Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés
Facebook Twitter Addthis

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább

Umberto Eco könyvtára

Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere február 19-én hunyt el. Stefano Crupi facebookon megosztott videója láttán, melyen Umberto Eco magánkönyvtára látható, méltán mondhatom, hogy bármely könyvmoly szeretné magának tudni ezt a rengeteg kötetet. Ígérem, ha egyszer milliomos leszek, nekem is így fog kinézni a lakásom. ;)

https://www.facebook.com/stefano.crupi.54/videos/448609792015847/?fref=nf

0 Tovább

Örökletes betegségek és a gyermekvállalás

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Kevesebb nagyobb dilemma létezhet az életben, mint mikor olyan szülők gondolkodnak a gyermekvállalásról, akiknél az egyik – vagy rosszabb esetben mindkét fél – örökölhető betegségben szenved. Olyan ez, mint üvegszilánkon táncolni, mert bármelyik döntést hozzuk is meg, mindkettő fájdalmas.

Ha csak kis százalékban is, de esély van rá, hogy a rákos megbetegedés vagy a bipoláris zavar vagy bármilyen betegség öröklődik a gyermekben, megéri világra hozni? Megéri kockáztatni? Mi történik, ha a két fél megfogadja, hogy sosem lesz gyerekük és mégis, a Sors máshogy rendeli. El kell vetetni a babát? Meg kell tartani? Milyen alapon kellene dönteni egy magzat sorsa felől? Meg kellene neki adni az esélyt az életre még úgy is, ha lehet, hogy később, mondjuk bipoláris vagy rákos lehet? Vagy Isten már meghozta a döntést, amikor a baba mindennek ellenére megfogant?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni című könyvében egy bipoláris zavarral küzdő, de szerethető, erős és nagyszerű férfi, aki „képes átúszni a betonon is”, valamint egy hihetetlen lelkierővel rendelkező, céltudatos, kedves nő kerül ez elé a döntés elé. A férfi naplóbejegyzésein és a nő szemszögéből keresztül is két szemüvegen át olvashatjuk a történetet. Lenyűgöző, ahogy az író képes papírra vetni a bipoláris zavarral küzdő férfi zavarodott, kusza gondolatait, betegségének fázisait, félelmeit, és mégis képes megértetni az olvasóval, hogy a főszereplő Lucy miért is szereti annyira ezt a tökéletlen férfit. Még, ha az elején bizonytalan is voltam a választásában, a könyv végére már teljes mértékben megértettem, és rájöttem, hogy egyszerűen képtelen volt máshogy dönteni. Amikor beleszeretünk valakibe, akkor nem mérlegelünk, nem készítünk ellene-mellette listát, hanem csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy az a szakadékba vagy az egekbe visz-e minket, nem tehetünk semmit. Csodálatos, hogy a két szereplő el tudta fogadni egymást a hibáikkal együtt: a férfi a nőt, akinél bármelyik pillanatban felütheti a fejét a rák, a nő a férfit, akinek betegsége különböző fázisaiban erős hangulatingadozásai vannak és élete végéig gyógyszereken él. De hogy lehet szeretni egy olyan férfit, aki hol mániákus, hol depressziós, hol normális, és ezek az állapotok fokozatosan váltják egymást?

És hogy lehet helyesen dönteni, vagy egyáltalán dönteni egy ilyen helyzetben a gyermekvállalásról? Aki egy könnyed hétvégi olvasmányra vágyik, annak biztosan nem ajánlom ezt a könyvet, de aki nem fél a néha könnyet facsaró történésektől, kellőképpen megacélozott a lelke ahhoz, hogy magához engedje ezt az érzelemdús, lélekmelengető és elgondolkodtató könyvet, vagy érez magában kis filozofikus hangulatot, hogy elgondolkodjon a helyzeten, annak minden bizonnyal a kedvencei között landol majd.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább

Hogyan ne őrüljünk bele a munkanélküliségbe?

Sajnos nagyon sokunkkal fordul elő életünk folytán, hogy van egy-egy olyan időszak, amikor éppen kénytelenek vagyunk otthon tengődni, és munkalehetőség híján csakhamar elkezdjük ostorozni önmagunkat. Nem tudjuk, mihez kezdjünk a hirtelen jött szabadidővel, szépen lassan csökken az önbizalmunk, magunkba fordulunk, és a végén már abba az ördögi körbe kerülünk, hogy éppen emiatt a magunkba fordulás és önbizalomhiány miatt nem találunk munkát. Ugye, mindenki átment már egyszer ezen?

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Nem biztos, hogy létezik egy általánosítható „terápia” erre, ami segít megőrizni az ember józan eszét ilyenkor, talán mindenkinek másra van szüksége ahhoz, hogy ne bolonduljon meg, vagy ne jelentkezzenek a fentebb felsorolt tünetek. De ahogy egyik kedvenc írónőm, Cecelia Ahern is megfogalmazta az Amikor megismertelek című könyvben, ilyenkor általában az a legjobb, ha az ember talál magának valami hasznos elfoglaltságot. Beletemetkezik az írásba, festészetbe, vagy kertészkedésbe. Bizonyított tény ugyanis, hogy a kinti, kétkezes munka segít helyrerakni bennünk a gondolatainkat, eloszlatja aggályainkat, megnyugtat és még a testünkre is jó hatással van. Nem véletlenül tartja a mondás: „Ép testben ép lélek”.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia Ahern könyveiben az a legjobb, hogy úgy ír középkorú szereplőkről, hogy közben olvasmányos a történet korombelieknek és idősebbeknek egyaránt. A sorok között foglalkozik az élet nagy problémáival, úgy, mint az idő múlása, a munkanélküliség, a túlzott munkamánia, a család, vagy például a Down-kór. Megható szál a történetben ugyanis a Down-kóros testvér története, aki bár hátránnyal indul az életben, mégis éppannyira érző, tevékeny, lelkes,  jó kedélyű, kedves nő, mint bárki más, és épp úgy képes akár háromféle munkában is helytállni.

S, hogy a főszereplőre visszatérjek. Mi segíthet a leginkább akkor, ha teljesen elvesztettük a hitünket önmagunkba, és azt gondoljuk, képtelenek vagyunk talpra állni? Ha nem tudjuk, hogyan tovább, hogyan lábaljunk ki a depresszióból? Egy barát. Mindegy, hogy férfi-e vagy nő, a lényeg, hogy azok a barátok, akik a nehéz napjainkon, korszakainkon is mellettünk állnak, segítenek átvészelni azt. Ha a munkanélküliség ingoványában dagonyázunk, kell, hogy legyen valaki, aki felhívja figyelmünket a jó oldalunkra, vagy a kritikus pontokra, amin érdemes változtatni. Kell, hogy legyen valaki, aki kirángat a mélabúból, s csakúgy, mint a kétkezi kinti munka, segít talpon maradnunk.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia könyvében ír szereplőkhöz mérten helyet kap az anyaföld-ember kapcsolata is. Kevesebb megnyugtató dolgot ismerek annál, mint amikor a természetben látjuk két kezünk munkájának gyümölcsét – akár szó szerint. Amikor kivirágzanak a virágaink, vagy amikor eszünkbe jut, milyen csodás árnyékot is ad számunkra az évtizedekkel ezelőtt ültetett fánk. Amikor belegondolunk, hogy az alatt a fa alatt hány és hány generáció ücsörgött éppen ugyanúgy. Mert van valami megnyugtató ebben a természet adta körforgásban.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Az Amikor megismertelek című könyvet ez a családias, morfondírozó, reményt adó életérzés hatja át.

0 Tovább

Félelem a változástól - Amikor nem merünk változtatni az életünkön

Blog Könyvajánló Romantikus

Azt hiszem, a legtöbb ember fél a változástól. Ráadásul, ahogy peregnek az évek, ez a félelem csak még tovább növekszik. Beleszoknak a hétköznapi rutinba, és képtelenek akárcsak elképzelni is, milyen lenne az életük máshogyan. A legtöbben csak akkor mernek változtatni, amikor biztosak benne, hogy a változás után nem lehet már rosszabb, mint előtte.

„Van, amikor az embert csak valami fájdalmas csapás tudja rábírni arra, hogy továbbálljon egy helyről, amely már nem illik hozzá, ahol már nem érzi jól magát.”
/Elizabeth Berg – Sorsok szőttese/

Pontosan ez az oka annak, hogy annyian élnek rossz párkapcsolatban, vagy szürkülnek meg egy rossz munkahelyen, maradnak ugyanabban a már nem otthonos lakásban, stb. Félünk a következményektől, és már nem is emlékszünk, milyen volt gyerekként félelem nélkül élni, szabadon. A félelemérzet kialakulása a pszichés fejlődés igen fontos része. Az egészséges mértékű félelem hasznos, hiszen a veszélyek elkerülésére késztet. De mi van akkor, ha már túlzásba visszük, és a megszokás rabjává válunk? Sok elvált ember már nem meri még egyszer tartós kapcsolatra/házasságra adni a fejét, sok ötven vagy hatvanon felüli ember pedig, ha szingli, meg sem próbálkozik már az ismerkedéssel, mert fél. Fél a változástól.

Blog Könyvajánló Romantikus
"Félni a változtatástól a siker ellensége."

„Egyfajta terhet tényleg mindenki cipel. És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket.”

Pedig hányan gondolják úgy, hogy változtatni szeretnének! De a legtöbb ember csak ábrándozik, hogy milyen lenne másik városba költözni, munkahelyet váltani ahelyett, hogy legalább elindulna az úton. Sőt, a legtöbben csak homokba dugják a fejüket és nem is vesznek tudomást a problémáról.

„Az emberek sokszor nem vallják be, mit éreznek valójában, és ez rengeteg gond forrása.”

Gyakran az ember csak akkor képes változtatni, ha például egy teljesen idegen ember szájából hallja, hogy ez, ahogy az életük most éppen folyik, nagyon nincsen rendben. Mindig van egy pillanat, amikor az ember hirtelen megvilágosodik.

„A legtöbb embernek mástól kell hallania azt, amit már tud.”

Nem egyszerű rávenni magunkat a változásra. Néha az a legnagyobb baj, hogy mi sem tudjuk, mit kéne igazán tennünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasóm érezte már így magát, vagy éppen most érzi így magát.

„Embernek lenni annyit jelent, hogy kétségek közt élünk, szükséget szenvedünk és folyamatosan fejlődünk, alakulunk.”

„Azért iszonyúan nehéz bevallani önmagunknak, hogy mi az, amit a legjobban szeretnénk, mert ha nem kapjuk meg, iszonyúan nehéz lesz nélküle élni.”

 Elizabeth Berg – Sorsok szőttese című regénye közel sem egy amolyan lélekelemző könyv, sokkal inkább fordulatos regény, amelyben a főszereplő nő megteszi azt, amitől sokan félünk: változtat az életén, ráadásul már túl az élete delén. Külön fantasztikus és szívbemarkoló szófordulatokkal kecsegtet Szieberth Ádám fordítása, aki tökéletes példát szolgáltat arra, mennyire fontos egy regény élvezetekor a fordítás minősége.

A történet, mint olyan, sok, változás előtt álló nőnek, férfinak segítségére lehet, de csupán egy délutáni olvasmánynak is megfelelő. Olvasása közben sokszor elgondolkodtat, felkavar és egyszerre meg is nyugtat. Miközben beszippant minket a történet, akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi döntéseinket életünk során, és akaratlanul is felteszi a kérdést: vajon mi mit mulasztottunk el?

 „Bernek különleges tehetsége van ahhoz, hogy megragadja a hétköznapi élet apró, gyakran szívmelengető részleteit” /NEWSDAY/

Blog Könyvajánló Romantikus

0 Tovább

A nők odavannak a rosszfiúkért?

Blog Könyvajánló Romantikus Young adult 5

Talán elcsépeltnek tűnik, és azt gondolnánk, ilyen csak a filmekben vagy a könyvekben van, de ha jól megvizsgáljuk a saját vagy környezetünk életét, be kell, hogy valljuk, a nők nem mindig a kedves férfiakat választják. Sőt, a nők többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak: azt a férfit választják ki a sok közül, amelyiket nem kaphatják meg – rosszabb esetben, amelyik még házas is -, mert talán a nőkben is ugyanúgy jelen van az a bizonyos vadászösztön. A rosszfiúság vonzó? Tény, hogy egy kapcsolat elején sokkal izgalmasabb egy ilyen karakter, de az idő múlásával mégis szeretnénk, ha azzá a kedves emberré változna mellettünk, akit egyébként az elején valószínűleg figyelmen kívül hagytunk volna. Persze, tudom, hogy ez nem minden esetben igaz.

Talán a rosszfiúság azért vonzó, mert küzdeni kell érte, nem lehet megkapni, és erőt sugároz, azonban egészen biztos, hogy a nők nagy százaléka nem egy ilyen betörhetetlen férfi mellett szeretné leélni az életét. Talán titkon minden nő arra vágyik, hogy „megszelídítsen” egy ilyen férfit, de ahogy a mondás tartja „kutyából nem lesz szalonna” – többnyire. Viszont amikor már házasulandó korba kerülünk, sajnos nagyítóval kell keresni az olyan férfit, aki gondoskodó, hűséges, kedves, stb. Amikor már leendő gyermekeink apját keressük, akkor már teljesen mások a szempontok.

Amikor tinédzser voltam, gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon létezik-e kétfajta szerelem, vagy mégis melyik érzés az igazi? Amikor egy emberrel minden tökéletesen klappol, az ízlésvilág, a kötődés a szerelmen kívül baráti, és mindent meg tudnak beszélni? Vagy, amikor szinte teljesen egymás ellentéte a két fél, és gyakorlatilag szinte képtelenek bármit is megbeszélni, a viták mindennaposak, mégis, a szexuális vonzódás mondjuk, sokkal nagyobb, mint az előző esetében? Biztos vagyok benne, hogy sokan feltettük már magunknak ezt a kérdést, és az is biztos, hogy amikor az egyik típusú férfi mellett vagyunk, a másik típuson gondolkozunk és vica versa. Személy szerint úgy gondolom, tényleg szükségünk van néhány rosszfiúra az elején, hogy aztán annál jobban tudjuk értékelni a kedves és odaadó férfit. Az is lehet, hogy a két férfitípus közti választással nem csak férfit, hanem életstílust is választunk. Mi a fontosabb? A lelki kötődés vagy a szexuális lángolás? És vajon létezik egyáltalán olyan, amelyben mindkettő megvan?

Anna Todd – Miután című könyve méltán világhírű, és alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásába, és nem bántam meg. Ha valaki boncolgatja ezt a témakört, akkor az ő. Csak az a kérdés, a főszereplő Tessa vajon melyik fiút/férfit választja a végén?

„Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?”

Különösen tetszett a könyvben, hogy bár ötszáz oldal, annyira lekötött, hogy egyetlen délután alatt elolvastam. Letehetetlen kategória, és nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igen, ez már velem is megtörtént, ezt már én is éreztem, és éppen ezért fenomenális alkotás.

0 Tovább

Testileg, lelkileg és szóban bántalmazott nők

"Tényleg csak az számít erőszaknak, ha vér folyik? Szavakkal éppúgy verhetik a nőket, mint ököllel, a szív is pont úgy törik, mint a csontok."

A XXI. századba lépvén bár sok minden megváltozott, az egyik legnagyobb probléma azonban, hogy a bántalmazást, pl. nők bántalmazását nem sikerült megakadályozni. Bár már ritkábban hallunk erről, titokban, a négy fal között rengeteg embert/nőt bántalmaznak, akár testileg, akár szóban, lelkileg, szexuálisan vagy anyagilag. A bántalmazásnak ugyanis rengeteg formája van, bár sokan nem tudják, hogy másfajta módon is lehet valakit bántalmazni, mint testileg vagy szexuálisan. A nők 58 százaléka élt már olyan kapcsolatban, amelyben a szóbeli bántalmazás a mindennapok része volt.

Blog Könyvajánló

A legnagyobb probléma a félelem, hogy a bántalmazott fél nem mer senkinek sem szólni vagy beszélni róla, nem tesz semmit ennek megváltoztatása érdekében. Talán a társadalmi nevelés is közrejátszik abban, hogy még a mai napig nem sikerült megoldani ezt a problémát, hogy a bántalmazás még most is jelen van az életünkben. Az, ahogy a nőket és férfiakat máshogy neveljük, nézeteltéréseknek ad okot, arra neveljük a nőket, hogy kiszolgálják a férfit, megtegyenek mindent érte, és ezt sajnos el is várják – ha nem teljesül, bizonyos esetekben, agresszívabb férfiaknál megtorlás a büntetés.

„Gyerekkorukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.”

Blog Könyvajánló

Rengeteg agresszív, tesztoszteronnal túlfűtött, beképzelt férfi járkál az utcákon, akik azt hiszik, a nők csak értük születtek, a nők állatok, tárgyak, akiknek szolgálniuk kell őket. Azt hiszik, bármit megtehetnek, szexuálisan bántalmazhatnak, verhetnek, megalázhatnak másokat. Bár női egyenjogúságról beszélünk, mégis rengeteg beképzelt férfi fórumozótól olvasom - amikor egy-egy nő „panaszkodik”, hogy mennyi dolga van a munka mellett a háztartásvezetéssel -, hogy hát „ti akartátok ezt.” Szerintem az, hogy a nők dolgoznak ÉS háztartást vezetnek ÉS gyereket nevelnek, míg mondjuk, a férfiak CSAK dolgoznak, nem egyenjogúság. Nyilvánvalóan most arra a felállásra gondolok, amikor a két fél ugyanannyit dolgozik. Az a baj, hogy még a mai napig is derogál a férfiaknak besegíteni a háztartásban és fogalmuk sincs róla, hogyan kell kicserélni egy pelenkát. De mennyi választja el ezt a gondolkodásmódot attól, amikor már csak a konyhaasztalnál várják a sült galambot/vacsorát pontban este hétkor, és amennyiben nem teljesül, jöhet a büntetés? Talán a különbség csak egy cérnaszál, csak ennyi választja el a férfiakat attól, hogy átessenek a ló túloldalára.

Blog Könyvajánló

Hogy mindenki tisztában legyen vele, öszegyűjtöttem nektek az erőszak fajtáit tőmondatokban:

Az erőszak fajtái

SZÓBELI ERŐSZAK: Amikor az egyik fél sértegeti a másikat, öngyilkossággal, gyilkossággal fenyegetőzik, gúnyolódik vele, lekicsinyli stb.

LELKI ERŐSZAK: Az áldozat önbizalmát lerombolja, mindenért őt hibáztatja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, megfélemlítően viselkedik. Elszigeteli az áldozatot, megmondja, mit csinálhat és mit nem, kivel találkozhat stb. Ellenőrzi.

TESTI ERŐSZAK: A bántalmazó az áldozatot testileg bántalmazza: lökdösi, fojtogatja, veri, harapja, fegyverre fenyegeti vagy bántja stb.

SZEXUÁLIS ERŐSZAK: A bántalmazó olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a másikat, amit az nem akar.

GAZDASÁGI (ANYAGI) ERŐSZAK: A bántalmazó nem engedi, hogy a másik fél dolgozzon, vagy amennyiben igen, a keresetét elveszi, és anyagilag függővé teszi a másikat.

A családon belüli erőszak egyéb formái

IDŐSBÁNTALMAZÁS

GYEREKBÁNTALMAZÁS

FOGYATÉKKAL ÉLŐ CSALÁDTAG BÁNTALMAZÁSA

ERŐSZAK A LESZBIKUS VAGY MELEG KAPCSOLATOKBAN

Hogy honnan jött az ötlet, hogy erről írjak? Wendler Nikoletta – Megvalósult álom c. könyvét olvastam a minap, amelyben többek között erről is szó esik.

Személy szerint azt hiszem, a legtöbb nő hiába gondolja, hogy ővele ez nem történhet meg, mert ő pontosan tudná, hogy mikor bántalmazzák, az igazság azonban az, hogy a leggyakrabban még csak észre sem veszik, ha valaki szóban vagy lelkileg bántalmazza/terrorizálja őket. Talán már annyira a mindennapjaik része, hogy nem is érzik a különbséget a bunkó férfi és a bántalmazó férfi között.

Örülnék, ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol nem csak, hogy egyenrangúként tekintik a nőket, de tisztelik is. Amikor a háztartás nem csak a nő feladata, a nő dolga, ahol legalább annyira felnéznek a nőkre, mint a férfiakra, és ahol nem csak szóban létezik az egyenjogúság.

Blog Könyvajánló

A képek forrása az NLCafé Láthatatlan Monokli kampánya.

"Az NLCafé 2015 szeptemberében a Láthatatlan Monokli kampánya során megkérdezte az olvasókat, hogy mit gondolnak a verbális vagy lelki erőszakról, akár a munkahelyükön, akár otthon, a négy fal között éri őket bántalmazás. A kampány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a lelki sérülésekre, amelyeket egy-egy, akár napi rendszerességgel odaszúrt félmondat okozhat.

A tesztet kitöltő 6491 nő 58 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szenvedett-e már el inzultust a párkapcsolatában. Az 55 év felettiek 28 százaléka vallotta be, hogy élt már bántalmazó kapcsolatban, amíg ez az arány a 24 év alattiaknál még csak 9 százalék, a 25 és 34 év közöttieknél ez a szám már 15 százalék."

0 Tovább

Mire figyeljünk, ha bébiszittert/dadát fogadunk fel?

Blog Könyvajánló Krimi

Manapság, a XXI. században elfogadható és igen elterjedt a dadák, bébiszitterek alkalmazása kisgyermekes családokban. Nem mindegy azonban, hogy kit és mi alapján választunk erre a feladatra. A legjobb persze, ha ismerőst, vagy ismerős által javasolt személyt választunk, esetleg ügynökségekhez fordulunk. Nehéz azonban megtalálni a „tökéletes” dadát, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a gyerekünket. Különösen nehéz egy ismeretlenben megbíznunk. Vajon biztos jól választunk?

Nem értek egyet például az Amerikában elterjedt szokással, amikor ott tinédzsereket – akik maguk is még gyereket – bíznak meg bébiszitterkedéssel. Hiszen egy tizenéves mégis mennyire tudhatja, hogyan kell vigyázni egy (szintén) gyerekre? Én, ha mindenképpen dadára lenne szükségem, személy szerint olyan embert (nőt) választanék, akinek van saját gyereke, tapasztalata. És bár én nem igazán vagyok ennek a híva, de az az egy biztos, hogy egy sokgyermekes családban egy bébiszitter/dada jelenléte nagy segítség lehet.

