vigyáznia kell, mit is hoz nyilvánosságra az elhunyt lány múltjáról.