Blog Könyvajánló Krimi

Mire kell odafigyelnünk dadaválasztáskor? Nagyszerű példa erre Samantha Hayes – Míg enyém leszel című regénye, amelynek története többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen sok múlik azon, kit választunk a gyerekeink/magunk mellé. Fontos a referencia, azonban ne feledkezzünk meg arról, milyen könnyű hamis adatokat megadni, sőt, még ha fel is hívjuk az adott referenciákban megadott személyt, akkor sem lehetünk biztos benne, hogy tényleg azzal beszélünk, akivel mi gondoljuk. Manapság a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az ellenőrzésnek a közösségi oldalak csekkolása. Leellenőrzik például a munkaadók a dolgozókat, az álláskeresőket, példának okáért gyakran hallani olyan tanárokról, akiket elbocsátottak a kétes Facebook profiljuk miatt. Ezeken a közösségi oldalakon keresztül ugyanis jó esetben könnyen és gyorsan megismerhetjük az adott személyt, megtudhatjuk, mennyire bulizós alkat, milyen a családi állapota, mi az érdeklődési köre, stb. Használjuk ki ezeket a rendelkezésünkre álló, XXI. századi eszközöket. Mert ugye, azért ilyen bébiszittert mi sem szeretnénk:

Blog Könyvajánló Krimi

Persze, nehezebb az eset, ha nincs az illetőnek közösségi oldala, vagy álnéven regisztrált. Mindenképpen fontos, hogy ne legyünk felületesek és hallgassunk a megérzéseinkre, ösztöneinkre. A Míg enyém leszel című könyv egyébként egy érdekfeszítő krimi, s bár az elején azt hiheti az olvasó, hogy mindend tud, átlátja az egészet, tudja, mi lesz a vége, biztos, hogy hatalmasat téved, mert a végén nem várt fordulatokkal találjuk szembe magunkat.

„Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?”

Olvashatunk bűnügyről, nyomozásról, egy gyermekes család hétköznapi életéről, párkapcsolati problémákról, mindezt több különböző nézőpontból.

Az biztos, hogy arról, hogy mit ronthatunk el dadaválasztáskor, sokat megtudhatunk. Ami egyébiránt tetszik a könyvben a csavaros végén kívül, az a realizmus, hogy minden szereplő életében láttatja a kellemes dolgokon kívül az árnyoldalt is – ahogy ez a valóságban is így van, az elcsépelt és közhelyes, túl tökéletes közösségi posztjaink ellenére.

Aki tehát egy eredeti, hétvégi olvasmányra, krimire vágyik, annak ezt tudom előszeretettel figyelmébe ajánlani.

Blog Könyvajánló Krimi

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult 4

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult 4

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább

A helyzet, amikor nincs helyes döntés

"Egy kérdésre se tudom a választ, és ez azt jelenti, hogy akár akarom, akár nem, de kezdek felnőtt lenni."
/Jodi Picoult - A nővérem húga/

0 Tovább

Küzdelem a rákkal

"Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy "aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát"."
/Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt/

Blog Könyvajánló Dráma 4

0 Tovább

Bezárva a négy fal közé

Blog Könyvajánló Dráma 4"Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi"
/Emma Donoghue: A Szoba/

0 Tovább

Szembenézni a problémákkal

"Egyvalamit nehezebb elviselni a siketségnél. Együtt maradni, és együtt szembenézni vele."
/Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem/

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

0 Tovább

Várható könyvismertetők

Könyvajánló Blog

Az elkövetkezendő időkben picivel több kritikát olvashattok majd tőlem, legalább heti 2-4-et, remélem, örültök majd neki.

Kezdetnek Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem és Cecelia Ahern - Amikor megismertelek című regények lesznek terítéken. Az előbbi már csak azért is érdekes, mert szerepet kap a történetben a hallássérültség, amiről már kifejtettem nektek véleményemet, lévén, hogy mint tudjátok, én magam is hallássérült vagyok.

Ezt követően várható Dani Atkins - Összetörve illetve Anna Todd - Miután regénye, előbbi a moly.hu-n 90%-os értékelést kapott, így előre várom, nekem hogy fog tetszeni. :) Szeretem a tragédiát tartalmazó könyveket, mert érdekesnek találom a tragikus esemény feldolgozását leríró történeteket.

De mindenképp bővebben sort kerítek az Útvesztő trilógiára, és Karen White - Köztes idő c. könyvre is.

És külön várom Wendler Nikoletta - Megvalósult álom, Papp Csilla - A másik oldalról, Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
 Elizabeth Bert - Sorsok szőttesse, valamint Nancy Horan - A csillagos nagy ég alatt könyvét. :)

Igyekszem majd a tömör könyvkritikákon kívül érdekes körítéssel is szolgálni számotokra és a szubjektív véleményemet is kifejteni a könyvvel vagy a témával kapcsolatban. :)

0 Tovább

A használt könyvnek története van

Mostanában használt könyveket (is) veszek az újakon kívül. Az újakat, amiket beszereztem, az a Wait for you, az Ahol a szivárvány véget ér, a Slammed 1-2, és a Nyugalom tengere. Mindegyik favorit, és már régóta vágytam rájuk. 

Könyvajánló

A használt könyvekkel viszont sokat tudok spórolni, főleg, ha sorozatokról van szó. A minap például a moly.hu-n vettem meg 6 Szent Johanna Gimi részt (csak mert szeretek nosztalgiázni), és jófogáson 12 Darren Shan könyvet. Darabja ezresét mindet, amivel kb. 25ezret megspóroltam összesen. :)

Könyvajánló

Szeretem tudni a könyveim eredetét, történetét, úgyhogy mindig, amikor használt könyvet veszek, megkérdezem az eladót, hogy miért adja el. Az az érdekes a használt könyvekben, hogy azoknak mindnek kész kis története van. :) A Szent Johannát azért adták el, mert az illető régebben olvasta, már másféle könyeket szeret, és ez az életének egyik szép korszaka volt, de szeretné, ha másoknak is megadatna ez az emlék. Én nem ilyen típusú ember vagyok, mert én szeretem a szép korszakaimat a könyvespolcon látni. Ezért is vettem meg a sorozatot, (az első két részt emagról rendeltem meg), mert emlékeztet a tinikoromra - rémes, mennyire hiányzik.

A Darren Shant azért gyűjtöm össze, mert gyerekként imádtam olvasni, és azóta nagyon sokszor elolvastam már, de mindig pontosan ugyanakkora élvezet. Kevés könyv ragadja így magával az embert, ráadásul ez olyan vámpírkönyv, ami szerencsére hanyagolja a szexet és romantikát, s épp ezért különleges számomra. :)

Érdekes, hogy amikor egy-egy könyvet keresek, megveszek használtan, mindig hasonszőrű emberekkel ismerkedem meg, és megtudok ezt-azt az életükről. Olyan, mintha a könyv egy több kilóméter hosszú szál lenne, ami összeköt vele, meg az azt megelőző tulajdonossal és így tovább. Mintha a könyvekkel megkapnék egy kis darabot az előző tulajdonosukból. :)

0 Tovább

Daniel Radcliffe Alan Rickmanről

Mint minden Harry Potter rajongót, engem is megviselt kissé Alan Rickman (Piton professzor) halála - az én személyes kedvencem az első rész óta. Olvasgattam sok interjút tőle, és a barátai/kollégái posztjait, azt hiszem, Daniel (Harry) foglalta össze legjobban Alannel való kapcsolatát. Ezt fordítottam le:

Blog

"Alan Rickman kétségtelenül az egyik legnagyobb színész, akivel valaha dolgoztam. És ő az egyik leglojálisabb és legsegítőbb szándékú ember, akivel valaha találkoztam a filmiparban. Ő olyan bátorító volt velem mind a filmvásznon mind a Harry Potter évek alatt! Egészen biztos vagyok benne, hogy ő eljött, és látott mindent, amit a színpadon csináltam mind Londonban, mind New Yorkban. Pedig nem volt muszáj. Tudom, hogy sok ember van, akik a barátai, sokkal régebb óta, mint én, és ők mind azt mondták "Ha Alant hívod, nem számít, hol van épp, hogy milyen elfoglalt, vagy hogy épp mit csinál, visszaér hozzád egy napon belül."

Az emberek általában összefüggésbe hozzák a színészeket és szerepeiket, szóval meglepő lehet néhány embernek, amikor felfedezik, hogy ellentétben a szigorú (vagy egyenesen ijesztő) szerepekkel, amiket játszott, Alan rendkívüli módon kedves volt, nagylelkű, "önvádló" és vicces.

Mint színész, a felnőttek közül az elsők között volt a Harry Potterből, aki egyenrangúként kezelt és nem gyerekként. Vele dolgozni abban a formálódó években hihetetlenül fontos volt számomra, és továbbviszem magammal a leckéket, amiket tanított nekem az életem hátralévő részében és a karrieremben is. A filmes vásznak és színpadi dobogó mind sokkal szegényebbek s kevesebbek enélkül a nagyszerű színész és ember nélkül."

Blog

0 Tovább

Sohonyai Edit

Sohonyai Edit az egyik kedvenc magyar íróm. Valamikor a '90-es években és a 2000-es években még nem igazán tudtam, hogy mit is olvashatnék, akkor még nem voltak annyira felkapottak a fantasy könyvek (aztán jött a Harry Potter persze), és kedvem sem volt a régi pöttyös könyveket olvasni (végül persze megszerettem őket), mégis a kezembe akadt a '80-as évek budapesti tinédzsereit bemutató könyv, a Macskaköröm.


Azt hiszem, ez tipikusan egy olyan könyv volt, amin sírásig röhögtem magam, és ezek után majd' az összes könyvét egyszerre felfaltam, és még a régi, nagyi által emlegetett pöttyös-csíkos könyvsorozatokat is elkezdtem feltérképezni.
Mikor manapság megkérdezi tőlem egy-egy diák, hogy mit tudnék neki magyar íróktól ajánlani, amit élvezne is, akkor általában őt ajánlom.

Persze, vannak mai próbálkozások is, a Szent Johanna Gimit már minden olvasni vágyó tinilány kiolvasta, de rajta kívül még másnak nem igazán sikerült áttörést elérnie. A legtöbb modern magyar ifjúsági regény csak egyszer olvasható, és először sem egy nagy szám. Lenne mit tanulni Edittől, akin generációk nőttek fel, és a mai napig megmosolyogtató nosztalgiával veszem kezembe a könyveit.


Az a legnagyszerűbb az ilyen régebbi könyvekben (nem, mintha újakat nem írt volna), hogy a mai tinédzserek is olvashatják és beleélhetik magukat, miközben anyu a konyhában felidézi régi emlékeit, hogy igen, hajdanán még ő is olvasta ezt a könyvet. Szeretem, amikor egy-egy könyv összekapcsolja a generációkat, áthidalva a modern kor számítógépközpontú gondolkodását.

0 Tovább

Vicces grafikák a terhességről és anyaságról

Line Severinsen, egy kétgyermekes anyuka és grafikus. Imádom nézni a rajzait, mert mért egy stresszes napon is megmosolyogtatnak például a terhességről vagy a friss anyák nehézségeiről készült rajzai - látogassátok meg a Line oldalát is: http://www.kosogkaos.no/

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Hogyan is kéne etetni az újszülöttet segítség. :)

Blog

Aztán nagy cicik probléma. :)

Blog

Amikor a dokit többször látogatjuk lassan, mint a nagyszülőket :D

Blog

Amikor itt az idő oviba menni:

Blog

Egy hétközanpi utazás egy tömegközlekedési eszközön:

Blog

Ébresztőre már nincs is szükség:

Blog

És ezért nem kéne apura hagyni a gyerekfelvigyázást:

Blog

0 Tovább

Könyvcserebere gyorsan és egyszerűen

Tudtátok, hogy a rukkolánál régi könyveiteket értékesíthetitek pontokért, melyekért cserébe megvehettek más könyveket? Egyszerű és nagyszerű módja ez duplikált vagy nem olvasott, unalmas könyveitek kedvencekre cserélésére. ;) Ha már te is unod, hogy csupa fölösleges könyv foglalja a helyet a polcodon, akkor íme egy nagyszerű megoldás.

http://www.rukkola.hu/

Könyvajánló Blog

A másik alternatíva az ún. könyvmegálló, amelyből van például Csillaghegyen vagy Óbudán is. Ezek amolyan kis standok, ahol szabadon válogathatsz a könyvekből, s a szabály az, ha egyet elviszel, legalább rakj egy másikat a helyére. :) Jól mutatja, hogy mi, olvasó emberek mennyivel kultúráltabbak vagyunk, hogy ezek a könyvmegállók valóban működnek és sokan előszeretettel használjuk őket. Jómagam is meglátogattam a csillaghegyi könyvmegállót.

Könyvajánló Blog

0 Tovább

Vegyünk könyvet a gyereknek, de milyet

Lehet, hogy viszonylag egyszerűbb dolgunk van ajándékválasztáskor, ha a gyerek szeret olvasni, azonban közel sem egyszerű olyan könyvet választani, ami tetszene is neki. Ha csak nem szeretnénk megkérdezni tőle, hogy mit szeretne - és ezzel lelőni a meglepést -, akkor bizony szükség lesz egy kis nyomozásra.

Könyvajánló Ifjúsági Romantikus Sorozatok Fantasy

Kezdetnek tájékozódjunk az eddigi könyveiről. Ezzel együtt, valamint annak tudatában hogy hány éves gyereknek, fiúnak -e vagy lánynak vesszük a könyvet már egyszerű dolgunk van. Egyrészt a könyvesboltokban kategóriákba vannak szedve a könyvek, így ha például tudjuk, hogy a fiunk fantasy könyveket olvas, akkor könnyen találunk ahhoz hasonló könyveket vagy kérhetjük az eladó segítségét. Ha már van kiindulási alapunk (hogy milyen könyvet olvasott eddig), akkor az eladók is könnyebben tudnak segíteni.

Érdemes megnézni azt is, hogy esetleg milyen sorozatot kezdett már el gyűjteni a gyerek, és vannak -e olyan kötetek, amelyek abból hiányoznak - akkor már tutira nyert ügyünk van.

Egy másik megoldás, hogy ugyanattól az írótól veszünk neki egy-két másik könyvet. Ezért amikor átnézzük a könyvespolcát ötleteket merítvén, érdemes felírni az írókat és a könyvek címét. Például mostanában lányok körében nagyon felkapottak Leiner Laura könyvei, aki igazi fan, annak megvan a Szent Johanna sorozat 8 kötete, viszont az írónőnek több egy-két kötetes könyve is megjelent már, aminek egészen biztos, hogy örülne a gyerek, például: Akkor szakítsunk, Bábel vagy a Bexi sorozat.

Könyvajánló Ifjúsági Romantikus Sorozatok Fantasy

0 Tovább

Tuti ajándék könyvmolyoknak

Blog

A legegyszerűbb dolog könyvmolyoknak ajándékot venni, hiszen akármilyen kis könyvnek is örülni tudunk. Persze azért nem árt ismerni az ember ízlését.

Azonban ha már évekig könyvekkel lepitek meg szeretteiteket, íme néhány ajándékötlet könyvmolyoknak, ami nem könyv:

Könyvmolypárna azoknak, akik még éjszaka sem bírnak megszabadulni kedvencüktől:

Blog

Blog

 Világítós könyvlámpa:

Blog

Vintage mintás e-book olvasó tok:

Blog

"Láthatatlan" könyvespolc:

Blog

Blog

Blog

Blog

A végére pedig ki ne szeretne egy olyan illatgyertyát, aminek könyvillata van. :)

0 Tovább

Ezt érdemes meghallgatni! A legjobbak egy helyen a legjobbtól.

Néha a másolat jobb, mint az eredeti!

Chris Benner az egyik legjobb olyan énekes, aki más dalait dolgozza fel. Azon kívül, hogy huncut mosolya és helyes arca egyből magával ragadott, a stílusa és hangja fenomenális, felér az eredeti énekesekével, a klippjei pedig kidolgozottak és professzionálisak.

Íme kezdetnek két cuki videó, amelyen egy kislánnyal énekel - de hallgassatok bele a többibe is, megéri:

Egy karácsonyi Jégvarázs:

És most egy kicsit komolyabbra fordítva a szót:

Az elmaradhatatlan Szürke 50 árnyalata betétdal Chris feldolgozásában:

A személyes kedvenc Locked Away:

Egy kis szerelmes - A thousand years:

Hold Back the River:

Blame it on me egy kis jó kedvért :D

Blank Space:

Impossible:

Több videó tőle:

https://www.youtube.com/user/ChrisBrennerMusic/videos

Végezetül egy videó Tyler Wardtól és Tiffany Alvordtól, aki szintén nagyon tehetséges:

0 Tovább

Lakberendezési tippek és programok

Blog Alkotásaim

Átrendezni a lakásodat nem egy egyszerű feladat. Persze, némiképp könnyebb dolga van az embernek, ha talál egy jó kis programot, amellyel legalább előre megláthatja, hogy fog kinézni a tervezett végeredmény. A probléma ott kezdődik, amikor rosszabbnál rosszabb programokat dob ki a kereső, és azt sem tudjuk, melyiket telepítsük, vagy melyiket próbáljuk ki. Nagyon jól tudom, milyen ez, mert napokat töltöttem el azzal, hogy egy normális programot találjak.

Az egyik ilyen program a letölthető Home by Me. A másik, amelyről bővebben beszélni szeretnék, és egyben legjobb ingyenes program a Roomstyler. Ráadásul online, tehát nem kell semmit telepítgetni a gépre. Nagyon egyszerű tervezni vele, a 3D-s lemodellezés után pedig élethű és fantasztikus képeket kapunk végeredményül. Volt, hogy hónapokig ezzel bíbelődtem, és még ma is egyik kedvelt elfoglaltságom, hogy szobákat tervezek a Roomstylerben - még egy félig-meddig lakberendezős állást is felajánlottak egyszer, annyira jól sikerültek a tervek. :)

http://roomstyler.com/

A poszt végén találhattok egy kis ízelítőt a saját munkáimból (a poszt elején lévő kép is a sajátom). Többnyire egy lakásra vonatkozó különböző terveket fogtok látni. Próbáltam többféle hangulatot teremteni. Én különösképpen vonzódom a téglaberakáshoz és a meleg színekhez, mert otthonos hangulatot kölcsönöznek a lakásnak.

Amit érdemes még szem előtt tartani, hogy manapság "trendi" egy falat (főfalat) különböző színűre festeni /tapétázni, mint a többit. Ez feldobja a lakást, és egészen más hatást kelt, mintha mindenhová ugyanazt a színt tesszük. Fontos azonban, hogy a színek harmonizáljanak egymással, valamint lehetőleg csak kétféle falszínt/mintát válasszunk, ugyanis ha már több fal elüt egymástól stílusban, az az összevisszaság hatását kelti.

Manapság egyébként a legnagyobb trend az ún. Ikea Hack, azaz a megvásárolt egyszerűbb Ikeás bútorokat átalakítani. (Erről rengeteg posztot és tanácsot találhattok az interneten.) A leggyakoribb alany az átalakítások során a Rast nevű komód, mert eleve egy szép fafelülete van, könnyen kombinálható akár saját magával (dupla szekrényt alkotva), és egy kis festéssel és gombcserével igazán egyedivé varázsolhatjuk.

Íme néhány nagyszerű példa:

Blog Alkotásaim

Blog Alkotásaim

Blog Alkotásaim

Blog Alkotásaim

Blog Alkotásaim

De a régi bútoroktól sem feltétlenül kell megszabadulni, itt megemlíteném például Wein Krisztinát, a Napi Szemtorna blog szerzőjének alkotását (gyerekszobába például fantasztikusan nézne ki):

Blog Alkotásaim

Személyes kedvenceim Szentgyörgyi Kata munkái, aki mindig részletesen leírja, hogy mit és hogyan csinált, s én személy szerint rajongok a munkáiért

0 Tovább

Anya (2008)

Csak egy irodalmi szösszenet (tőlem) 2008-ból.

Egyéb versek Blog

"Anya, anya nem akarok felnőni! Anya, állítsd meg, nem akarok felnőni… Gyerek szeretnék maradni, kérlek, nem akarok felnőtt lenni. A felnőttek gonoszak, anya, titkolóznak, nem is sírnak. Anya, éreznek a felnőttek egyáltalán? Nevetni akarok és sírni, ha úgy tetszik, anya. Anya, gyerek akarok maradni és szaladgálni, és ha elesek, akkor te legyél ott! Ugye te ott vagy, ha én elesek? Ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz, ha felnövünk? Kihez fordulok, anya, ha te már nem leszel ott? Hadd maradjak gyerek, csak egy kicsikét, hadd szorítsam csak még egy kicsit a kezedet! Csak még hadd játszhassak, csak még egy kicsit! Csak még hadd bújjak oda hozzád, hagy sírjak még, amíg lehet. Még vannak könnyeim, még gyerek vagyok, igaz? Csak még egy kicsit…"

Egyéb versek Blog

"Haragszom, anya miért nem vagy itt? Hol vagy, anya, miért nem vagy már itt? Elfelejtettél? Nézd, már mindjárt felnövök, hol vagy? Félek egyedül, gyere vissza, vegyél észre, itt vagyok! Én vagyok az, anya, csak már nem annyira gyerek. Hiányzol, kérlek, beszélgessünk, csak ölelj meg, anya, hadd sírjak! Gyere, sírjunk együtt! Fáj felnőni, segíts, nem akarom! De itt van már mindjárt, mégis az leszek, akkor jobb lesz? Mondd, hogy jobb lesz, félek! Nyugtass meg, anya, hogy ugye te itt leszel mindig! De most hol vagy? Hol vagy, anya? Maradj itt, csak fogd a kezem…"

Egyéb versek Blog

"Sírsz? Anya te sírsz! Mi a baj? Gyere ide, ne sírj, én is sírok, ha te sírsz. Gyere, fogom a kezedet. Nézd, ugye, már nem fáj semmid? Puszit adok, mint kiskoromban, és begyógyul, igaz? Mosolyogj, igen, látod így szeretlek én, csak mosolyogj! Nincsen semmi baj, anya. Tudom, hogy kegyetlen az élet, én is megismerem lassan, de ne sírj! Én itt leszek mindig anya, ha elesel, majd én segítek mindig. Olyan lesz, mint régen. Fogjuk egymás kezét, és később majd segítek, ha kell, ha már öreg leszel is, majd én látok és hallok helyetted. Majd segítek emlékezni a régi dolgokra. Csak maradj itt mindig…"

/2008.02.13./

0 Tovább

Könyvvásárlás és törzsvásárlói kárya a Libriben

Blog Könyvajánló

Megújult a Libri törzsvásárlói kártyája!!! Most már 10% kedvezményt kaphattok a vásárolt könyvek után és gyűjtögethetitek a pontokat. Ráadásul most 8.000 Ft. vásárlás felett ingyenes a kiszállítás.

Részletek:

http://www.libri.hu/tv/

0 Tovább

Hogyan vegyél olcsón könyvet?

Blog Könyvajánló

Ha ti is olyan megszállott könyvrajongók vagytok, mint jómagam, akkor ismerős az az érzés, amikor már alig várjátok a fizetést vagy valamelyik ünnepet, hogy egy új könyvet kaparinthassatok meg. Ismerős?

Ha olvastátok már az egyik előző posztomat, akkor tudhatjátok, hogy bár tulajdonosa vagyok egy gyönyörűséges (imádott, kincsként őrzött, kedvenc) e-booknak, azért be kell, hogy valljam, nyilván nincs annál szebb érzés, amikor tapogathatok és szagolgathatok egy igazi könyvet. Mivel azonban voltak húzósabb anyagi időszakaim, örültem, hogy legalább e-bookon olvasgathatok kedvemre.

Mióta persze több a szabadidőm, azért beiratkoztam a könyvtárba, s idáig bírtam a késztetést, hogy végre beszerezzem azt a kb. 50-60 könyvet (elsőkörben) amelyek a kedvenceim. (Igen, ezek mind a kedvencek, és tudnám még kétszer-háromszor ekkorára bővíteni a listát.)

Tehát. Olcsó könyvek, de hogyan?

Blog Könyvajánló

1. Használt könyvek a neten

Ha már blogot, vagy könyves blogot olvastok, akkor feltétezelem, hogy eszetekbe jutott, de azért megemlítem: Használt könyvek. A legtöbb ember kincsként őrzi a könyveit (tehát szép és megkímélt állapotban vannak), de mégis megválik tőlük mondjuk, anyagi gondok miatt, helyhiány miatt, vagy ajándékba kapta őket, de még csak bele sem olvasott. Ezeket érdemes felkutatni. Én kezdetnek úgy gondoltam, hogy azon 12 és 8 kötetes sorozatokat, amelyek érdekelnek (pl. Darren Shan 12 kötetes vámpírsorozata) Jófogáson fogom megvenni. Ott például van olyan opció, hogy GLS házhozszállítás, tehát lehet országosan rákeresni az adott könyvre, aztán ha tetszik az ára meg minden, meg lehet kérni a hirdetőt, hogy (plusz 1900-2000 ft.) szállítási költségért GLS futárszolgálattal szállíttassa ki.

Miért jó ez?

Elsősorban azért, mert azzal ellentétben, mintha előre utalnánk a könyvek árát, ez sokkal biztonságosabb, mert a futárnak fizetünk utánvéttel, mikor már kézhez kaptuk a könyveket. Ez az eladónak is biztonságos, mert a futárszolgálat pedig neki utalja majd át az összeget.

Persze, a plusz 2000 Ft-os szállítási költség nem minden esetben éri meg, de például az én 12 kötetes sorozatomat illetően nagyon is megéri, hiszen újonnan nagyjából 30.000 ft. értékű a sorozat, Jófogáson pedig már 10.000-ért meg tudom venni, s még akkor is jóval gazdaságosabb, ha szállítási díjat fizetek. Bőven megéri.

... De mi van akkor, ha csak egy kötetes regényeket szeretnétek megvenni?

2. Bookline

Blog Könyvajánló

A Bookline oldalon ha rákerestek egy adott könyvre, akkor több oldalról/helyről kaptok ajánlatokat, több könyvesboltból vagy éppen antikváriumból felkutatja nektek a legjobb (mondjuk, akciós) ajánlatokat. Itt a kiszállítást több módon kérhetitek, házhozszállítással, Posta Ponttal, Pick Pack Ponttal, Bookline könyvesboltba vagy bármely Libri könyvesboltba - utóbbinak az összege csak 200 Ft!!! Tehát, míg ha eleve a könyvesboltban veszem meg a könyvet, az 5.000 Ft., lehet, hogy az bookline-on csak 2.000 + 200 szállítási díj (antikváriumból, vagy máshonnan akciósan, vagy egy régebbi kiadás.) Ezek mellé a könyvek mellé mindig odaírják, hogy honnan van, és, hogy milyen állapotban van az adott könyv.

Blog Könyvajánló

Remélem, tudtam segíteni, és ti is sok könyvvel lephetitek meg magatokat/egymást az ünnepekre. :)

0 Tovább

Új karácsonyi könyvjelző

obb klik a képre - mentés másként, és már mehet is a nyomtatás.

KönyvjelzőkKönyvjelzők

0 Tovább

Karácsonyi olvasmányok

Ezúttal a karácsonyi témájú könyvet között szemezgettem, s bár magam sem olvastam még a most következőkből egyet-kettőt, úgy gondoltam, bizonyára többen vagytok, akik szívesen választanának most ilyesmi témájú könyet kikapcsolódás és az ünnepekre való ráhangolódás gyanánt. Próbáltam többféle stílusú könyveket válogatni nektek.

Kezdetnek hadd ajánljam figyelmetekbe a személyes kedvencemet, ami bár nem konkrétan karácsonyi olvasmány, mégis rajongok érte, és igazán mindent felölelő hangulata van. A történet maga két ember életét követi végig leveleken át a gyermekkortól az öregkorig. Az biztos, hogy én sokat sírtam és nevettem rajta, és mindörökre emlék marad.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Könyvajánló RomantikusRosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

És akkor íme néhány szemezgetés a karácsonyi találatok között:

Lévai Katalin: Karácsonyi égbolt

Könyvajánló Romantikus„Nem hordozhatod magadban a múltadat ártatlanul, miközben minden erőddel megpróbálsz a jelenben élni.” 
Meglepő módon a főhősnő, Laura ezt a tanulságot attól a férfitól hallja, akivel hosszú távon nem tud együtt maradni, éppen a múlt titkai miatt. Mire felfedezi, milyen leveleket rejt anyja szürke kalapdoboza, miért bonyolódott apja kettős szerelmi viszonyba, és hogyan történhetett, hogy gyermekként mégsem érzékelt ebből semmit sem, minden darabka a helyére kerül ahhoz, hogy szabadon élhesse tovább hazugságok és elhallgatások nélkül az életét. 
A „Karácsonyi égbolt” egy tragikus szerelmi háromszög múltban fogant, de jelenig ható történetét meséli el; azoknak az embereknek a boldogságát és szenvedését, akik az elmúlt hetven évben a világnak ezen a szegletén voltak kénytelenek állandó megújulásban átélni a teljességet.

Carola Matthews: Szeress karácsonykor

Könyvajánló RomantikusLehet egy tökéletlen családnak tökéletes karácsonya?

Juliet Joyce él-hal a karácsonyért. Imádja a karácsonyi ajándékokat, a karácsonyfát díszestül, a karácsonyi pulykát, meg úgy általában mindent, ami karácsonyi. Idén is hagyja, hogy elsodorja az ünnep áradata, ha már a családi pokolnak épp karácsony táján kellett elszabadulnia. Fia, Tom elvesztette az állását, ráadásul rémes partnereket hoz a nyakára; állapotos lánya, Chloe hazaköltözött a kisfiával; apukája, Frank a saját szívfájdalmától szenved, míg anyukája, Rita napról napra szenilisebb. Vajon Rick, a férje, mikor elégeli meg a körös-körül örvénylő káoszt?

Ahogy közeledik a nagy nap, Juliet minden erejével azon van, hogy egyenesbe hozza a dolgokat, hiszen másra sem vágyik, mint hogy otthonukat karácsonykor betöltse a szeretet…

Nora Roberts: Ha eljő a karácsony

Könyvajánló RomantikusKarácsonyi kötetünkbe két világhírű írónő kisregényét válogattuk be. Nora Roberts és Debbie Macomber hosszú évek óta vezetik a különböző sikerlistákat. A történetek felidézik a hajdanvolt karácsonyok varázslatos hangulatát, s elültetik a szívünkbe a reményt, hogy a boldogság csak karnyújtásnyira van tőlünk, és sosem késő megkeresni a szerelmet.

Nora Roberts: Nem vagyunk fából 
Miután Sharon megörököl egy régi házat, többé semmi sem áll az útjában annak, hogy megvalósítsa élete nagy álmát és régiségboltot nyisson. Az épületet azonban előbb rendbe kell hozatni, és ehhez kapóra jön új szomszédja, Victor Banning, akit állástalan asztalosnak hisz. A lány szinte azonnal beleszeret az érzéseit gondosan titkoló, sőt időnként kimondottan goromba férfiba, aki eleinte mindent elkövet, hogy szabaduljon Sharontól…

Debbie Macomber: Ha eljő a karácsony 
A megözvegyült Emily elhatározza, hogy meglepi Bostonban tanuló lányát, és nála tölti a karácsonyt. Egy internetes honlap segítségével az ünnepekre lakást cserél egy ott élő történelemtanárral. Ezzel félreértések láncolatát indítja el, a szereplők kétségbeesetten keresik családtagjaikat és barátaikat, míg végül mindenki megtalálja a maga helyét és persze a párját…

Fejős Éva: Karácsony New Yorkban

Könyvajánló Romantikus„Egy tinédzserkori fellángolás, egy viharos éjszaka – ennek köszönheti az életét az immár majdnem tizennyolc éves Martin. A fiú apja nem más, mint az ismert amerikai énekes, aki összehívja egy nagyszabású születésnapi partira egykori és mostani szeretteit. Martin anyja, Lina azóta lezárta lelkében a régi kalandot, ám egy sokkoló felfedezés hatására – és persze a fia miatt – mégis elfogadja a meghívást. Egy tizennyolc éves srác, Martin, aki él-hal a zenéért, bár még senki sem tudja, igazán tehetséges-e, egy harminchat éves trendkutató, Lina, akinek egy csapásra összeomlik és újra felépül az egész világa, egy hetvenéves, önző rockzenész, aki szeretni tanul… és az ő szeleburdi, zenei vénával megáldott, hangos családja… Karácsonyozni, ünnepelni gyűlnek össze New Yorkban, és a találkozás mindannyiuk életét megváltoztatja.” (Fejős Éva)

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Könyvajánló RomantikusHolly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerű ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…

0 Tovább

Előbb-utóbb szerelem

Biztosan rengetegen ismeritek Palotás Petrát, de most nem kifejezetten róla szeretnék beszélni, hanem a könyvéről. Tudom, hogy manapság sok híresség vagy éppen celeb könyve nagyon felkapott lett - amelyeket őszintén szólva, én el sem olvastam, azonban nem is tudom már, milyen körülmények között akadtam bele ebbe a könyvbe, s az őszintét megvallva, sokáig oda sem figyeltem arra, hogy ki írta.

Ami megfogott benne hirtelen, az a témája, mert mulatságosnak tartottam, hogy az internetes párkeresésről írjon valaki, hiszen ez tényleg egy jó, és manapság igen népszerű dolog. Most még csak kb. a könyv felénél tartok az olvasásban, de elárulom, hogy nagyon tetszik. Humoros, hangulatos, és több nézőpontból megírt történet, amely feleleveníti az én netes randis élményeimet. Kellemes, üde délutáni vagy hétvégi olvasmány.

Amit még megjegyeznék, hogy a korosztály, akinek megfelelő ez a könyv elég tág, ugyanis a főszereplők között szerepel fiatal nő, idős nagymama, férfi, vagy éppen családanya, s bár eleinte zavaró volt a sok nézetváltás (és dátumváltás) a végén mindegyiket el tudtam különíteni így vagy úgy. Illetőleg biztosan jobban élveztem volna az E/1 írásmódot az E/3 helyett, valamint több párbeszédet is elviseltem volna, de ezzel együtt is pozitív a véleményem róla.

Íme az ismertető:

Könyvajánló RomantikusEgy a menyasszonya által kikosarazott fiatal tanárember, egy a hetedik X felé közeledő nagymama, és két harmincas lány; négy ember, akik különbözőbbek nem is lehetnének. Egy valami azonban mégiscsak közös Vica, Laura, Dóri és Barnabás sorsában: akarva akaratlanul mindannyiuk életébe bekúszik a huszonegyedik század nagy kerítője: egy internetes társkereső oldal. Az új kapuk azonban nem csupán új esélyeket, hanem új veszélyeket is maguk mögött rejtenek, melyeket hol humorral, hol bánattal átitatva olykor még a legszűkebb környezetüknek sem mernek bevallani. Tisztességtelen ajánlatok, bűnös szenvedélyek, vígjátékba illő első randik, szívszorító szakítások, és beteljesült érzelmek kavalkádja kísérik a főhősök útjait. Hogy milyen hatással lesz a négy főszereplő egymás életére, hogy lesz-e a győztes a virtuális világ szerelmi csataterén és hogy milyen könnyedén válhat tettesből áldozat….kiderül, ha elolvassák Palotás Petra valóságot hűen idéző, legújabb regényét.

0 Tovább

Harry Potter kimaradt jelenetek

Addig is, amíg könyves posztra vártok, hogy ne unatkozzatok, megtaláltan Nektek a HP kimaradt jeleneteit. Nekem újdonság volt minden esetre:

0 Tovább

Elmaradás és Harry Potter

Igen, tudom, hogy mostanában elmaradtam a posztokkal, ennek több oka is van, az egyik, hogy valóban teljes mértékben belemerültem a Harry Potter Nurmengard trilógia fanfic. folytatásba, a másik pedig, hogy sajnos eleddig nem igazán állt rendelkezésemre gép, amelyen akkor posztolhattam volna, amikor csak akarok.

Örömmel tudatom, hogy ez a probléma végre megoldódott. Egy bájos laptop tulajdonosa lettem, így ígérem, amint a végére érek a trilógiának (a több ezer oldalból immáron csak 300 oldal van hátra), rögvest jönnek a könyvtárból kikölcsönzött könyvek, amelyekről természetesen ajánlót is közölni fogok. :) Utána aztán nincs megállás.

Ha pedig már a Harry Potter szóba került, nem tudom, hallottatok -e az új filmről, a Legendás állatok és megfigyelésükről, amely 2016 novemberére várható:

http://hvg.hu/kultura/20151105_Mar_vannak_kepek_az_uj_Harry_Potterfilmr

Addig is szemezgethetünk pár rajongók által készített filmből, itt van mindjárt a Perselus Piton és a Tekergők, amelyről azonban egyelőre csak trailert találtam, viszont az alkotók munkái között szerepel például 17 perces videóban Dumbledore és Grindelwald párbaja. Érdemes megnézni, mert mindkettő igazán minőségire sikeredett:

http://www.bbcamerica.com/anglophenia/2015/07/watch-harry-potter-fan-film-severus-snape-and-the-marauders/

0 Tovább

Mint a szentjánosbogár

Mint az Est szövi hálóját a földre,
Úgy szőtted Te is a szívemet körbe.
Lassan, mint a partot mosó folyó,
S örökre, szívemet láncba fogó
hevesen.

Hevesen szeretsz, s szeretlek én is.
Vaksötétben lehetnék a fény is.
Világítok majd, mint a szentjánosbogár.
Itt vagyok, ha zord is az élet, vagy ha kopár,
Kedvesem.

Kedvesem a rosszban és a jóban,
Szeretlek, ahogyan ezt józan
Ésszel felfogni tán nem lehet.
Isten téged küldött, amikor kértem egy jelet.
Köszönöm.

Köszönöm, hogy elég jó vagyok Neked.
Bárcsak ott lehetnék mindig Veled.
Mint egy kis lélek a zsebedben, rejtve,
De ott is vagyok, dobbanva, szerte
Benned.

Benned didereg a legnemesb lélek,
Testemmel fűtöm testedet, s félek,
Ha távol vagy, szoborrá dermedek,
S majd ha ölelsz, életre kelek
Veled.

Veled képzelem el a közös jövőt.
Szívembe áldott szerelmet szövőt.
S ne bánd, ha könnyben, de nevetve,
Ne bánd, ha vitázva de szeretve...
Együtt.

0 Tovább

Harry Potter fanfic folytatás

Könyvajánló Fantasy Sorozatok 7

Ez a bejegyzésem a hozzám hasonló HP fanoknak igazi csemege lesz. :) 

Nem tudom, hány HP fanatikus tudja, de jó néhány évvel ezelőtt Juhász Roland (írói álnevén Parselmouth Lion) írt egy igazán fantasztikus, cselekménydús és olvasmányos fanfic folytatást a Harry Potterhez Nurmengard-trilógia címen. Első kötete a Harry Potter és a Negyedik Torony, második a Harry Potter és az Ezernevű, harmadik része pedig a Harry Potter és a Smaragd Sigillus. Emlékszem, hogy jó pár évvel ezelőtt olvastam a történetet, kétszer is, aztán nekiálltam kinyomtattatni a sokszáz oldalt - hiszen ez az alkotás terjedelmében sem marad el az eredeti HP művekhez képest. Most újra eszembe jutott, és nem sokára ismét bele is vetem magam. Ami nekem a legjobban tetszett benne egyébként, hogy a hangulatvilága nagyon jól beleilleszkedik a J. K. Rowling által kitaláltba, és még a nyelvezete is ismerős nosztalgikus érzéseket kelt bennem. Szerepet játszanak benne Harry gyerekei, megismerhetjük a Durmstrangot, és a felnőttek világába kísérhetjük a híres triót. :)

Sőt, igazából attól félek, hogy amint újra elkezdem olvasni, ismét magábaszippant, mint egy végeláthatatlan fekete lyuk, és csak hosszú idő múltán kerülök elő a könyv mögül (a munkát leszámítva), mint Gandalf, a semmiből, hunyorogva, és oltári nehéz lesz visszaszokni a hétköznapi élethez. Tudjátok, miről beszélek, ugye?

Könyvajánló Fantasy Sorozatok 7

Viccet félre téve, itt a fanfic első részének ismertetője:

"Egy év telt el azóta, hogy Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat, Voldemortot, és elnyerte az ősi pálca, a Halálvessző birtokjogát. Két barátjával, Ron Weasleyvel és Hermione Grangerrel, valamint barátnőjével, Ginnyvel a gondtalan mindennapokat csupa kellemes szórakozással és pihenéssel töltik. De amit Harry és barátai nem tudnak, hogy a gonosz feketemágus elpusztításával olyan események láncolatát indították el, melynek kimenetelét egyikük sem – még a néhai Dumbledore professzor sem láthatta előre. 
A gonosz erők újra szövetkezni kezdenek, és megindul a versengés, hogy ki vegye át Voldemort helyét a feketemágusok vezéri székében. Harry, Ron, Hermione és Ginny hamarosan olyan küzdelem közepében találják magukat, melyben, ha nem vigyáznak, mindent elveszíthetnek… "

Az összes olvasható online, vagy kereshettek letöltést is. Pl. a Merengő oldalán itt találhatjátok meg a három kötetet:

http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=24045

http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=37836

http://www.fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=58108

Egyébként úgy általában a Harry Potterről kicsit bővebben:

Harry Potterrel kicsit az a probléma, hogy gyerekként kell elkezdeni, mert az első három könyve kifejezetten gyerekeknek szól, és a nyelvezete is olyan. Én ugye együtt nőttem a könyvvel. A hetedik már abszolúte felnőtt. Szóval, akkor érdemes elkezdeni, ha elfogadjuk, hogy az első pár rész gyerekeknek íródott és gyerekekről szól. Minden esetre olyan jól kidolgozott történeti háttere van - ha valaki szereti a fantasztikus témát -, mint szerintem semmilyen más könyvnek, még a Gyűrűk urának sem (azt is olvastam).

Sok kritikus kitért rá, hogy húzódik párhuzam a könyvben az Aranyvérű varázslók (tiszta vérű varázslók) és 2. világháborúban árjának emlegetett embertípusok között, s, hogy Voldemort kicsit olyan, mint Hitler, aki megpróbálja kiirtani / igába hajtani a nem tiszta vérű varázslókat, és a varázstalan embereket, s Harry és barátai képviselik a háborúban győztes feleket. Egyébként van benne valami, végül is a legtöbb író a történelemből meríti az ötleteit.

Nekünk, az én korosztályomnak ez azért egy központi, nagy szerepet játszó könyv, mert nagyjából annyi idősek voltunk, mint a főszereplő Harry. És pl. gyerekként jól esett egy varázsló iskoláról képzelődni, és elragadtatott engem, ahogy minden gyereket a mese. Később, ahogy kamaszodtam, a történet bonyolódott, ahogy pedig felnőttem már egy fantasztikusan megformált és elképzelt, kialakított világot láttam benne, ami annyira egységes, hogy olyan, mintha mindig is létezett volna. Sehol egy ellentmondás, izgalmas fordulatok, s mindeközben olyan értékeket próbál átadni, mint a barátság, a jó győzelme a rossz fölött, az igazság, a szülői szeretet, a kitartás és a bátorság. Igen, ez mind le van írva. Igaz, egészen a 7. kötetig kicsit, a romantikára emlékeztető formája van, már olyan szempontból, hogy a karakterek idealizáltak, aki rossz az rossz, aki jó az jó, de az utolsó kötetben átmegyünk a realizmusba, és a valósághoz hűen kiderül, hogy nem mindenki csupán csak jó, vagy csupán csak gonosz. Plusz, szépen végig lehet követni a főszereplő Harry jellemfejlődését a köteteken át, mert bizony neki is voltak unszimpatikus megnyilvánulásai. Még némi pszichológiai hátteret is ad a szereplőknek, megmagyarázván, ki miért lett olyan, amilyen.

Ha tetszenek az értékeléseim, olvass bele a többi fantasy témájú könyvajánlómba is és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb ajánlókról!

0 Tovább

Milyen könyvet vegyünk a gyerekeinknek?

Könyvajánló Humor 5

Sokszor találkozom azzal a kérdéssel és problémával, hogy manapság a szülők nem igazán tudják, hogy milyen könyvet vegyenek a gyereiknek, vajon nem lesz -e túl szexuális töltetű az a könyv, nem lesz -e rossz hatással a gyerekre stb. Tény, ami tény, hogy a mai regények inkább íródnak nagyobbacska tinédzsereknek (16-18), mint kisebbeknek, és szülőként tényleg nehéz lehet olyan könyveket találni, amelyek pl. egy 12-14 éves lánynak megfelelő lehet.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt én sem tudtam, hogy mit is olvashatnék, és most, a moly.hu könyvei között böngészve hirtelen megvilágosodtam és kellemes nosztalgia érzés töltött el. Mert, hogy én mennyire szerettem a pöttyös/csíkos könyveket!!! Bizonyára még a szülőknek is ismerősek, sőt nagyszülőknek, dédszülőknek. (Hiszen már nekem is lehetne gyerekem.) Emlékszem, hogy még a drága jó nagymamám (nyugodjon békében) ajánlotta a pöttyös könyveket tizenkét-három éves koromban. Akkoriban csak legyintettem, hogy "Jaj nagyi, azok ősrégi könyvek, ki olvassa már?" Aztán mégis...

Azokat a könyveket sorra adták ki új borítóval, és akkor már nem siklottam el felszínes módon előttük a könyvtárban, hanem felfigyeltem rájuk. És való igaz, volt benne furcsaság, például némely könyv még a hatvanas években íródott, (Gergely Márta: Szöszi című könyvéről beszélek épp), és akkor 8 osztály után már dolgozni mentek a lányok, meg 14 éves koruk után már csaknem felnőttként kezelték őket, mégis érdekes volt, s az csak még érdekesebbé tette, hogy a könyv olyan régi, hogy még a szüleim is babák voltak, vagy meg sem születtek, mikor már a nagymamám olvasta őket. Emlékszem, milyen furcsa volt, hogy rácsodálkoztam egy-egy könyvre, hogy jé, akkor ilyen volt a világ. S hogy csodálkozna rá egy mostani gyerek? El sem tudná képzelni!

Jó persze, vannak a pöttyös könyvek között viszonylag frissek, azért nem mindegyik őskövület, (de nekem azok is érdekesek voltak), de még mindig olvasmányosak, és még mindig tudom ajánlani a mai fiataloknak. Például Sohonyai Edit - Macskaköröm című könyvén sírva nevettem többször is, de ugyanúgy tanulságos könyv a Fekete szivárvány Balázs Ágnestől.

Vegyük hát elő ezeket a régi könyveket, mert igen is jó és kedves kis könyvek, mi is sokat olvastunk belőle, a szüleink is és a nagymamáink is. :)

0 Tovább

Anna és a francia csók

Még egy könyv, ami teljesen magával ragadott. Ha őszinte akarok lenni hozzátok, akkor igaz, ami igaz, az első pár oldalra nem sikerült annyira koncentrálom (de ez talán csak az akkori rossz hangulatomhoz köthető), viszont szép lassan ez a történet is magába szippantott. Tény, hogy az elején még kicsit tinisen indul az egész, viszont a végére már teljesen elvarázsolt, és olyan dolgokat magyaráz meg vagy éppen fejt ki, amelyek engem is foglalkoztattak a közelmúltban.

Például a regény kitér arra, hogy vajon miért olyan nehéz kilépni egy nem működő párkapcsolatból, hogy miért fél némelyik ember az egyedülléttől. Hogy néha a szavak teljesen félreérthetők, a nézeteltérések pedig semmiségek miatt történnek. Hogy gyakran saját magunk bonyolítjuk túl az életünket.

Minden esetre bátran tudom ajánlani bárkinek, mert bár igen terjedelmes darab, én mégis egy éjszaka és egy reggel leforgása alatt keresztülrágtam magam rajta. Jó volt kicsit elszakadni a valóságtól, és, ha éppen kissé borongós kedvetek van, akkor ez egy alkalmas könyv arra, hogy kilépjetek kissé a valóságból. :)

(Zárójelben jegyezném meg, hogy végre egy olyan nem hisztis, nem idegesítő női főszereplő, aki közel áll hozzám, s egy olyan srác, akiért én is tudnék rajongani.) :)

Könyvajánló Romantikus Young adultAnna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

0 Tovább

Három tuti könyv gimiseknek

Összeválogattam nektek három olyan (tiniknek szánt) könyvet, amely számomra érdekes volt. Mindhárom eltérő egy kicsit. Katja Millay - Nyugalom tengere című könyve sokkal komolyabb, mint azt első ránézésre gondolnánk. Olyannyira beszippantott a könyv, hogy nem is tudtam letenni a kezemből. :)

Katie McGarry - Feszülő húr könyve igazából több részes, de én eddig csak az első könyvét olvastam, és bár nem az a "hú, de szuper" olvasmány, azért délutáninak megteszi, és lefoglalja az embert.

Abbi Glines - A végzetem című könyve is többkötetes, viszont ebből is csak az elsőt olvastam, azt viszont éjszakába nyúlóan, mániákusan. Szerintem a letehetetlen kategóriába sorolható.

Ismertetők:

Katja Millay - Nyugalom tengere

Könyvajánló Romantikus Ifjúsági 6A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Katie McGarry - Feszülő húr

Könyvajánló Romantikus Ifjúsági 6ANNYIRA ELLENTÉTESEK… 
ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra. 
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. 
Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

„Félszeg románc, mely beszippant és többé nem enged el. Én horogra akadtam!” – Gena Showalter, New York Times bestsellerszerző

Abbi Glines - A végzetem:

Könyvajánló Romantikus Ifjúsági 6Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. 
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. 
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.

Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

0 Tovább

Könyvek egyetemistáknak

Sajnos nem tudok sok könyvet, ami nem a gimnáziumban, hanem az egyetemen/főiskolán játszódik, mégis még a nyár folyamán beleakadtam ebbe a néhányba. Igazából az első kettő kellemes délutáni olvasmány, bár J. Lynn - Várok rád könyvében azért nem mindig minden tiszta boldogság, mert elég kemény dolgok is vannak benne, viszont pontosan ettől életszagú az egész. A harmadik a leírástól eltekintve szerintem egy sokkal komolyabb témájú könyv.

Olyanoknak tudnám ezt a két könyvet ajánlani, akik most egyetemisták, most készülnek egyetemre, vagy, csak egy kis nosztalgiára vágynak, de mindenképpen fiataloknak való - szerintem. :)

J. Lynn - Várok rád

Könyvajánló Romantikus Young adult SorozatokA 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 
Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 


Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár

Könyvajánló Romantikus Young adult SorozatokNem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. 
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Ennek a könyvnek a második része Türkizzöld tél címen jelent meg, amennyiben tetszett az első kötet, feltétlenül ajánlom azt is figyelmetekbe.

Molly McAdams - Kétesélyes szerelem

Könyvajánló Romantikus Young adult SorozatokA tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen. 
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.

0 Tovább

Lissa Price - Testbérlők

Ha már az előző posztomban az utópisztikus témájú könyvekről írtam, akkor nem hagyhatom ki a következőt sem:

Lissa Price - Testbérlők című könyvét még a megjelenése környékén olvashattam, s a második kötete fel is van nekem írva, hogy majd szeretném elolvasni, egyelőre azonban még nem jutottam el odáig. (Az igazság az, hogy talán újra kellene olvasnom az elsőt is, mert csak hézagokban emlékszem a történetére, vagyis, csak a legjelentősebb dolgokra belőle.)

Igazából elég olvasmányos, sallangoktól, nyálas részektől mentes, és aki szerette az Éhezők viadalát, A beavatottat, vagy az Útvesztőt, annak minden bizonnyal ez is tetszeni fog.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus Sorozatok 5A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Lissa Price idei szenzációja az év legígéretesebb ifjúsági sci-fije, amit a stílus minden rajongójának ajánlunk.

0 Tovább

Három trilógia

Három olyan trilógiáról beszélek egy kicsit, tényleg csak kicsit, amelyet szerintem mindannyian ismertek - a filmeknek köszönhetően. Ráadásul ezúttal legalább olyan könyvekről beszélhetünk, amelyekből (szerintem) tényleg normális filmek keltek életre.

Mindhárom trilógia utópisztikus témájú, én személy szerint nagyon szeretem az ilyesmi könyveket, egy kicsit talán Orwell: 1984 című regényére emlékeztetnek, noha nem írásmódban, sokkal inkább a témaválasztást tekintve.

Persze, csak nagyjából beszélhetünk trilógiákról, mert azért némelyiknek van kiegészítő kötete, de ezek hárman alkotnak egy egységet.

Suzanne Collins - Éhezők viadala:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. 
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Ami engem illet, ezt a trilógiát olvastam először. Nagyon tetszett a témaválasztás, tényleg ez emlékeztetett leginkább Orwellre, és pik-pak átrágtam magam az első két köteten. A harmadik viszont egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet - a befejezésről már nem is beszélve. Míg az első kettő még érdekfeszítő volt nőként is, a harmadikat szerintem inkább csak a férfiak tudnák élvezni, ámbár nem hiszem, hogy nagyon soknak a kezébe akad egy ilyen könyv.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

Veronica Roth - A beavatott

EGYETLEN DÖNTÉS 
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 
EGYETLEN DÖNTÉS 
meghatározhatja az értékrendedet 
EGYETLEN DÖNTÉS 
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Személy szerint ebből is a legelső kötetet találtam a legérdekesebbnek, amíg legalábbis nincs benne szerelmi szál. Nem tudtom, ti hogy vagytok vele, de Négyes viselkedését a kötetekben nem mindig értem, a harmadik kötetben pedig már olyan unszimpatikussá vált, hogy csak azért olvastam végig a harmadikat, hogy mégse hagyjam már félbe, ha egyszer két könyvön átrágtam magam. Nem tudom, az írókkal mi történik általánosságban a trilógiák befejezésekor, de valahogy egyik sem olyan, mint amit szívesen fogadnék.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

James Dashner - Az útvesztő

Izgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.

Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!

Végre egy lendületes olvasmány, és még csöpögős részek sem voltak benne. Persze meg-megfordul egy-egy szerelmi szál, de inkább csak pár sorban (ha jól emlékszem) és közel sem azon van a hangsúly. Nagyon tetszik, ahogy kitalálta az író az egész történetnek a hátterét, és erre aztán végképp nem lehetett számítani - az első kötet végéig. A második mintha egy teljesen más történet lenne, de persze ez nem így van, csak a helyszínváltozás annyira szembeötlő, hogy eleinte nehéz volt megszokni. 

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

0 Tovább

Ahol a szivárvány véget ér

Ha már a kedvenc könyveimről mesélek nektek, akkor igazán nem hagyhatom ki a sorból Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér című könyvét. Igazából csak reménykedni tudok benne, hogy a filmet senki nem látta, mert borzalmasan illúzióromboló, és egyáltalán nem adja vissza a könyv hangulatát.

Először lássuk az ismertetőt, aztán írok majd még róla:

Könyvajánló RomantikusRosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 


Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

A legfontosabb dolog, ami a könyv olvasása folyamán magával ragadott az az idő; mégpedig, hogy a szereplők levelezését már a kezdetektől, egészen pici gyerekkoruktól olyan nem tudom, ötven(?) éves korukig végigkövethetjük. Ezáltal azt éri el az írót, hogy ugyanúgy érdekelje a könyv a tinédzsert és a kétgyermekes anyát is. Humoros írásmódja gyakran megnevettetett, például, amikor a gyerekek levelezését olvastam. Fantasztikus, hogy a végén az egész egy órási körforgás lesz, mert egy egész emberöltőt felölel, és mintha "minden kezdődne előröl", csak a gyerekeik által. Az élet is pont ilyen. Humoros, kalandos, aztán megpróbáltatásokkal teli, mert felnövünk, házasodunk, gyereket vállalunk, s minden kezdődik előről. Szerintem az ember háromszor éli meg a gyerekkort. Egyszer, amikor ő maga gyerek, aztán amikor gyerekei vannak, végül pedig amikor öreg - bár ez már nem a legjobbak közé tartozik.

Sosem felejtem el ezt a könyvet, volt olyan oldal, ahol még sírtam is rajta, a családom pedig értetlen tekintettel nézett, hogy mégis, mi lehet a bajom. Az biztos, hogy az olvasása felejthetetlen élmény volt, és, hogy még többször fog a kezembe akadni. Másodjára valószínűleg nosztalgikusan fogom tapogatni és szagolgatni, mielőtt belekezdenék. :)

0 Tovább

Colleen Hoover - Szívcsapás

Colleen Hoover trilógiája szintén az ötcsillagos könyvek között szerepel a listában. Ha jól tudom, a harmadik rész valamikor most fog megjelenni, vagy most jelent meg magyarul, én eddig tehát csak az első két részt olvastam, viszont az nagyon tetszett. Persze, leginkább tinédzsereknek tudnám ajánlani, viszont ez abból is a csöppet komolyabb fajta, szól egy kicsit a felelősségválallásról, a felnőtté válásról, tragédiáról, a döntések súlyáról is. Slussz poén a könyvben, amit nem fogok spoilerezni, hogy mi derül ki az első kötetben, de emlékszem, egy csomó fórumot elolvastam a könyv olvasása közben, mert nem bírtam várni, hogy megtudjam végre azt a "valamit." :)

Ismertető:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Könyvajánló RomantikusKönyvajánló RomantikusKönyvajánló Romantikus

0 Tovább

Egy különc srác feljegyzései

Könyvajánló Young adult Ijfúsági 6

Azt hiszem, Stephen Chbosky regénye gyakorolta rám az egyik legnagyobb hatást az utóbbi időben. Be kell valljam, hogy először a filmet láttam belőle, méghozzá úgy, hogy Emma Watson filmek között keresgéltem (Harry Potter-Hermione), s beleakadtam ebbe az érzelemdús, kissé fura, de hangulatos és nosztalgikus filmbe, s ezáltal a könyvbe. (A film főszereplője egyébként Logan Lerman, akit a Percy Jackson-filmekből ismerhetünk.)

Először olvassátok el az ismertetőt, aztán beszélek róla bővebben:

Könyvajánló Young adult Ijfúsági 6Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

Az egésznek a hangulata tetszett leginkább. Tényleg emlékeztet (nyomokban) a Zabhegyezőre, sőt, a Virágot Algernonnak könyvre is (már aki olvasta), mégis a maga nemében egyedi. Azért ajánlom idősebbeknek is, mert ha jól gondolom, kb. a 80-as/90-es években játszódhat (kazettás magnó, régi írógép és barátaik), ezért rám pl. egészen nosztalgikus hatást gyakorolt, hogy végre egy viszonylag modern történet, amiben nem játszik szerepet az internet, a Facebook, hanem a történet önmagáért szerethető. Nagyon könnyen lehet azonosulni Charlie karakterével, még ha eleinte kissé furcsa is - később minden értelmet nyer. A filmet legalább ötször megnéztem már, egyszerűen a saját gyerekkoromra/kamaszkoromra emlékeztet, sőt, még egy kicsit a szüleimére is. Emma Watson és Logan Lerman fantasztikus választásnak bizonyult egyébként, mindketten a koruknál sokkal érettebben játszották el a szerepeiket.

A kérdés, hogy miért ez az egyik kedvenc történetem? Mert pl. mindig is szerettem az amolyan naplóregényeket, viszont nem kedvelem a csöpögős lányos-nyálas szemszöget. Az biztos, hogy abban már csak azért sem lesz részünk, mert fiú a főszereplő. Egyáltalán nem az elcsépelt szerelmi szálak állnak a középpontban, szerintem a könyv sokkal inkább egy emléket és egy életérzést próbál átadni (az akkori kornak megfelelően), semmint egy agyonhasznált témát boncolgatni. Azt hiszem, akik legalább velem egyidősek, azok értékelni fogják a könyvet, viszont talán a mai fiatalok is találnak benne valami vonzót. Ha mást nem, legalább a szereplők életkorát. :)

0 Tovább

A gólyakalifa

Nem sokan tudjátok, de én még tizenévesen felfedeztem, hogy Babits Mihálynak nem csak versei vannak, hanem egy nagyon jó könyve is. Emlékszem, még hangoskönyvben hallgattam valamelyik rádión esténként, és annyira megfogott, hogy ki is kölcsönöztem a könyvet, sőt, mi több, azóta is emlékszem a cselekményére és arra, hogy mennyire jó és érdekes témát dolgoz fel.

Még jobb, hogy a könyv a mek.oszk.hu oldalon le is tölthető, így akár máris nekiláthattok az olvasásnak. (LINK)

Ismertetője:

Tábory Elemér, a regény hőse kettős életet él. Ha „fekete Álma” nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is, „Sonntagskind” lehetne, a szerencse gyermeke, akinek kedvez a sorsa, s akiben a képesség is megvan a boldogulásra és a létezés örömeinek teljes átélésére. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. A folyton megújuló álomkényszer megalázó sorsot rajzoltat a képzelettel, nyomasztóan, kínzóan teljeset, amely csak asszociációkkal kötődik a másikhoz, s mely sokkal több emberé, mint a másik. Tábory Elemér álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, s aki a kegyetlenkedésekre maga is brutalitással felel, azután pedig napidíjas pesti írnokként tengődik – nélkülözések, félelmek, szorongások között – egészen az öngyilkosságig. A gólyakalifa a személyiség-megoszlás modern, világirodalmi rangú regénye, s egyben izgalmasan szép vallomás is az emberi elkötelezettségről, a szenvedélyre való belső készenlétről. „Mintha életem, s talán minden költő életének szimbóluma volna – írja Babits Mihály –, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban.”

0 Tovább

Tudnivalók rólam ;)

Rólam

Először is, amit rólam tudnotok kell, ha kíváncsiak vagyok:

A nevem Borbély CIintia és jelenleg 26 éves vagyok, Nyíregyházán nőttem fel, és 18 éves koromig ebben a városban éltem, amikor is felköltöztem Budapestre 24 éves koromig. Ott számítógépes grafikusnak tanultam, majd munkahelyről munkahelyre kerülve szépen lassan felcseperedtem. Nagyjából 24 évesen döntöttem úgy, hogy visszaköltözöm Nyíregyházára fővárosunkból, mert egyszerűen hiányzott a családom, s ez a számomra csodálatos város. Persze, előfordul, hogy Budapest még olykor-olykor hiányzik, s még magam sem tudom, végül is melyik városban fogok kikötni végérvényesen.

Nagyon sok regényötlet pihen a fejemben, s igyekszem az írásaimat mindig újabb és újabb pályázatokra küldeni. Kamaszként évekig írtam blogot, s már régóta érzek késztetést, hogy folytassam. Ezért összeválogattam a festményeim/rajzaim, verseim, gondolataim és ötleteim (és regényeim), könyvajánlóim számotokra. Az elmondható, hogy elég változatos témákban írok. Hol verset, hol regényt, hol cikket. Hol lakásátalakításról, fogyatékosságról (én hallássérült vagyok), hol könyvekről (legfőképp azért erről), vagy arról, ami éppen foglalkoztat. Szeretem, ha sokan olvasnak, és jól esnek a pozitív visszajelzések.

Az írásról...

Már gyerekkorom óta szeretek írni. Legelőször 12 évesen írtam meg verses formában irodalomórán a Lúdas Matyi folytatását, még a mai napig emlékszem erre az emlékre. Később, 2006-tól kezdtem el komolyabban verseket írni, s néha még a mai napig tollat ragadok.

A regényírás tizenhét éves korom óta érdekel. Akkoriban rengeteget írtam, egyedül, vagy másokkal közösen (ún. online szerepjáték keretében -> akinek ez nem ismerős, akkoriban chaten (manapság fórumokon) folytatott párbeszédes, cselekményleírós történetszövés, amelyet több ember közösen ír, mindenki a saját karakterét megformálva). Az első komolyabb regényemet, ha jól emlékszem, 2009-ben írtam, azonban 2014-ig egyiket se sikerült kiadatnom.

RólamVégül az Angyalok iskolája regényemet sikerült kiadatni, amely egy tizenéves angyaltanoncról szól, s egyaránt érdekfeszítő olvasmány lehet tízen- vagy huszonéveseknek is. Bár sajnálatomra könyvesboltokban nem kapható, online rendelhető nyomtatott kötet belőle. A regényen a következő fülszöveg található:

Jimmy, az angyaltanonc felveszi a harcot a démonok emberiség ellen szervezett támadásaival szemben. De vajon meddig mehet el egy angyal „a cél szentesíti az eszközt” ideológia nevében, hogy megvédje az emberiséget a megsemmisüléstől?

Arra emlékszem, hogy a könyv első felét alig pár nap alatt írtam meg, annyira magával ragadott a történet, egy gyerek felnövése, ráadáasul egy angyalgyereké, aki rájön, hogy az élet nem csupa csoda és boldogság, és neki is áldozatokat kell hoznia.

Második regényemet, a Különleges erőkkel című fantasy-krimit nem sikerült kiadatnom, ugyanis ezúttal szerettem volna egy magyar, nevesebb kiadót találni, amelyik nyomtat is belőle példányokat könyvesboltokba, nem csak rendelés esetén. Ezen elkámpicsorodva s egyben felbuzdulva azonban itt az oldalon elérhetővé tettem számotokra, így kedvetekre olvashatjátok. 

Jelenleg egy levélregény pihen a fiókomban, amelyet több kiadónak is elküldtem, egyelőre azonban nem sok sikerrel, legalábbis az a két ajánlat, amit kaptam, nem fogott meg kifejezetten, úgyhogy továbbra is ezen ügyködöm és pályázatokon neveztetem.

0 Tovább

Különleges erőkkel 6. (Befejezés)

Bár az Angyalok iskolája című fantasztikus témájú regényemet sikerült megjelentetnem, azonban a Különleges erőkkel fantasy-krimi könyvet nem adták ki, úgyhogy most aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, online elolvashatja. :) 

A kötetet több részre bontva rakom fel.

 

Így aludtunk el. Nem tudom, mennyi ideig lehettünk így, de reggelre már nem így ébredtem. Elterveztem, hogy aznap egy normális napot tartok. Még csak nem is néztem egész nap a cirkusz felé, messziről elkerültem őket. Nick hagyta, hagy tegyek, ami jól esik. Aznap sokat meséltem neki magamról. Úgy döntöttem, megpróbálok vele barátságosabban viselkedni és nyíltabban.

  • Szeretem a természetet – mondtam, mikor keresztülsétáltunk a mezőn. – Leginkább falun élnék, bár már eléggé beszippantott a nagyváros, így nem is tudom, nem unatkoznék –e már faluhelyen.
  • Én szeretem a várost. Mit szeretsz még? – érdeklődött.
  • Rajzolni. És szeretek történeteket írni. És szeretek zongorázni – soroltam.
  • Sok mindent szeretsz – állapította meg.
  • Igen. Szeretném, ha minden oldalamat egyből meg tudnám mutatni az embereknek, ugyanakkor mégsem akarom egyiket sem megmutatni, mert akkor sebezhetővé válok – fogalmaztam meg az érzéseimet.
  • Te vagy a legkevésbé sebezhető nő, akit valaha ismertem.
  • Milyen volt a hadseregben? – váltottam hirtelen témát.

Egy ideig nem válaszolt, aztán mégis beadta a derekát.

  • Gondolhatod… Szóval nem vagyon beszédes típus. Több halottat láttam, mint te. Találkoztam több különleges képességű emberekkel.
  • Mire voltak képesek? – kaptam a szón.
  • Némelyik felerősíteni a többiek erejét. Mások lebegtették a tárgyakat. De a te erőd is hasznos lehetett volna, embereket rákényszeríteni dolgokra. Képzeld csak el ezt egy felerősítéssel.
  • Nem akarom elképzelni. Hálás vagyok Aaronnak, amiért vigyázott rám, és inkább az ő felügyelete alatt dolgozhattam, mintsem a hadseregben. Tudom, hogy sokkal többet tett értem, mint amit elmond nekem – vontam meg a vállam.
  • Mégsem értékeled eléggé.
  • Csak jól esik egy kis szabadság. Így nem lehet normális életem. Tudod, férj, gyerekek, házasság.
  • Ilyesmikre vágysz? – nézett rám.
  • Talán igen… Te?

Nem válaszolt a kérdésemre. Sosem válaszolt arra, amire nem akart.

  • Elmeséled, hogyan lettél ügynök? – kérdezte némi hatásszünet után.

Magam elé révedve idéztem fel azokat az évekkel ezelőtti napokat.

  • Kiskamaszként veszítettem el a szüleimet autóbalesetben. Nem szívesen emlékszem vissza rá. Aaron akkor még fiatal ügynök volt. Előttük nem maradt rejtve, hogy különleges képességekkel rendelkeztem. Már régóta megfigyeltek engem. Megkeresett, és az egyik központunkba vitt, ahol az ilyen gyerekekkel vagy felnőttekkel foglalkoznak. Ő lett a mentorom. A többi úgymond tanítvánnyal nemigen találkoztam. Kiképezett fizikailag és mentálisan is, hogy ügynök válhasson belőlem. Sokan fogadtak ellenem a törékeny termetem miatt, de ha nehezen is, helytálltam. Néhányan szerettek volna komolyabb célokra felhasználni, de Aaron a pszichológiai jelentésemben azt írta, hogy beszámíthatatlan vagyok, így nem ajánl katonai pályára.
  • Olvastad a jelentést? – kérdezte kérdőn.
  • Egyszer belopóztam az iratraktárra és elolvastam. Nem tudom, hogy valós –e az, hogy beszámíthatatlan vagyok, vagy csak meg akart védeni, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi. Így nem mernek nagyobb volumenű bevetésekre küldeni, és nekem ez így pont meg is felel. Legalábbis eddig megfelelt.
  • Szóval majdnem egy évig éltél „átlagos életet”… Nem hiányzott cseppet sem ez a másik élet? – nézett őszintén a szemembe.

Csodálkoztam, hogy ilyeneket kérdez tőlem. De kettőnk közül általában mindig is ő volt, aki kérdezett, s én, aki nem tudott nem válaszolni.

  • Talán egy kicsit – mosolyodtam el végül.
  • Meséld tovább! Hogyan találkoztál a többiekkel?
  • Mikor elég jó lettem, Aaronnal kezdtem dolgozni. Pár évvel ezelőtt. Jason később csatlakozott hozzánk. Ő azelőtt szintén a hadseregben szolgált, öreg kutya ő már. Remet még a kiképzőközpontban ismertem meg. Azt szeretem benne, hogy vág az esze, mint a borotva, de mégsem gondolja túl a dolgokat, mert egyből beleveti magát a veszélybe. Ámbár ő akkor még gyerek volt, amikor én már bevetéseken vettem részt. Két éve, amikor már ő is nagyobb lett, bár szinte még most is gyerek, Aaron – talán csak azért, mert Rem azon kevesek közé tartozott, akikkel kijöttem – bevette Remet is a csapatba. De azt nem értem, Te hogy kerülsz a képbe – néztem kérdőn Nickre, aki eddig szótlanul hallgattott.
  • Jasonnal egy egységben szolgáltunk. Tíz évet dolgoztam a hadseregben, és akkor sem szakadt meg a kapcsolatunk, amikor belőle ügynök lett a ti csapatotokban. Amikor meséltem neki arról, hogy már nem bírom a hadsereg pszichémre gyakorolt hatását, hogy úgy mondjam, már rémálmaim voltak, akkor jött és segített. Áthelyeztetett. A dolgom csupán az volt, hogy „kikapcsolódásként” rád vigyázzak.
  • De még mindig nem értem, miért kell vigyázni rám.
  • Ha a mi kormányunk úgy is tudja, hogy pszichikailag nem vagy beszámítható és bevethető, ezt nem biztos, hogy mindenki így gondolja – jelentette ki bajjósló hangon.
  • Vagy talán a beszámíthatatlanságom miatt kellett vigyáznod rám – öltöttem ki rá a nyelvem.

Sosem felejtem el azt a napot. Békésen telt. Egy teljes napot eltölteni nyugalomban, kettesben vele felért a paradicsommal. Ráadásul ez alatt az egy nap alatt többet megtudtam róla, mint az addig együtt töltött egy évünk alatt.

Csak azt nem tudtam igazán, hogy ez egy baráti vagy egy ismerkedős beszélgetés volt –e részéről.

Este a szobánkban még egyszer átrágtuk a másnapi cirkuszi előadás menetét, hogy ki hogyan kerül sorra, mikor jövök én, milyen mutatványokat kell végrehajtanom Smooth-szal. Miközben ezt tárgyaltuk meg, a kezemet fogva egy teljes órán át töltött energiát belém.

Aludni viszont egy szemernyit sem tudtam. Folyamatosan a következő nap eseményein rágódtam, és újra meg újra végiggondoltam a lehetséges gyanúsítottakat. Azon agyaltam, hogyan vehetném rá valamilyen tettre a gyilkost úgy, hogy mégse legyek közben veszélyben. Nagyjából hajnali négy körül lehetett, amikor felhagyva az elalváson próbálkozással, kikecmeregtem az ágyból.

Ekkor csörrent meg a mobilom. Ahogy a képernyőre néztem, láttam, hogy Jason az. Egyből felvettem. A csörgésre persze Nick is felébredt.

  • Baj van? – kérdeztem a telefonba, és egyből ki is hangosítottam, hogy Nick is hallhassa.
  • Most végre látomásom volt – hadarta gyorsan Jason.

Nick és én összenéztünk.

  • És pedig? – kérdeztem feszülten.
  • Holnap újabb gyilkosság fog történni.
  • Meséld el, mit láttál pontosan… - kértem, azzal leültem Nick mellé az ágyra.

 

Reggel nyolckor egy felmosó-zombi kombinációnak éreztem magam. Ténferegve öltözködtem és másztam le az ebédlőbe, a kávé édes illatát idézve emlékezetembe.

  • Nagyon kimerült vagy. Nem tudom, hogyan tudnálak még az előadás előtt felölteni – jegyezte meg Nick a reggelinél.
  • Nem lesz sokáig szükség az erőmre – vontam meg a vállam.

Próbáltam keménynek látszani, de valójában félelmet éreztem. Nick mindentudó tekintettel vizslatott.

  • Ha ennek az egésznek vége… - kezdett bele, majd félbehagyta a mondatot.
  • Azt majd megbeszéljük akkor – mondtam végül, mivel akkor nem akaródzott semmiről beszélnem, ami elterelte volna a figyelmemet a következő pár óráról.

Reggeli után rögtön a sátorba igyekeztem. Segítettem a többieknek beállítani a kellékeket, ámbár inkább úgy éreztem magam, mint aki teher a vállukon, sem mint segítség. Nick nem tágított el mellőlem egyetlen pillanatra sem.

  • Remélem, hogy ügyesebb leszel, mint a minap – nézett rám Cissy, miközben fájós lábát dörzsölgette.

Előtte lévő nap megbeszélték Dannal, hogy Cissy is fellép, de csak néhány tűztrükköt mutat be, amihez nem kellett akrobatikai mutatványokat végrehajtania, és egy helyben állva is végre lehetett őket hajtani.

  • Reméld is – néztem rá, azzal nem is fordítottam rá különösebb figyelmet.

Semmit nem bírtam leerőltetni a torkomon ebédnél, Nick hiába próbált belém tuszkolni legalább egy vajas zsömlét.

Ahogy közeledett a délután három óra, az előadás ideje, egyre idegesebb lettem. Még az érettségin sem izgultam ennyire, de hát mi is volt az ehhez képest.

Az előadásra rengetegen eljöttek. Nem csak ez a falu, de a szomszédos falvak lakóiban is kíváncsiság ébredt, így csordultig megtelt a sátor délutánra. Erős hányingerem volt fél órával a produkció kezdete előtt, bár nem az én attrakcióm volt az első.

  • Ha jól sikerül az előadás, talán velünk is tarthatnál – állt mellém Dan vigyorgó képpel, miközben a hátsó szobában öltöztünk át a díszruhákba. Az enyémet egyenesen gyűlöltem a testre simuló kialakítása miatt.
  • Kizárt dolog!

Kezét a derekamra tette. Egy másodperc tört része alatt cselekedtem, és addigra már hátracsavartam a kezét. Az ikrek röhögtek a sarokban. Mint mondtam, egy áltagos ember leszerelése nem okozott gondot.

  • Oké, értettem. Nem vagyok az eseted. Talán leszbikus vagy.

Elengedtem.

  • Nem, csak a csimpánzokat nem szeretem – néztem a szemébe.
  • Ez kemény volt – vigyorgott a bohóc.

Amikor felcsendült a zene, tudtam, hogy kezdődik. Kisandítottam oldalt a függöny mögött, szememmel Nicket keresve. Tudtam, hogy ott van valahol a tömegben, és, hogy az életem az ő kezében van.  De azt is tudtam, hogyha valakire, hát őrá rábízhatom.

Cissy a szemközti függöny mögül nézte az eseményeket. Valamit tátogott felém. Ahogy le tudtam olvasni, a kéz és lábtörést lehetett. Elfintorodtam.

A bohóc jelenete főleg a gyerekeknek tetszett. Tényleg fantasztikusan tudott zsonglőrködni a srác. Cissy amennyire tudta, előadta végül a tüzes számát, de a szaltókörítések elmaradtak, így nem aratott akkora sikert, mint az várható lett volna, bár szerintem így is káprázatosan szerepelt, a közönség azonban a sok fennhéjázó magamutogatás után, amit például az esti vigadások után adtak elő, többre számított. Az ikrek gimnasztikai és tornamutatványai meghazudtolni látszottak az emberi anatómiáról, testfelépítésről alkotott elképzeléseinket. Amikor Daniel került sorra, már úgy éreztem, hogy a szívem a fülemben dobog, a vér dübörgött a fülemben, és nem is hallottam már a zenét, sem a nyüzsgő tömeg hangját. Izzadt a tenyerem.

Daniel fantasztikus mutatványa lélegzetelállító volt. Ahogy uralta a testét, ide-oda ugrált a levegőben, a földön és a fémből készült építvényeken, köteleken ugrált, csodálatos volt. Vastapsot kapott. Csodáltam, hogy nem törte ki a nyakát. Aztán felkonferáltak engem.

  • Most pedig, kedves nézőink. Eddig soha nem látott produkciónk következik egyik ideiglenes tagunk bemutatásával. Kérem, hogy mindenki őrizze meg a hidegvérét! Az eseményeket a kezünkben tartjuk! – hallottam Daniel hangját, s a közönség egy emberként hördült fel, amikor meglátták Smooth-t a ketrecben.

Haboztam a színpadra lépni. Dan integetett a kezével, hogy igyekezzek. Kiléptem a tömeg elé, de minden olyan elmosódottnak tűnt. Meghajoltam a közönség előtt. Azt kívántam, bárcsak elmehetnék, levehetném ezt az undorító, kényelmetlen szűk ruhát. A bakancsomban és terepnadrágomban kényelmesebben éreztem volna magam.

  • Össze kell szednem magam – mormoltam magam elé.

Mire Dan is levonult a színpadról, „kettesben” maradtunk Smooth-szal. Tudtam, hogy az egész percek kérdése lesz…

A ketrechez léptem. Megálltam előtte, de a tömeg már kezdett türelmetlen lenni.

  • Nyugodt vagy. Tudom, nem szereted a tömeget. Nyugodt maradsz. Csináltuk már párszor, gyerekjáték lesz. Megnyugszol. Szépen kinyitom a reteszt, te pedig lassan kisétálsz. Lassan és nyugodtan – mondtam, majd kinyitottam a reteszt és elhúztam a ketrec ajtaját.

A közönség tapsolt, amikor Smooth megmutatta hatalmas és izmos termetét. Egyetlen mancsának ütése a halált jelenthette, még, ha fogai nem is voltak.

  • Jól van, Smooth, ügyes cicus. Fel a porondra. Ahogy tanultuk.

Éreztem, ahogy a parancsom az állat felé vándorol, és éreztem, ahogy ráerőltetem az akaratomat, bár próbáltam minél finomabban tenni, és megtalálni az összhangot. Smooth engedelmeskedett nekem. Megsétáltattam, ügyesen átugrattam vele az akadályokat. A közönség élvezte az előadást.

  • A tüzes karikákon átugrasz. Szépen, egyenletesen. Gyakorlott és ügyes vagy! Nyugodt! – adtam ki a parancsot.

Smooth egy vérbeli ragadozó módjára hajtotta végre a feladatot. Gyönyörű és igéző volt a mozgása. Amikor a közönség felélénkült, tudtam, hogy ez a produkció megnyerte a tetszésüket. Az én számom volt a legjobb. Aztán hirtelen megéreztem a felém áramló jeges levegőt, mintha nyitva hagytak volna egy hátsó ajtót. De tudtam, hogy nem arról van szó. A rémület egy pillanat alatt magával ragadott. Aztán éreztem, hogy abbamarad, hogy töltődni kezd az energiám. És tudtam, hogy ezzel egyidejűleg le is blokkolódott az erőm. Smooth mintha mély hipnózisból ébredt volna fel, nagyot bőgött és rögtön felém vetette magát. Csak nehezen tudtam kitérni előle, hasra vetettem magam. A közönség felsikoltott. Most már semmi esélyem nem maradt ellene. Mielőtt hozzám ért volna, egy puskadördülés hallatszott a távolból. Egy másodperc tört része alatt történt az egész, és Smooth a földre terült, altatólövedékkel az oldalában. Fellélegeztem. Amikor sietve levonultam a függönyök mögé, Cissy üvöltve rontotta rám magát.

  • Te büdös ringyó! Te mindent megúszol!

Nem ért készületlenül a dolog, de így is a földre tepert. Kés volt nála, és alig pár centire tartotta a pupillámtól. Egyik kezemmel próbáltam eltolni a kezét, miközben másikkal tapogatóztam valami használható tárgy után. Teljes testével rám nehezedet, és vagy jó tizenöt kilóval nyomott többnek nálam. Mivel semmi nem akadt a kezembe, fojtogatni kezdtem fél kézzel, a kérdés már csak az volt, melyikünk bírja tovább.

  • Nem tudtál kővé változatni, hm? – nyögtem ki, amivel sikerült egy pillanatra kilendítenem a nyugalmából, és gyorsan kiütöttem a kezéből a kést.

Onnantól csak gyerekjáték volt hatástalanítani. Éppen a kezét csavartam hátra, hogy összekötözzem egy kötéllel, amikor valaki felrántott hátulról a hajamnál fogva. Daniel váratlan ütést mért a gyomromra, amitől összegörnyedtem. Egy pisztolyt szorított a fejemhez. Minden olyan gyorsan történt…

  • Szóval különleges ügynökök, hm? Melyikőtök blokkolta le Cissy erejét?
  • Kapd be! – köptem felé.
  • Ez nem volt valami nőies válasz.
  • Miért öltétek meg az áldozatokat?
  • Cissy egy kicsit féltékeny, tudod. Natalie pedig jó volt az ágyban – röhögött Daniel, mire Cissy is feltápászkodott és Danre nézett.
  • Ha nem feküdtél volna le vele, még most is életben lenne.
  • És a férfi áldozat?
  • Ja, ő velem kezdett ki. De bunkó volt – vonta meg a vállát Cissy, és hozzám lépett. – Szóval csak egy feltöltött szájú liba vagyok, hm?
  • És gyilkos is – helyeseltem, s egy jókora ütést kaptam az arcomra. Nem mertem visszaütni a rám szegeződő pisztoly miatt.
  • Az idomárt is ti öltétek meg – állapítottam meg.
  • Túl jó volt a száma az enyémhez képest – mondta Cissy.
  • Miért festettétek bohóccá az áldozatokat? – értetlenkedtem, miközben minden idegszálammal azon voltam, hogy megtaláljam a kiutat ebből a szorult helyzetből.
  • Mindegyik nevetséges. Senki nem érhet a nyomunkba. Fajankó falusi parasztok. Nem érthetik meg a mi művészi tevékenységünket – mondta Dan. – Mi különlegesek vagyunk.
  • És a temető? – kérdeztem.
  • Mi sem tökéletesebb a halottaknak. Dan és én könnyen odavittük őket. A vakegér temetőőr nem is láthatott semmit, főleg, mivel végigaludta az éjszakai műszakot – röhögött Dan.
  • És nem akartad, hogy most is legyen egy jobb produkció a tiednél – néztem Cissyre. – Akkor egyáltalán miért hagytatok szerepelni?

Próbáltam húzni az időt, mert tudtam, hogy az az egyetlen esélyem.

  • El akartalak tenni láb alól. Szerintem a színpadon megkövülés csodálatos attrakció lett volna. De leblokkoltátok az erőmet… Minden esetre, az oroszlán által okozott halál sem tűnt rossznak, amíg valaki le nem terítette. De ideje eltűnnünk. Húzd meg a ravaszt – nézett Danre.

Dan szemébe néztem. Nem féltem a haláltól kifejezetten, és láttam, hogy értetlenül néz rám. Abban a pillanatban sajnáltam, hogy Nicknek nem mondtam el semmit az érzéseimről. Attól féltem, hogy talán már nem is lesz rá alkalmam. Amikor épp eldördült volna a lövés, ugyan el is dördült, de nem az ő pisztolyából. Dan a földre rogyott. Nick eresztett bele egy golyót. Nem érte halálos seb, de súlyosan megsebesült. Majd Aaron rögtön a nyomában leteperte Cissyt és bilincset rakott rá. Jason Danielt bilincselte meg. Nem volt túl kedves vele, és egyáltalán nem érdekelte, hogy Dan fájlalja a meglőtt oldalát. Rem mentőt hívott. Mindenki tökéletesen tudta a dolgát.

Megkönnyebbülten terültem el a padlón.

  • Jól vagy? – lépett felém Nick és az arcomat kezdte vizsgálni, ami azt hiszem, eléggé véres lehetett.
  • Nem. Oltári érzés csalinak lenni. Jobban is siethettetek volna – néztem vádlón végig rajtuk.
  • Egyáltalán nem volt egyszerű a felbőszült tömegen keresztüljönni. Most már minden esetre lecsukathatjuk őket gyilkossági kísérletért és gyilkosságért. Mindent bevallottak – nézett rám Rem mosolyogva, kezében a diktafonnal.
  • Remek – mondtam nem túl lelkesen. – Azért jó célzás volt – néztem Aaronra.
  • Nem rossz egy volt mesterlövésztől – vonta meg a vállát. – Bár oroszlánra még sosem lőttem. Csapatmunka volt. Szerencse, hogy Jason előre látta az eseményeket és fel tudtunk készülni.

Hát így történt. Előző este Jason felhívott. Elmondta nekünk, hogy látta, amint Cissy kővé változtat engem a színpadon. Így már tudtuk, hogy ki a tettes. Cissy távolról is képes volt használni az erejét, így sosem hagyott nyomot maga után. Féltékenységből és szimplán gonoszságból ölte meg az áldozatait, Dan pedig a kezére játszott. Egy tökéletes gyilkos páros voltak.

Aaron, Rem és Jason még hajnalba, mindenki tudta nélkül visszatértek a faluba, Aaron titokban ellopta Dan nyugtatófegyverét, és egy biztonságos helyről figyelt Jasonnel, hogy szükség esetén lőhessen. Rem leutánozta Aaron erejét, és az előadás alatt Cissy érzelmeit vizsgálta, hogy tudja, pontosan mikor is készül a támadása. Amikor megérezte a pillanatot, azonnal szólt Nicknek, aki blokkolta az erőket. Így Cissy nem változtathatott kővé. Ugyanakkor persze elszabadult a pokol, mert nem tudtam többé az irányításom alatt tartani Smooth-t. Erre kellett a nyugtatólövedék. Aaron az állatba eresztette a lövedéket. A többi már csak rajtam múlott, de a többiek bíztak benne, hogy addig meg tudom védeni magam, amíg a segítségemre sietnek. Arra nem számítottak, hogy Daniel is benne van a játékban. Úgy volt, hogy csak Cissyvel kell elbánnom, ami nem is okozott nehézséget. A diktafon végig a függöny alá volt rejtve, még az előadás előtt rejtettük oda. Így sikerült használható felvételt nyerni, ami bizonyította a bűnösségüket.

Minden a jól kitervelt tervünk szerint haladt. Azaz csak majdnem, mert kis híján a fogamat is otthagytam. Szerencsére elég eszem volt, hogy húzzam az időt, amíg a többiek odaérnek.

Nickre támaszkodva tápászkodtam fel. Aaron és a többiek kivitték Cissyt és Danielt. Kettesben hagytak minket. Nick hozott egy vizes rongyot és az arcomat törölgette vele.

  • Kösz!

Nem igazán tudtam mit mondani neki. Hirtelen ötlettől, vagy ösztöntől vezérelve a mellkasára simítottam a fejem. Kevés olyan pillanat van, amikor nőnek vagy gyengének érzem magam. Az egy olyan pillanat volt. Nick megölelt, és energiát sugárzott felém. Nem is kellettek szavak. Anélkül is pontosan értettük egymást.

A csapattal úgy döntöttünk – Rem kivételével -, hogy egy napot még a helyszínen töltünk, regenerálódni. Túlságosan fáradtak voltunk az úthoz. Cissyt és Danielt a titkosszolgálat kirendelt emberei elvitték, a többi már nem a mi dolgunk volt. Önelégülten néztem végig, ahogy a rabszállító autóba gyömöszölik őket. Rem azért ment velük, hogy blokkolja Cissy erejét, amíg nem találnak egy alternatív megoldást.

Aznap este külön szobában aludtunk. Nekem pedig piszkosul hiányzott Nick közelsége. Azon gondolkodtam, vajon ő is így érez –e. Az események után kifejezetten magányosnak és védtelennek éreztem magam.

Végül reggel újult erővel úgy döntöttem, tiszta vizet öntök a pohárba és beszélek Aaronnal.

Kora reggel az ajtaján kopogtattam.

  • Gyere! – kiáltott ki.

Benyitottam, és végignéztem az enyémhez hasonló szobán. Aaron éppen az ingét gombolta be, majd oldalára erősítette a pisztolyát.

  • Tudom, hogy mit akarsz kérdezni – tette fel a kezét.
  • Honnan?
  • Ismerlek. De ezt nem tőlem kell megkérdezned.
  • Én csak nem akarok hülyét csinálni magamból, és te vagy az, aki mindent lát.
  • Igen, Airyn, látom az érzelmeket, de nem fogok játszadozni másokéval. Kérdezd meg tőle – nézett rám jelentőségteljesen.
  • Álljak elé, nézzek rá, majd váratlanul nyögjem ki, hogy figyelj csak, Nick, nem vagy véletlenül szerelmes belém? Mert nekem már egy éve az eszemet veszed – mondtam ironikusan.
  • Hát valahogy így – mosolyodott el Aaron, s ami azt illeti, a több év alatt egy kezemen meg tudtam számolni, hányszor láttam mosolyogni. – Egyébként örülnék, ha úgy döntenél, hogy velünk dolgozol. Esetleg így, ötösben.
  • Méééég…. átgondolom – intettem, aztán faképnél hagytam. – Kösz a semmit!

Nickhez egész nap nem tudtam mit szólni. Az ajkamon volt ötvenszer a kérdés, de végül inkább sosem kérdeztem semmit. A többiek néha összenéztek, de nem kommentálták az eseményeket. Nick úgy tett, mint aki semmit nem vesz észre az egészből, vagy nem is vette észre, nem tudom. A falusiak a hálájukat fejezték ki felénk, amiért megoldottuk az ügyet. Természetesen a különleges képességekről semmit nem mondtunk nekik. A hivatalos jelentésben az állt, hogy Cissy egy új vegyülettel követte el a gyilkosságokat, s amikor elfogyott a vegyülete, velem puszta kézzel akart végezni. Daniel pedig a gyilkostársa volt.

  • Örülök, hogy megtalálták a gyilkost – fogott kezet a rendőr Aaronnal.
  • Ez a munkánk – jegyezte meg Aaron, és ismét felöltötte magára a mosolyt nem ismerő vezető szerepét.
  • Hogyan jöttek rá, hogy a cirkuszos nő a tettes?

Egy pillanatig egymásra meredtünk, aztán Jason megvonta a vállát.

  • Az titkos. Nem árulhatjuk el az eszközeinket.

A rendőr végignézett rajtunk, majd annyiban hagyta a dolgot.

A boszorkány nem jött el elbúcsúzni. Gyakran eszembe jut, hogy talán mégis volt valamilyen különleges képessége. Talán ő is látta a jövőt, amelyet ő csak megérzésnek nevezett.

Ki tudja, hány és hány különleges képességű ember él köztünk. Némelyeknél már születésnél fogva megmutatkozik, másoknál csak kamaszkorban jelentkezik. A szomorú, hogy egyesek gonosz tettekre használják. Nicknek minden esetre igaza volt. Veszélyes voltam. A megfelelő erőkkel kombinálva féltem, hogy mire lennék képes.

Hazafelé azon gondolkodtam, talán teljesen Nick függőjévé kéne válnom. Úgy gondoltam, akkor, ha nem lennék a közelében, nem lennék veszélyes.

  • Nagyszerű erőd van, Airyn. Ha nem lenne, sok embert nem tudtunk volna megmenteni – mondta Aaron, rám nézve a visszapillantó tükörből, mintha csak tudta volna, éppen mire gondolok.
  • Veszélyesek vagyunk. Rem és én kifejezetten – mormoltam magam elé.

Remre néztem. Ki tudja, fiatal élete milyen útnak néz elébe.

  • Ha együtt maradunk, nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Tökéletes csapat vagyunk – mondta Jason, felemás tekintetét az enyémbe fúrva.

Ezt leszámítva a többórás hazafelé úton végig csak Aaron, Rem és Jason beszélt. Örültem volna, ha az erőmet rákényszeríthettem volna Nickre, hogy magától vallja be az érzelmeit, de ez lehetetlen volt. Még az is eszembe jutott, hogy Remet is kifaggathatnám Nick érzéseiről, de természetesen nem akartam annyira messzire menni, hogy egy gyereket is bevonjak a magánéletembe.

Amikor az éjszaka közepén kiraktak a lakásomnál, hirtelen nem éreztem, hogy vágynék haza. A kertvárosi házak álmosan meredtek felém, a tücskök ciripeltek. Kicsivel arrébb a főúton szállingózó autók hangját sodorta felénk a szél.

  • Gondold meg, Airyn, jó lenne, ha megint velünk dolgoznál – ismételte önmagát Aaron, mire kérdő tekintettel Nickre néztem.
  • Te… te? – tettem fel a ki nem mondott kérdést, akár egy beszédképtelen, azaz, hogy ő a csapattal marad –e, vagy az irodában dolgozik –e majd.
  • Még nem tudom – nézett rám jelentőségteljesen.
  • Oké… Majd beszélünk! – köszöntem el, aztán besiettem a lakásba.

Úgy éreztem, mintha hónapok óta mentem volna el otthonról, minden olyan idegennek tűnt. Ilyen volumenű történések után nevetségesnek tűt olyasmikkel foglalkozni, mint a mosatlan edények, a vacsorakészítés és a mosás. Ugyanakkor jól esett leülni egy bögre kakaóval a kanapéra és bekapcsolni a tévét. Mégis, hiányzott mellőlem valaki. Egyedül az ágyamba bújni szinte már ismeretlen érzés volt. Hagytam, hadd szóljon a tévé, hogy legyen valami „társaságom”. Háromszor pötyögtem be a „hiányzol” szót a telefonomba, de egyszer sem tudtam elküldeni Nicknek. Azon gondolkodtam, vajon ő miért nem ír nekem valamit.

Másnap munkába menet meglehetősen ideges voltam. Munka… Szkennelés, ügyfelekkel való foglalkozás, papírmunka, csomagolás. A főnök idegbeteg, a munkavállaló kevés. Éreztem, hogy valamelyest stresszel is a munka. Mint mondtam, úgy éreztem, csak Nick miatt szeretek ott dolgozni.

A buszmegállóba menet azon gondolkodtam, vajon ha Nick a csapathoz csatlakozna, és gyilkosságokat oldanánk meg… Ha az irodában miatta szerettem dolgozni, vajon az ügyek megoldása is más megvilágításba kerülne a közelsége miatt? A félórás buszúton végig azon rágódtam, mit is szeretnék igazán. Lehet viszonylag normális életünk ügynökként? Vajon milyenek lennének a gyerekeink? Különlegesek, mint mi?

Egykedvűen néztem a buszon zötykölődő embereket, és mindegyik olyan idegennek tűnt már. Úgy éreztem, sosem fogok beilleszkedni közéjük. Azon rágódtam, vajon Nick szokása szerint az iroda hátsó bejáratánál fog –e cigarettázni? Hogy vajon milyen érzés lesz a történtek után „normálisan” találkozni vele? Egy átlagos napot együtt tölteni? Már a több ezredik forgatókönyvet készítettem el a fejemben arról, hogyan mondjam meg neki, hogy vonzódom hozzá, mi több, szerelmes vagyok belé, de addig sem vált be sosem egyik sem, mert túl nyuszi voltam, hogy bármelyik forgatókönyvet is valóra váltsam. Sosem úgy alakult az adott nap, és sosem találtam megfelelőnek a pillanatot. Talán erre nincs is megfelelő pillanat.

Ahogy leszálltam a buszról, hátamra kanyarintva az iskolatáskámat igyekeztem a hátsó ajtóhoz. Feltevésemet igazolván, Nick az ajtónak támaszkodva épp akkor gyújtott rá. Furcsa melegség öntötte el a szívemet a látványára. Ahogy közelébe értem, megéreztem finom öblítő illatát is.

  • Szia! – köszönt rám.
  • Szia!

Pár perces csend telepedett ránk.

  • Sok munka ránk maradt a „szabink” miatt. Ma tiszta őrültekháza lesz – jegyezte meg.
  • Nem baj – mosolyodtam el.

Nick kérdőn nézett rám.

  • Min mosolyogsz?
  • Semmin.
  • De valamin biztos. Mi az?
    Semmi!
  • Na, mondd! – erőltette.

Gyakran zajlott le köztünk ez a párbeszéd és sosem jöttem ki győztesként belőle. Tényleg olyan, amikor a vadászból áldozat lesz. Amikor nem én kényszerítem rá valakire az akaratomat, hanem ő kényszeríti énrám. És erre csak egyvalaki volt képes. Aki immunis volt rám.

  • Kérdezni akartam valamit… - sóhajtottam.
  • Kérdezz! – nézett rám várakozásteljesen.

Ahogy belekezdtem volna, úgy éreztem, megint elment a hangom.  Hiába köszörültem a torkomat, csak tátogtam, mint a partra vetett hal. Épp megint megfutamodtam volna, amikor megismételte.

  • Kérdezd!

Végül hátat fordítottam neki, és az épületekre meredtem. Úgy gondoltam, könnyebb, ha közben nem látom az esetleg elutasító reakcióját.

  • Egy éve dolgozunk együtt… Csak tudni akarom. Már… Nekem… Az első pillanattól kezdve vonzódom hozzád – nyögtem ki végül dadogva. – És csak tudni akartam, te érzel –e irántam bármit is.

Hát kimondtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Úgy véltem, ha nem szeret, talán jobb is, ha akkor tudom meg, így elválhatnak az útjaink. Mivel nem válaszolt egy ideig, akaratlanul is hátrafordultam, hogy a szemébe nézhessek. Mintha csak erre várt volna, elmosolyodott, de nem tudtam értelmezni a mosolyát, ezért mérgesen néztem rá.

  • Amikor Aaronnal edzettünk, és veszítettem. Tudod mit mondott nekem? – nézett rám kérdőn.
  • Hogy jön ez most ide? – kérdeztem, de nem válaszolt. - Mit? – adtam be a derekam.
  • Hogy miért nem mondom el neked, hogy szeretlek – mondta ki végül ezt az egyszerű szót, amit én már egy éve próbáltam elmondani neki. – És mindegy, hogy az irodán maradsz, vagy a képességedet és az ösztönödet követed, én veled megyek, és vigyázok rád.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A történetem vége talán egy normális élet kezdete lehet. Minden esetre bárhogyan is döntök, nem kell attól félnem, hogy rosszul fogok dönteni. Bár már azt hiszem, tudom, hogy mit akarok.

 

0 Tovább

Különleges erőkkel 5.

Bár az Angyalok iskolája című fantasztikus témájú regényemet sikerült megjelentetnem, azonban a Különleges erőkkel fantasy-krimi könyvet nem adták ki, úgyhogy most aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, online elolvashatja. :) 

A kötetet több részre bontva rakom fel.

Értelmes felnőttek módjára sikerült átvészelnünk az éjszakát. Igaz, hogy nem aludtam túl sokat, mert az érzékszerveim, mint valami furcsa drogtól, kiéleződve figyeltek minden lélegzetet, minden mozdulatot, amelyek az ágy túlsó feléről jöttek. Néha úgy éreztem, kezdek bekattanni, és úgy fogom végezni, mint a falu bolondja. De nemes célért tettem, amit tettem. Emberek élete forgott kockán, köztük a miénk is.

Ébredés után a fürdőben kezdtem. Próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy ébredés után is tökéletesen nézek ki, ami persze meg sem közelítette a valóságot. Három kávé után azonban kezdtem embernek kinézni, ha nem is nőnek, és elégedetten ültem le reggelizni Nickkel az ebédlőben. Közben azon gondolkodtam, vajon minden férfi tökéletesen néz –e ki reggel, vagy ez csak az ő kiváltsága. Az éjszakai forgolódásom viszont elég időt hagyott az agyalásra. Egy szó, mint száz, reggelre végre sikeresen körvonalazódott a tervem, már ami a cirkuszba való beépülést illette. Nicknek viszont egyáltalán nem nyerte meg a tetszését.

  • Ez van. Van más ötleted?
  • Nincs – mondta végül, ahogy átgondolta, és odakint reggeli után rágyújtott. – De veszélyes.
  • Ez a munkánk - forgattam a szememet.

A cirkuszi sátorhoz érve már bennem is fokozódni kezdett a feszültség. Bármi mást jobban szerettem volna, mint a nagyképű Daniel közelében lenni. Mindig is frusztráltak az ilyen férfiak, Cissyről nem is beszélve. A sátor óriási volt és gyönyörű. Nem csak egy-két szín mutatkozott meg rajta. Az oldalán cirádás minták és megelevenedett emberek, állatok köszöntek vissza. Óriáselefántok, oroszlánok, gyerekek, bohócok. Kész műalkotás volt.

Amikor belépvén Daniel meglátott minket, széles mosolyra húzódott a szája.

  • Tudtam, hogy nem bírja ki a közelségem nélkül – kacsintott rám. - Örülök, hogy eljöttek megnézni a gyakorlást. Hétvégén lesz a bemutató, aztán megyünk tovább, irány a világ – jött felém, majd a fejem fölött megtámasztotta a kezét a sátor falán.

Sarokba szorítva éreztem magam, egészen addig, míg Nick jelentőségteljes termete fel nem tűnt mellettem.

  • Jaj, hát már foglalt? – kérdezte sajnálkozva, s nézett felvont szemöldökkel Nickre.

Megköszörültem a torkom.

  • Semmi köze hozzá. A kis barátnője várja, úgy látom – intettem Cissy felé, majd Nickkel együtt helyet foglaltunk a nézőtéren.

Egy ideig némán néztük a gyakorlást. Daniel és Cissy jól kiegészítették egymást, tökéletes párosnak tűntek, akik ismerik egymás minden mozdulatát már percekkel azelőtt, hogy a másik még csak készült volna rá. A bohóc száma nem volt kifejezetten lehengerlő, de nem is a felnőtteknek szánta az előadását. Az ikrek gyakorlását csak félszemmel figyeltem.

  • Most vedd le a védelmet – súgtam halkan Nick fülébe.

Nick bólintott. Semmit nem éreztem, de megpróbáltam bevetni az én különleges erőmet. Cissy és Daniel egy veszélyesebb mutatványt gyakoroltak, keresztezve a tűzzel való játékot és a szaltókat. Elég volt egy rossz lépés…

Kerestem a megfelelő pillanatot. Nem akartam benne túl nagy kárt tenni. Az egész csak egy pillanat alatt történt… Cissy hirtelen megcsúszott és egyensúlyát vesztve rosszul érkezett a bal lábára.

  • Eltörted a bokáját – nézett rám Nick.
  • Húzd vissza a védelmet!
  • Veszélyes vagy.

Megvontam a vállam.

  • Dan! A bokám! Istenem!
  • Jól vagy? – sietett oda Cissyhez Dan, az ikrek és a bohóc egyszerre.
  • Minden amiatt a hülye némber és a pasi miatt van. Ha nem lennének itt, nem érezném feszélyezve magam. Akkor nem történt volna meg ez. Sosem rontottam még el ezt a részt – nézett felénk villámló szemmel a nő.

Ártatlan tekintetet erőltettem magamra.

Az orvos percek múlva megérkezett, és elvitte Cissyt. Addig is végeláthatatlanul szavalta a világvége monológját, és kezdtem sajnálni, hogy nem némító erővel rendelkezem. Szerette túljátszani a dolgokat. Ami azt illeti, a bokája nem tört el, csak kificamodott.

Miután Cissyt elvitték, a cirkusz többi tagja tanácskozásba kezdett a porond közepén. Nickre néztem kérdőn. Bólintott. Lekászálódtam a helyemről, és lassú léptekkel odasétáltam Danielhez.

  • Akkor úgy fest, elmarad az előadás – jegyeztem meg.
  • Nélküle is megcsinálhatnánk, a tüzes mutatvány végül is elhanyagolható, de a közös szaltós-ugrálós rész eléggé így volt kidolgozva – magyarázta Dan, s egy pillanatra mintha lehullott volna róla a macsó álarc, de csak egy pillanatra.
  • Talán segíthetek – vontam meg a vállam.

Egyszerre nyolc szempár szegeződött rám.

  • Miért? Mit tudsz? És miért tennéd? – váltott át tegezésbe Dan és undorító félmosollyal az arcán mért végig.
  • Miért ne? Nyomozó vagyok, kaptam kiképzést, és elég ügyes tudok lenni.
  • Mutasd! – nézett rám kihívóan Dan.

Sosem szerettem fitogtatni a tudásomat. A közönséget pedig végképp nem szerettem. De tudtam, hogy előbb bizonyítanom kell nekik. Valahogy be kellett jutnom a cirkusz tagjai közé, hogy jobban megismerhessem őket.

Elhanyagolt izmaim nehezen akartak engedelmeskedni nekem, de végül sikerült rávennem őket a munkára. A gyerekkoromtól kezdve kapott kiképzés azért nem volt értelmetlen. Törékenynek tűntem, de egy nem képzett embert simán hatástalanítani tudtam (csak a társaim ellen nem nagyon volt esélyem), a különböző mutatványok, mint a pördülés, szaltók, nem okoztak kifejezetten nehézséget. Mégis, éreztem, hogy nem volt meggyőző, Cissy sokkal ügyesebb volt nálam.

  • Ez ide kevés lesz – mondta Daniel.
  • Talán mutassuk be Smooth-nak – szólalt meg az egyik iker.
  • Persze – röhögött Daniel.
  • Ki az a Smooth? – néztem rájuk gyanakodva és rosszat sejtőn.
  • Daniel elhúzta az egyik függönyt, és legnagyobb megdöbbenésemre egy megtermett oroszlán nézett velem farkasszemet, természetesen ketrecek mögül.
  • A mi kismacskánk. Sajnos nincs, aki foglalkozzon vele. Néhány hete meghalt az idomárunk – mondta Dan.

Nickre néztem, aki néhány perce ugyan még a nézőtéren ült, most azonban alig pár méterre állt és nemet intett a fejével.

  • Hogyan halt meg? – kérdeztem. – Megölte a kis házimacskátok? – néztem a vadállatra.
  • Nem… Szívinfarktus. De erről nem beszélünk – zárta rövidre a témát Dan, nekem pedig gyanús volt, hogy nem mondott igazat.

Arra gondoltam, talán nem mondja el a teljes igazságot. Mi van, ha az idomár is egyazon gyilkos áldozata, mint Natalie és a többi itteni áldozat? Valamelyiküké. Talán az övé, talán Cissyé…

  • Jó. Egy oroszlán nekem nem okoz gondot – jelentettem ki, s mindenki elhűlve nézett rám.
  • Csak vicceltünk. Ezt nem gondolhatod komolyan – mondta a bohóc.
  • Adjatok pár percet nekem – mondtam végül, azzal magam után húztam Nicket az udvarra.
  • Nem! – mondta azonnal.
  • De. Ha lehúzod a védelmet, pár percig akaratom alá tudom vonni az oroszlánt, és megteszi, amit akarok.
  • Ez kétszeresen is veszélyes. Amíg az oroszlánnal foglalkozol, a gyilkos simán megtámadhat, de ha ez még nem lenne elég, ha valamit elszúrsz, az oroszlán is felfalhat. Szóval nem! – nézett rám mérgesen.

Ritkán láttam ennyire mérgesnek, és kicsit meg is ijesztett. De mindig is akaratos voltam.

  • El akarjuk kapni a gyilkost. Szerintem itt van köztük. Az idomár sem véletlenül halt meg.

Negyedórás győzködés után sikerrel jártam. Végül is csak pár percre kellett levennie a védelmet.

  • Azt hittük, megijedtél – vigyorgott Dan, amikor visszatértünk. – Nem vállalunk felelősséget a testi épségedért, azzal remélem, tisztában vagy.

Határozottan Nickre néztem, aki hátrált pár lépést, és egyben azt is éreztem, hogy elkezd energiát tölteni belém.

  • Mindannyian menjetek le innen – néztem körbe.
  • A fogait kiszedtük… De a teste így is leteríthet – magyarázta Dan, majd lehátrált.

Mélyen az oroszlán szemébe néztem. Pár percig csak csendben álltam. Dan közben elővette a nyugtatópuskát, ha szükség lenne rá. Nagyon reméltem, hogy tud is bánni vele, és akar is majd, ha netalántán arra kerülne a sor.

  • Jól van. Semmi baj. Nyugalom – kezdtem skandálni magamban a „cicusnak”. – Kiengedlek. De jó fiú leszel. Nyugodt maradsz. Nyugodt vagy.

Majd ezt ismételgetve kinyitottam a reteszt és elhúztam a ketrec ajtaját. Őszintén szólva remegett a kezem és a gyomrom is. Kis híján elhánytam magam. A nagymacska hitetlenkedve lépett ki a ketrecéből. Nyilván jó pár hete nem nyújtóztathatta ki a tagjait. Próbáltam semmiféle félelmet nem sugározni felé.

  • Nem lesz baj. Csináltad már. Csak fel kell ugranod a kis emelvényre – intettem a kezemmel, majd határozottan megismételtem.

Tudtam, hogy minden erőmet be kell vetni a mutatványhoz. Egy ideig annak is örültem, ha az oroszlán nem támadott meg. Negyed órámba telt, mire sikerült elérnem, hogy azt csinálja, amit én akarok. Közben folyamatosan merült az energiám, jobban, mint amennyire Nick a távolból képes volt utántölteni. Egy idő után már élveztem a dolgot. Régen volt, hogy ennyire használtam volna az erőmet. El is felejtettem, hogy milyen érzés.

Smooth könnyen kezelhető volt, mármint ahhoz képest, hogy vadállat volt. Sikerült teljesen ráhangolódnom. Csodálatos érzés volt. Mindig is szerettem a veszély érzetét, és a hatalom, hogy egy ekkora állatot irányítok, magával ragadó volt.

  • Hihetetlen! – hallottam, ahogy a bohóc Danielnek mondja.

El tudtam érni, hogy Smooth akadályokat ugorjon át, akár egy eb. De éreztem, hogy kezdek nagyok fáradni, és merül az erőm.

Mire visszatereltem az oroszlánt a ketrecbe, teljesen kimerültem. Lerogytam a porond szélére.

  • Fantasztikus. Dolgoztál már cirkuszban? Honnan értesz ehhez? – sietett felém Daniel felvillanyozva.
  • Az maradjon az én titkom – vontam meg a vállamat, majd segítségkérően Nickre néztem.

Nick visszaemelte a védelmet, majd megértvén pillantásomat, egyből odajött, és felsegített. Erősen tartott, hogy állva tudjak maradni. Nagy kísértést éreztem, hogy a mellkasához simuljak.

  • Ezzel a számmal fantasztikus előadás lesz a hétvégi. Cissy megsárgul az irigységtől – lelkendezett a bohóc.
  • Majd meglátjuk – vonta meg a vállát Daniel.
  • Oké, mára ennyi. Airynnek pihennie kell – vágta el a beszélgetést Nick, és magával vonszolt.

A szobánkba vitt, ahol az ágyra ültem, majd teljesen elterülve örültem, hogy végre elengedhetem magam.

  • Te tényleg nem vagy normális – jelentette ki, miközben a falnak támaszkodva engem nézett.
  • Pedig izgalmas volt – vigyorogtam.

Amikor kicsivel később telefonon beszámoltam Aaronnak a fejleményekről, nem volt elragadtatva.

  • Ezzel aztán magadra vontad a figyelmet. Talán a gyilkos már arra is gyanakszik, hogy mi sem vagyunk hétköznapiak – korholt le.
  • Hidd el, hogy jó nyomon járunk, és Nick vigyáz rám – sandítottam rá.
  • Nick sem tud vigyázni rád, amíg az oroszlánnal foglalkozol. Az előadás alatt sebezhető leszel.
  • Inkább azt mond, ti mire jutottatok? – kérdeztem fogcsikorgatva.
  • Semmire. Semmilyen furcsa eset nem történt a faluban, sőt, a szomszédos faluban sem. De még nem voltunk mindenhol. Az előadásra visszaérünk, ha bármi történne.
  • Rendben. Jason látott már valamit? – tudakoltam.
  • Nem. Eddig még nem.

A következő pár napot a cirkusszal töltöttük. Cissy nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy én legyek az idomár, amíg ő a kispadról figyeli az eseményeket. Valahányszor Daniel közelében voltam, úgy éreztem, mintha kést döfnének a hátamba, de csak Cissy tekintete égetett.

Az előadás előtt két nappal igazán kezdett az agyamra menni.

  • Nehogy azt hidd, hogy most te leszel a sztár – esett nekem egyik délután a sátor mögött.
  • Nem hiszem.
  • Egy senki vagy. Még csak szép sem vagy, és ügyes sem.
  • Meglehet – vontam meg a vállam. Ilyesmivel nem hozhatott ki a sodromból.
  • Majd meglátod…

Két gyakorlás közti szünetben elmeséltem Nicknek a párbeszédet, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Az viszont kifejezetten idegesített, hogy nem csak ő, de Cissy is végignézett minden egyes gyakorlást. Nick mellett ült a nézőtéren, és folyamatosan kommentálta az eseményeket, köztük az én teljesítményemet, hol halkan, hol úgy, hogy én is halljam. Nick különösebb megjegyzések nélkül hallgatta.

Amikor kiestem a ritmusból, és egy pillanatra elvesztettem az irányítást az oroszlán fölött, az volt, amikor Cissy csábítóan hajolt Nickhez, és a fülébe súgott valamit. Sajnos felidegesítettem magam rajta. Éreztem, hogy elvesztem az irányítást. Smooth, az addig kezes bárány „cicus” hirtelen visszaváltozva vadállattá kis híján nekem esett. Nick egyből felpattant és sietett le hozzám. Daniel nem húzta meg a nyugtatópuska ravaszát. Óriási akaraterővel nyertem csak vissza az irányítást az oroszlán felett, és tereltem vissza a ketrecébe. Kis híján életemet vesztettem. Még szerencse, hogy az állatokat bizonyos szempontból könnyebb irányítani, mint az embereket.

  • Mi történt? – sietett oda Dan.
  • Az történt, hogy meg kellett volna húznod a ravaszt – lépett elé Nick, és megragadta a gallérjánál fogva.
  • Nem történt baj – nyugtattam a kedélyeket. – Az irányításom alatt volt a dolog. Nem számít.

Féltem, hogy a civakodásuk elrontja a tervemet.

Nick nagy nehezen elengedte Dant, Cissy pedig önelégülten mosolygott rám. Szerettem volna őt is beterelni a ketrecbe, Smooth mellé…

  • Az előadásig nem gyakorlom a számot. Elfáradtam – intettem Nicknek, hogy húzza fel a védelmet, majd egy távolabbi kijáraton szó nélkül távoztam.

Futással vezettem le az idegességemet. Sosem voltam jó futó. Hamar elfáradtam, mert nem tudtam, hogyan vegyem szabályosan a levegőt. Ez volt az egyik gyengepontom. De jól esett szabadjára engedni magam, és futni, mintha mindent a hátam mögött hagyhatnék. A falu melletti mezőre értem, ahol lassacskán már kezdődött az erdő. Egy idő után észrevettem, hogy Nick fut utánam. Megpróbáltam gyorsítani, hogy lehagyjam. Mondanom sem kell, hogy sokkal gyorsabb volt nálam, hiába erőlködtem, kezdtem kimerülni, minden értelemben. Mind fizikailag, mind az erőmet illetően.

  • Most mi van? Féltékeny vagy? – ért mellém, és felvont szemöldökkel nézett rám.
  • Hagyj békén, most nincs kedvem beszélgetni! Elegem van. Mindenből – vágtam rá, majd megálltam, összegörnyedve kapkodtam levegő után.
  • Nem. Veled maradok – mondta nyugodtan. – Miből van eleged?
  • Nem… Én nem… Nekem ez nem kell. Ez az élet, a kalandok, nekem ebből sok, már… Normális életet akarok, és nincs szükségem bébiszitterre, sem bunkó férfiakra – kiabáltam.
  • Befejezted? – emelte fel a hangját.

Mérgesen néztem fel rá. Nem voltam hozzászokva, hogy így beszéljenek velem, kiváltképp, amikor majd’ felrobbanok.

  • Hogyne! – vágtam rá, majd sarkon fordultam, de hirtelen elkapta a karomat és visszafordított.
  • Most tényleg úgy viselkedsz, mint egy hisztis nő, és ezt nem szeretem! Most itt maradsz, megnyugszol, és mire visszamegyünk, profi ügynökként fogsz viselkedni.
  • Nem vagy a főnököm – néztem rá.
  • Az lehet, de én vagyok a rangidős, és Aaron távollétében igenis én vagyok a főnök.

Szúrós tekintettel nézett rám. Álltam a pillantását. Azokban a percekben pontosan átéreztem, mit élhetnek át az „áldozataim”, mert én sem tudtam ellenállni az akaratának.

  • Jó – mondtam végül, majd kiszabadítottam magam a szorításából és leültem egy kő tetejére.

Negyed óra néma ücsörgés után, amíg ő csöndben állt mellettem, igazán hülyének éreztem magam, és magam sem értettem, min húztam fel magam. Vagy legalábbis magamnak sem akartam bevallani. Kezdett elegem lenni abból, hogy fogalmam sem volt Nick érzéseiről, és túl gyáva voltam, hogy bármit is kérdezzek tőle.

Némán lépkedve egymás mellett tértünk vissza a faluba. Cissy önelégülten vigyorgott a fogadó ajtajában.

  • Talán mégsem kéne holnapután fellépned. Még a végén bajod esik – nézett rám kihívóan.
  • Ha nem jártatnád annyit a plasztikailag feltöltött szádat és mutatnád meg az agyad helyén tátongó űrt, talán még oda is figyelnék a mondanivalódra – vágtam rá, azzal faképnél hagytam.

Nick csak hümmögött a jelenetre. Szerettem volna egyedül vacsorázni, de osztoznom kellett Nick társaságával, hogy megvédhessen. Feszélyezetten ettem meg a felszolgált húst és krumplit, nem tudtam, miről beszélgessünk. A munkánkon, munkáinkon kívül nem nagyon beszéltünk sosem másról.

  • Mi lesz, hogyha vége az ügynek? – kérdezett végül ő tőlem.
  • Nem tudom. Egyelőre csak egy dologra tudok koncentrálni – vontam meg a vállam.
  • Tényleg jobban szereted az irodai, unalmas munkát?
  • Nem feltétlenül… Csak…

Szívesen elmondtam volna neki, hogy vágyom egy közös, átlagos életre vele, de képtelen voltam megfogalmazni, így végül félbehagytam a mondatot, ő pedig nem kérdezett tovább.

Ami Cissyt illeti, erősen hinni akartam, hogy ő a gyilkos, akit keresünk. Talán a Danielre való féltékenysége miatt gyilkolt.

Este zuhany után töprengve forgolódtam az ágyban. A forgolódásom hajnali háromkor már Nicket is felébresztette.

  • Ha nem akarsz, nem kell fellépned – mondta végül felülvén az ágyban.
  • Tudom.
  • Az a baj, hogy még ha rá is jövünk, ki a tettes, a különleges képességekkel elkövetett gyilkosságokra elég nehéz bizonyítékokat találni.
  • Igen… Ettől tartok én is – sóhajtottam. – Meg a holnaputáni naptól. Mi lesz, ha lemerülök, ha nem lesz elég energiám? Félek a tömegtől. Egyáltalán az emberektől – mutattam meg gyengeségemet.
  • Gyere! – fogta meg a kezemet, magához húzott és átölelt. Éreztem, ahogy a teste az enyémhez simul. Éreztem, ahogy az energia sosem tapasztalt módon áramlik belém.

Friss öblítő illata volt. Valahányszor a közelemben volt, megnyugtatott az illata. Jól esően engedtem el magam a karjaiban.

  • Nem lesz baj.

0 Tovább

Különleges erőkkel 4.


Bár az Angyalok iskolája című fantasztikus témájú regényemet sikerült megjelentetnem, azonban a Különleges erőkkel fantasy-krimi könyvet nem adták ki, úgyhogy most aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, online elolvashatja. :) 

A kötetet több részre bontva rakom fel.

 

Ahogy visszatértünk a többiekhez, furcsa érzés kerített hatalmába. Ugyanakkor magamnak sem tudtam meghatározni az okát, ezért inkább szóba sem hoztam. Úgy éreztem, a nővel való beszélgetésem során teljesen lemerültem.

  • Menjetek előre ebédelni! Én majd később csatlakozom hozzátok – néztem az órámra.

Úgy gondoltam, szükségem van pár percre, hogy magamhoz térjek és újragondoljam az aznap hallottakat. Ahogy leültem az egyik fa alá, láttam, hogy Aaron és Nick lemaradnak Jason és Rem között, beszélgetnek, rám néznek, majd Nick visszaindult felém. Sóhajtottam.

  • Aaron azt mondja, lemerültél – állt meg felettem, amitől kicsinek és védtelennek éreztem magam.
  • Nagyszerű, hogy semmit nem tarthatok meg magamnak – húztam el a számat. – Amúgy jól vagyok.
  • Az a dolgom, hogy feltöltselek – nyújtotta felém a kezét.

Habozva néztem felé, mire felvonta a szemöldökét. Aztán persze megfogtam a kezét, felálltam. Éreztem, ahogy az energia végigárad az ereimben, mint amikor valamilyen hideg italt iszik az ember, és érzi, ahogy leáramlik a gyomrába. És természetesen nem csak ezt éreztem. Próbáltam kemények látszani, hogy ne lássa a zavarom.

  • Te annyira más vagy.
  • Más? – néztem rá.
  • Mint a többi nő.
  • Persze, bármire rá tudom venni az embereket és különleges erőm van. Ügynök vagyok.
  • Nem erre gondoltam – húzta mosolyra a száját.
  • Tudom.
  • Nem csinálsz nőies dolgokat – ráncolta a szemöldökét.
  • Nem. A legtöbb férfi kiakad azon, hogy nem szeretek főzni. Inkább fogok csavarhúzót kezembe vagy kötöm be egyedül a mosógépet. Nem lakkozom a körmömet és nem hisztizek és nem érdekel, hogy a ruhám színe illik –e a bőrömhöz – vontam meg a vállam. – Erre gondolsz?
  • Igen, pontosan erre.
  • Szeretem a kényelmes ruhákat.
  • De ha akarsz, tudsz nőies lenni. Láttalak már úgy is.

Megvontam a vállam.

  • Kizárólag az érdekel, hogy önmagam legyek. És ne mást majmoljak. A kényelmes öltözet pedig segít gondolkodni – tettem hozzá.

Éreztem, mennyire meleg a keze az enyémhez képest. Jól esett, ahogy a nagy és erős tenyere biztonságosan tartja az én kis kezemet. Elpirultam.

  • Te nem fáradsz, amikor leszívom az erődet? – kérdezem meg elfordítva a tekintetemet.
  • Nem szívod le. Én a természetből töltekezem, és az, hogy adok, nem meríti, inkább tölti.
  • Nem hat rád az erőm. Nem tudlak rávenni dolgokra – jelentettem ki.
  • Még jó!
  • Tudod, hogy értem – néztem rá a szememet forgatva.
  • Talán minden erőnek van egy ellenhatása.
  • És az enyém pont te lennél.

Úgy negyed óráig töltekeztem. Utána úgy éreztem, hatalmas erőm van, s még többre is képes lennék, mint amire addig bármikor. Természetesen sosem használtam rosszra a képességemet. Kettesben ebédeltünk Nickkel. Ebéd közben nem sok mindenről beszélgettünk. Neki talán nem volt mondanivalója, én viszont nem akartam sem kérdezni sem mondani semmit, pedig lett volna mit bőven. Utána a fogadóstól érdeklődtünk, hol tudnánk edzeni. Aaron úgy gondolta, gyakorolnunk kellene a fizikai harcot, ha arra kerülne a sor, hiszen én már rég nem edzettem a többiekkel.

A helyi iskolában bőven akadt üres terem. Mint megtudtuk, a cirkusz tagjai is az iskola udvarán állították fel a sátrukat, és amikor nem a fogadó kertjében gyakoroltak, akkor ott, az eszközeik segítségével. Elhatároztam, hogy később benézek hozzájuk.

A gyakorláshoz megkaptuk az egyik kis tornatermet. Aaron felmérte a fizikai állapotomat. Feleannyi fekvőtámaszt és felülést tudtam megcsinálni, mint egy évvel azelőtt. Gyengének éreztem magam, de tudtam, hogy kevés edzéssel újra formába hozhatom magam. A fiúk viszont nagyszerű állapotban voltak. Először láttam Nicket edzeni. Ötven fekvőtámaszt megcsinált egy huzamra. A trikóban láttam csak meg igazán, tényleg mennyire izmosak a karjai. Aaron komolyan vette az edzést. Párokban edzettünk, de mivel páratlanul voltunk, váltogattuk a párokat. Rem mindig élvezte a verekedést. Gyors volt, ugyanakkor én is. Ha sokáig húztam az agyát, annyira felidegesítette magát, lévén, hogy kamasz mivolta miatt forrófejű volt, hogy le tudtam győzni, mert figyelmetlenné vált. Természetesen nem erősen ütöttük meg egymást, hiszen ez csak edzés volt. Jasonnel szemben nem volt sok esélyem. Néha úgy éreztem, talán látja előre, hogy mire készülök. Ezt azonban soha nem erősítette meg. Senki nem tudta igazán, még ő maga sem, hogy hogyan is működött pontosan az ereje.

  • Gyengéket ütsz.
  • De erősebben rúgok.

Nickkel nem akartam verekedni, mert úgy éreztem, vele szemben kocsonyává válnak a tagjaim, de nem volt sok választásom. Éreztem, hogy porcelánbabaként bánik velem. Gyakorlatilag hagyta, hogy üssem, ahol érem, meg sem kottyant neki, vérbeli katona lévén. Mindketten tudtuk, hogy nincs esélyem ellene, és úgy festett, nem is igazán akar megizzasztani. De aki igazán megizzasztott az Aaron volt, mert ő nem ismert kegyelmet. Egyre idegesebb lettem a vele való edzés során.

  • Ne légy feszült, mert úgy jársz, mint Rem! – mondta. – Használd a bal kezedet is! Nem védekezel rendesen. Lányosan ütsz!
  • Nem igaz!
  • De. Lányos.

Negyed óra keserves küzdelem és jó pár bekapott ütés után kezdtem igazán dühbe gurulni. Miközben egy percre sem eresztettem el a tekintetét, egyszerre kirobbant belőlem a szó:

  • Veszítesz! – azzal egy gyomorszájra mért ütéssel a földre terítettem. Mintha nem is tehetett volna ellene semmit.

Felálltam, és kihívóan néztem végig a többieken.

  • Az erődet használtad – jelentette ki Jason, míg felsegítette Aaront.
  • Igen – helyeseltem. – Ez van.

A tekintetem összetalálkozott Nickével. Kajánul vigyorgott. Persze, vele szemben az esélyem a nullával lett volna egyenlő, lévén, hogy még az ilyen kis trükkjeim is hatástalanok voltak ellene.

Nick és Aaron küzdelmét öröm volt nézni. Nem igazán bírtak egymással, mindketten egy súlycsoport voltak, és mindketten kiváló képzést kaptak. Gyakorlatilag úgy festett, mégis Nick győz, amikor Aaron mondott neki valamit, amit nem hallottam, s amitől Nick egy pillanatra elvesztette az irányítást. Aaronnak annyi pont elég volt.

Edzés után hiába kérdeztem Aaront, hogy mit mondott Nicknek.

  • Titok.

Csak ennyit felelt.

 

Később, zuhany után Aaron szimatára hallgatva ellátogattunk a helyi patikushoz. Aaron próbált racionálisan gondolkodni, és nem támaszkodott mindig az erejére. Vérbeli nyomozó volt. A patikus öreg volt, s szívélyesen fogadott minket.

  • Szörnyű, hogy ilyenek történnek. Ez mindig is egy barátságos hely volt, és évtizedek óta nem történt itt egy gyilkosság sem.
  • Az orvosszakértő azt mondta, nem ismer semmilyen vegyületet, amely ilyen kövülést okozott volna – ismételte Aaron a szavait.
  • Igen, ez igaz, én sem tudok ilyesmiről – helyeselt az öreg.
  • Arra gondoltam, esetleg ha mégis valami új, összekevert anyag volt, az alapanyagokat itt vehette meg a gyilkos. Kész gyógyszereken kívül vásárolt itt valaki mostanában valamit? – faggatta tovább Aaron.

Elismerően hümmögtem a kérdésre. Ez nekem eszembe sem jutott volna.

Az öreg elővette a kis füzetét, ahová a vásárlókat jegyezte fel.

  • Nem, az elmúlt egy-két hétben kizárólag fájdalomcsillapítókat és nátha elleni gyógyszereket vittek, orrcseppeket, ilyesmiket. Semmi mást.
  • Talán a hétköznapi boltokban kapható dolgokkal is el lehet ilyesmit érni – vonta meg Rem a vállát.
  • Néha úgy érzem, a sötétben tapogatózunk – jegyezte meg Nick, kilépve a patika ajtaján.
  • Talán tényleg a természetfelettivel van dolgunk. Varázslással, mit tudom én.

Minden szem rám szegeződött.

  • Most mi van? Pont ti ellenkeztek az elmélet ellen? – vontam fel a szemöldököm.
  • Látogassuk meg még egyszer a boszorkányt – mondta végül Aaron pár perc csönd után.

A boszorkány a falu végében, egy már-már összeomlani készülő házban lakott. Az udvara tele volt kerti törpékkel és szélharangok lógtak szerte a faágakon. A gaz teljesen ellepte már a házat, az ablakon eluralkodott a mocsok és a természet, nem is lehetett belátni rajta. A tornácon egy magányos szék komoran meredt felénk.

  • Nem komplett – csóválta a fejét Rem, s magamban én is csak helyeselni tudtam.

A boszorkány csak a sokadik kopogásra nyitott ajtót. Végignézett a társaságunkon.

  • Már vártam magukat. Tudtam, hogy még egyszer eljönnek hozzám – tárta szélesre az ajtót.

Fél szemmel Jasonra sandítottam, aki megvonta a vállát.

A háza belülről sem volt normálisabb, mint kívülről. Kitömött állatok, szélcsengők, sok por és áporodott bűz fogadott minket. Részemről leülni sem voltam hajlandó, inkább megálltam az egyik sarokban, és ezúttal a többiekre hagytam a kérdezősködést. A boszorkány első látásra értelmesebbnek tűnt, mint előző nap.

  • Mit gondol, természetfeletti erők lehetnek a gyilkosságok mögött? – tette fel a kérdést Jason.
  • Ááá, szóval maguk hisznek a természetfelettiben? – mosolygott foghíjasan a boszorkány.

Összenéztünk, majd vissza a boszorkányra.

  • Jól van, nem kell válaszolniuk. Sötét napok következnek. Újabb gyilkosságok, én tudom. A gyilkos nem nyugszik, amíg el nem kapják. Természetfeletti? Mégis mi más okozhatná a megkövülést?
  • Az orvosszakértő szerint nincs jelenleg olyan ismert vegyület, ami erre képes lenne.
  • Igen, és hát egy vírus sem festi bohóccá az áldozatait – jegyezte meg Rem.
  • Maga képes lenne ilyesmire? Mármint különleges… varázslattal mondjuk kővé változtatni az embereket? – kérdezte Aaron puhatolózva.
  • Nem – jelentette ki határozottan a boszorkány, s úgy tűnt, mintha egy pillanatra teljesen normális lenne, ugyanakkor jót mulatott a kérdésen. - Csak egy egyszerű falusi vénasszony vagyok. Csak mert szeretem kitömni az állatokat, és szeretem a szélcsengőket, mindenki bolondnak tart. Néha megmondom, milyen lesz az időjárás, de a mi öregeink még bármikor képesek voltak megmondani ezt. De rossz előérzetem van.
  • Talán furcsa lehet a kérdés, de ez előtt a hét előtt nem tapasztaltak a falubéliek, vagy esetleg Ön semmilyen szokatlan eseményeket? – kérdezte Aaron.
  • Nem. Pontosan mire gondol? – nézett rá természetellenesen kigúvadó szemekkel az öregasszony.

Részemről egész beszélgetés alatt szinte másra sem tudtam koncentrálni, mint a bűzre és a boszorkány szemölcsére. Hamar hányingerem lett.

  • Voltak a környéken megkövült állatok? Paranormális jelenségek, nem is tudom… - folytatta Aaron.

A kérdésre hosszú ideig némán meredt maga elé az öregasszony. Már éppen azt hittem volna, hogy egyáltalán nem is válaszol a kérdésre, vagy talán süket is kicsit, és nem hallotta a kérdést, amikor mégis megszólalt.

  • Megpróbáltam visszaidézni bármi ilyesmit, de nem rémlik. Ezt az ügyet maguknak kell megoldaniuk – nézett ránk sokat sejtetően, mintha legalábbis tudta volna, hogy mi is ilyen különleges képességekkel felvértezett csapat vagyunk.

 

Alig vártam, hogy kiszabadulhassak a büdös házból. Már majdnem elhánytam magam az udvaron, amikor végre kiléptem az ajtón.

  • Jól vagy? – lépett mellém Nick.
  • Jól… csak nem bírom a szagokat.
  • Igen, rémes volt – bólogatott, majd beértük a többieket a kapunál.

Egy ideig némán lépkedtünk a poros utcán, ki-ki magában emésztve a hallottakat. Majd Aaron az utca végénél megállt, és felénk fordult. Idegesnek tűnt.

  • Mi az? – néztem rá kérdőn.
  • Valóban figyelmen kívül hagytunk egy fontos részletet.
  • Mit? – kérdeztük egyszerre.
  • Lehet, hogy nem varázslat… De a gyilkosságokat elkövethette egy olyan ember is… mint amilyen mi vagyunk.

Síri csend követte a kijelentését.

  • Egy számunkra regisztrálatlan ember, itt a világ végén, különleges képességekkel? – kérdezte suttogva Rem.
  • Nem tudunk mindenkit regisztrálni a rendszerben, sok gyereket megfigyelünk, akiben megnyilvánul a képesség, de nekünk sincs tejhatalmunk, mi sem látunk mindent – mondta Aaron. - Utána kell néznünk, beszéltek –e ilyesmiről a falusiak, tapasztaltak –e valamit, láttak –e bármi furcsát… Ha valaki ilyenről van szó, nem hiszem, hogy most először mutatkoztak volna meg a képességei. Ha igen, akkor kamaszról lehet szó. Van, hogy ez néha kamaszkorban jelentkezik – magyarázta Aaron.
  • Ha pedig nem, akkor egy felnőttről beszélünk. Viszont, ha nem mutatkoztak ilyen jelek itt, ha nem volt előtte különleges történés, hasonló precedens, akkor olyan emberről lehet szó, aki nem falubéli – fejtette ki Aaron helyett Jason a lényeget.
  • Mint a cirkusz tagjai – bólogattam, ahogy kezdett világossá válni az ügy.
  • Elővigyázatosnak kell lennünk. Ha egy közénk való a tettes, mi is célponttá válhatunk, és ez nem egy olyan dolog, amely elől könnyen ki lehet térni – mondta Aaron.
  • Az én erőm hasznos lehet. Akár egész napra felhúzhatom a blokkoló erőt, így nem leszünk veszélyben, legalábbis az nem, aki velem van – szólalt meg Nick.

Akaratlanul is közelebb léptem hozzá.

  • Két részre oszlunk – adta ki a parancsot Aaron némi hezitálás után. – Rem leutánozza Nick erejét, így szintén képes lesz arra, amire ő, ha csak ideig-óráig is. Így Rem, Jason és én körbekérdezzük a falusiakat és a szomszédos falukba is elmegyünk, hogy megtudjuk, történtek –e furcsa esetek. Nem tudom, esetleg megkövült állatok, pár éve egy gyerek, furcsa képességgel, megmagyarázhatatlan dolgok. Te, Airyn és Nick pedig beépültök a cirkuszhoz. Nem tudom, hogyan, de rátok bízom. Figyeljétek őket szinte éjjel-nappal, és tudjátok meg, ha esetleg ott valaki különleges erővel rendelkezik.

A feszültséget tapintani lehetett a levegőben. Most először esett meg, hogy felvetődött, hogy esetleg egy különleges képességekkel rendelkező ellenséggel állhatunk szemben. Ugyanakkor rémisztő volt mindannyiunk számára a gondolat, hogy míg egyikünk leblokkolja a teret, mi, többiek nem tudjuk majd használni az erőnket. A saját józan eszünkre kell támaszkodnunk a képességeink nélkül.

  • Nem válhattok szét. Egyetlen percre sem, ha nem akartok az áldozatok sorsára jutni. Mi sem válunk szét. Telefonon tartjuk a kapcsolatot – sorolta Aaron.
  • Ha megérzek valamit, egyből szólok nektek – tette hozzá Jason. – Így már könnyebb lesz érzékelni az elkövetkező eseményeket, hogy nagyjából vázoltuk a helyzetet. Esténként majd lehúzza Rem a védőfalat és megvizsgálom a jövőt ilyen szemszögből.
  • Nincs vesztegetni való időnk. Úgy gondolom, nem kell sok idő az újabb gyilkosságokhoz – jelentette ki Aaron.

Mindannyian összenéztünk. Jobban kellett bíznunk egymásban, mint valaha.

  • A távollétemben Nick a főnök – tette még hozzá Aaron.

Felmordultam.

  • Forrófejű vagy – állapította meg Aaron rám nézve. – És ő az idősebb és a rangidős.

Ezen nem volt mit tagadnom. Gondolatainkba merülve sétáltunk vissza a falu központjába. Nick csendben lépkedett mellettem és egy szót sem szólt.

Ahogy visszaértünk a fogadóhoz, Rem és Nick még negyed órát beszélgettek négyszemközt. Nick azt mutatta meg Remnek, hogyan használja az erejét, s Rem jó diáknak bizonyult. Aztán Rem, Jason és Aaron hamar el is váltak tőlünk. Reméltem, hogy sikerrel járnak a falubéliek kihallgatása során, esetleg találnak valami nyomravezető, rég elfeledett történetet, ami segíthet nekünk megoldani az ügyet, vagy előrébb visz minket.

  • Mégis hogyan épüljünk be a cirkuszba? – tette fel Nick a költői kérdést a fogadó ajtajában.
  • Majd holnap. Már sötétedik. Éjszaka kitalálok valamit – sóhajtottam. – Most vár a vacsora – néztem áhítattal a megterített asztalokra.

Helyet foglaltunk a sarokban, távol a többi vendégtől.

  • Jól van. De nem válunk szét. Egy szobában alszunk – nézett rám Nick hirtelen.

Nagyot nyeltem.

  • És kint őrködöm, amíg zuhanyozol.
  • Ahaaaa… Hát, jó, végül is profik vagyunk, nem hiszem, hogy ez nehézséget okozhatna.

Legalábbis mondani ezt mondtam. Ha addig sosem viselkedtem is idióta nőként, aznap este pedig pontosan úgy éreztem magam. Szinte kizárólag csak rá tudtam koncentrálni. Mivel természetesen leblokkolta a környezetet, az erőmet sem tudtam már senkin használni. Ez is idegesített némileg, de tudtam, hogy legalább biztonságban vagyunk. A vacsorát csendben költöttük el. Felérve az emeletre megvártam, amíg áthurcolkodja a holmiját a szobámba. Aztán azon gondolkodtam, mit is kell magamhoz vinnem a zuhanyzóhoz, de annyira sok volt még csak felsorolni is magamban, hogy inkább az egész gurulós táskát magammal húztam a tágas fürdőszobába.

  • Most komolyan? Egy utazótáskával? – nézett rám visszafojtott nevetéssel.
  • Mert minden kell. Levenni ezt a ruhát, felvenni a másikat, a tusfürdő, a hajkefe, hajszárító, fogkefe, fogkrém, a neszeszer, soroljam még? – néztem rá bosszúsan, mert kifejezetten idegesített.
  • Ne! Jobb, ha nem tudom. Kint őrködöm – ismételte önmagát.
  • Betömöm a kulcslyukat.
  • Olyannak nézel te engem? – vonta fel a szemöldökét.
  • Sosem lehet tudni – néztem rá huncut mosollyal, azzal bevágtam magam mögött az ajtót.

Legalább fél óráig álltam a zuhany alatt, de annyira jól esett. Utána negyed óráig azon variáltam, mit vegyek fel alváshoz. Mint mondtam, sosem voltam annyira tipikus nő, mint azon az estén. A felhőcskés pizsamát nem tartottam megfelelő választásnak, így végül sima melegítőnadrágot és bő pólót választottam. Még ha vittem volna is bármi szexit magammal – de persze nem vittem -, akkor is túl direkt lett volna felvenni bármi olyasmit.

Ez van. Így kell szeretni, vagy sehogy – gondoltam.

Mire kiléptem a fürdőből, Nick a földön ült, vagy inkább terült, és gyilkos tekintettel nézett rám.

  • Azon gondolkodtam, hogy berontsak –e rád, hogy életben vagy –e még – morogta.
  • Életben – mondtam, azzal a szó nélkül a szobába mentem.

Neki nagyjából tíz percébe telt a zuhany. Utána, ahogy megjelent a szobám ajtajában, kis híján félrenyeltem a narancslevet. Aztán úgy tettem, mint akit nem érdekel. Minden esetre, amikor hátat fordított, zavartalanul megfigyeltem félmeztelen felsőtestét, míg magára nem kapott egy pólót.

  • Majd alszom a földön – mondta lefekvéshez készülődve.
  • Tudom, hogy fáj a derekad – mondtam, mert tudtam, hogy bár nagyszerű harcos, a háború és a bevetések nem kímélték a hátát, és gyakran panaszkodott miatta.
  • De nem alhatsz te a földön. Te vagy a nő.
  • Jó. Ne értsd félre. Felnőtt emberek vagyunk. Itt ez a két személyes ágy… Semmi nem fog történni, ha egy ágyban alszunk. Nekem nem gond, ha neked sem – mondtam végül ki nagy hezitálás után.

Mivel soha nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán tetszem –e neki, kíváncsian vártam a reakcióját.

  • És nem leszel zavarban? – nézett rám vigyorogva.
  • Nem vagyok zavarban – néztem vissza rá határozottan, ami jó nagy hazugság volt részemről.

 

0 Tovább

Különleges erőkkel 3.

Bár az Angyalok iskolája című fantasztikus témájú regényemet sikerült megjelentetnem, azonban a Különleges erőkkel fantasy-krimi könyvet nem adták ki, úgyhogy most aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, online elolvashatja. :) 

A kötetet több részre bontva rakom fel.

Az én szobám a két fiúszoba között nyílt, meglehetősen tágas volt, s a közepén egy kétszemélyes ágy terült el. Hatalmas ablaka a bejárat fölött nyílt. Egyedül virágmintás tapétája nem nyerte el kifejezetten a tetszésemet. A nagymamám házára emlékeztetett gyerekkoromból, bár meglehet, az ő házában negyed ekkora szobák voltak. Talán csak a falusi jellege miatt emlékeztetett rá. Jólesően terültem el a sokpárnás, baldachinos ágyon.

Ami a fürdőt illeti, a fiúk legalább voltak olyan úriemberek, hogy elsőbbséget élveztem, ámbár folyton azon aggódtam, hogy valaki esetleg mégis rám nyit. Általában magabiztos és nagyszájú vagyok, néha mégis szemérmes és szégyellős tudok lenni. Akkor sem volt ez másként.

Lemosván magamról a nap fáradalmait, örömmel engedtem magamra a forró zuhanyvizet. Több gyanúsítottunk volt, mint valaha. De tudtam, hogy meg fogjuk oldani az ügyet. Zuhany után egy óráig a szobámban élveztem a magányt. Több órányi, négy férfival összezárt utazás után igazán jól esett a saját magam társasága.

Amikor már képtelen voltam figyelmen kívül hagyni a gyomrom korgását, farkaséhesen vacsorázni indultam. Már a lépcsőn lefelé menet hallottam, hogy odakint zene szól. A lépcsőtől balra a tágas, földtől plafonig érő ablakai miatt világos ebédlő fogadott, mellette az egybenyitott, kisebb társalgóval. A társalgót egy régi, kővel kirakott kandalló tette otthonossá, a tűz ropogása pedig kellemes emlékeket idézett bennem. A zöld falak nyugtató hatást sugároztak magukból. Kinézve az ebédlő egyik ablakán láttam, hogy a falusiak egy része összegyűlt. A népes társaság egy nagy tűzrakás körül sürgött-forgott, sütögettek, beszélgettek.

  • Milyen jól érzik magukat a gyilkosságok ellenére – jegyeztem meg.

Megéreztem, hogy a közelemben van, meglehet, nesztelen járását egy ragadozó is megirigyelhette volna. Az öblítő illata minden esetre elárulta.

  • Igen. Nem olyan nép, akik búslakodnak, ők élvezik a jelent. A tavaszt ünneplik. Nem olyanok, mint mi. Egyszerű emberek – monda Nick a hátam mögül.
  • Gyertek! Menjünk ki, hátha megismerünk egy-két embert és információkat nyerünk – hallottam Aaron hangját a folyosóról, aki ezúttal is képtelen volt maga mögött tudni a hivatalos öltözetet, s ingjében most is makulátlanul festett.
  • Vagy csak jól érezzük magunkat – tette hozzá Rem rám kacsintva.
  • Az erőnkről viszont nem beszélünk, ezt ne felejtsétek el!
  • Tudom, sosem beszélünk róla – vontam meg a vállam Aaron szemébe nézve.

Nem beszéltünk róla. A nyomozásaink alkalmával mi csak egy különleges egység voltunk, akik sok ügyet megoldottak. De mi tényleg különlegesek voltunk.

A tűzrakásnál leülve a kezünkbe vettünk egy-egy szalonnát és kenyeret. Nick mellé ültem le. Nem tudtam volna nem mellé leülni. Kicsit külön ültünk a többiektől, így nem hallhatták, miről beszélünk.

  • Meséld el, hogy veled hogy volt! Mármint, mióta vagy ügynök? Hogyan lettél az? – kértem.
  • Előbb te.
  • Te sosem beszélsz magadról.
  • Csak előbb te – sóhajtott.
  • Jó… Mit akarsz tudni? – adtam be a derekam. - Biztosan olvastad az aktámat. Gyerekkorom óta a titkosszolgálatnak dolgozom. Az erőm már akkor kibontakozott és ez nem maradt észrevétlen előttük – kezdtem bele a történetembe, bár igyekeztem minél rövidebbre és személytelenebbre venni. - Természetesen eleinte nem vetettek be, csak kiképeztek. A másik verzió a velem való kísérletezés valahogy nem vonzott. – jegyeztem meg ironikusan. - Ez nem egy választható életforma volt számomra. Kamaszként már ügyeket oldottam meg. A gyilkosságok a szakterületem.

Részletesebben nem volt kedvem kifejteni.

  • Rendben. Hét évvel idősebb vagyok nálad. És elég korán bevetettek a hadseregben. Az erőblokkolás és töltés ott elég hasznos képesség. A hadsereg gyakran vet be különleges képességű embereket. Nekem sem volt fenékig tejfel, úgyhogy én is az egyszerű életet választottam. De azt nem lehet csak úgy. Nem léphetsz csak úgy ki. Kötelességed szolgálni, amíg tudsz. Szóval azt a szolgálatot választottam, hogy rád vigyázok és téged figyellek. Kellemesebb volt, mint a hadsereg.

Érdeklődve hallgattam. Talán egyszer, ha ennyire nyíltan beszéltünk valamiről. Jó volt hallani a dallamos hangját. Végignéztem rajta. Az erős, férfias, mégis finom kézfején, a meglehetősen izmos karján, széles vállán, amely háromszor akkora volt, mint az enyém. A divatos, alul meghagyott szakállán és majdnem kopasz fején. Végül aranyszínű szemén állapodott meg a pillantásom.

  • Táncolnak – mutattam végül a falusiakra, hogy leplezzem zavaromat.

Az nem egy olyan pillanat volt, hogy szívesen beszélgettem volna a gyerekkoromról.

A falusiak dudaszóra, dobszóra, ütemre táncoltak, olyan fesztelenül, ahogy én sosem voltam képes. A cipőik kopogása messzire visszhangzott a hegyek között, a por csak úgy szállt, a tűz ropogása itt-ott beleszólt a dallamba, a fénye meghitten hullott a táncolókra.

Fáradtan Nick vállára hajtottam a fejem. Nem ellenkezett. Éreztem a tűz melegét a bőrömön, a friss, tavaszi, esti levegőt. Jól esett kicsit elengedni magam és csak csendben ülni. Aztán megláttam, hogy az egyik farakásnál egy ősz hajú, túlságosan hosszú körmű asszony állt, furcsa mozdulatokat téve kezével, mint aki varázsol, vagy legalábbis olyasmi. Felé intettem a kezemmel, jelezve Nicknek, hogy oda nézzen.

  • Valószínűleg a boszorkány – állapította meg.

Aztán amikor megláttam a szomszédos házból kijönni embereket, egyből rendesen felültem.

  • A cirkusz tagjai.
  • Idejönnek – bólintott Nick.

Hihetetlenen voltak. Minden vágyuk volt, hogy felhívják magukra a figyelmet, ezt mi sem bizonyította jobban, mint a belépőjük.

A szaltók, levegőben pördülések meg sem kottyantak nekik. Az egyik nő még a tűzzel is páratlan mutatványokat mutatott be, már-már azon csodálkoztam, hogy nem esett baja. Egy fáklyával a kezében mutatványozott, úgy tett, mintha lenyelné a lángokat, aztán a másik kezébe is fáklyát ragadott, s követhetetlen karmozdulatai mintákat rajzoltak a sötétben. A közönség vevő volt a produkcióra.

  • Amelyik a labdákat dobálja és zsonglőrködik, az a bohóc, a cipőjéből ítélve – jegyezte meg Nick.

A zsonglőrön, avagy bohócon ugyanis egy hatalmas, tengerkék bohóccipő volt sárga fűzőkkel. Egyébként fiatal volt, magas, jóvágású és látszott rajta, hogy nem helybéli.

A tüzes nő orrát fennhordva járt-kelt az emberek között, mint aki elvárja, hogy kiszolgálják. Tekintetemmel nyomon követtem, ahogy a Natalie nevű szobalány kenyeret és szalonnát vitt neki, amit amaz undorodva elutasított, s egy laza mozdulattal kiverte a szobalány kezéből a tálat. A tüzes nő kísérője, egy szemtelenül jóképű, szőke férfi illetlenül nevetett. Mogorva tekintetű férfi volt, aki az incidens után „bemutatóként” úgy ugrált szaltókat kedvére, mintha törhetetlen csontjai lennének és tudna repülni. A falusi lányok, nők áhítozva figyelték. A férfi, miután abbahagyta az ugrálást, be is vetette magát a társaságukba. Aztán egy ikerpár, szintén a cirkusz tagjai léptek a színre. Mintha az egész már egy kész produkció lett volna, pedig csak produkálták magukat. Termetes, izmos alakok voltak, a fákon csüngtek-lógtak, egymást emelgették, mintha nem is embernek, hanem majomnak születtek volna.

  • Felvágósak – jegyeztem meg.

De a falu népének, aki szerette az ilyesmit, azoknak tetszett.

Aztán Nick és én is elvegyültünk a tömegben. Fél szemmel Nicket figyeltem, merre jár, közben a falusiakat kérdezgettem, be-bevetve az erőmet, megkérdezvén, ki mit tud a gyilkosságokról. Egyikük sem volt az a szószátyár típus, minden választ csak foghegyről mondtak, és csak tőmondatokban beszéltek. Talán azért, mert idegenek voltunk számukra, de egyébként más tekintetben barátságosan viselkedtek.

  • Nem volt rosszakarójuk – ismételgették.
  • Nem volt udvarlójuk.
  • Az a fickó minden esetre olyan szemtelen tudott lenni. Na de ilyenek ezek a mai legények.

Ilyen, és ehhez hasonló jelentéktelen információkat gyűjtöttem csak össze.

Aaron a boszorkánnyal beszélgetett, amikor csatlakoztam hozzájuk.

  • Gonosz idők járnak – nézett fel a holdra elrévedő tekintettel a nő.

Arcát majdnem teljesen eltakarta a csuklyája, ráncos kezein a köröm tíz centi is lehetett. Talán a sors fintora, hogy egy szemölcs is éktelenkedett a szája szélén.

  • Mit ért ez alatt pontosan? – kérdezte Aaron.
  • Lesznek még gyilkosságok. Addig úgy sem nyugodhat.
  • Kicsoda?
  • Hát a gyilkos. A gyilkos!
  • Tudja, hogy ki tette? – néztem rá, bár ez a nő sem tűnt kevésbé bolondnak, mint Phil.
  • Itt van most is. De nem tudom, ki az. Bár tudnám! Gonosz idők járnak!

Többet nem tudtunk kiszedni belőle.

  • Szerinted hibbant? – vetettem fel a kérdést Aaronnak, mikor hallótávolságon kívülre kerültünk.
  • Nem tudom. Airyn… én igazán… örülök, hogy segítesz nekünk.
  • Szerintem erről ne beszéljünk többet – morogtam.

Még mindig túl mérges voltam a hazugságok miatt.

Nem maradtam sokáig a mulatságon. Amikor már előkerült az alkohol, már nem az én világom volt. Sosem szerettem inni, a legtöbb ember pedig akaratosan szerette tömni belém a piát. Faluhelyen pedig ez még inkább így volt. Tudtam, hogy Aaron vigyáz Remre is, akit kamasz lévén talán még magával ragadhatott az ilyesmi. Úgyhogy hamar elvonultam, elköszönve a társaimtól.

Az éjszaka viszonylag nyugodtan tudtam aludni. Rég éreztem már az ennyire friss levegőt beáramlani az ablakon. A nagyvárosi élet nem volt nekem való, de szokatlanok lettek a falusi hangok; a kutyák ugatása, a tücskök ciripelése, az ismeretlen neszek, a cserebogarak koppanása az ablakon. Kicsit féltem, hogy egy cserebogár bejut a szobába. Ironikus, de ügynök létem ellenére rettenetesen félek a bogaraktól, kiváltképp a pókoktól, csótányoktól és a cserebogaraktól.

Reggel minden esetre kipihenten ébredtem, és elégedetten öltözködtem a reggelihez. A túrabakancs, bő kabát és a meleg nadrág aznapra is jó választásnak bizonyult. A hegyekben sokkal hidegebb volt a levegő, mint a nagyváros aszfaltdzsungelében. Az ebédlőhöz érve azonban már mindenkit ébren találtam, mi több, túlságosan ébernek.

  • Airyn! – szólt meglátván Jason, és intett nekem. Gyorsan odasiettem hozzá. A fogadó ajtajában állt Aaronnal Nickkel és Remmel.
  • Mi történt?
  • Megint történt egy gyilkosság, az éjszaka – magyarázta Jason.
  • Hogyan? Ó, ne már! – korgó gyomromra gondolva és arra, hogy mennyire fogy az időnk, korán reggel kezdtem ideges lenni.
  • Itt a hátsó kijáratnál van a holttest, még megnézheted – azzal odavezetett.

Nem lepett meg, amikor egy megkövült, bohócra festett embert találtam a hátsó kertben.

  • Miért nincs a temetőben? – vetettem fel a kérdést. – Vagy a vízparton, ahogy a többi áldozat?
  • Talán egy jelnek szánják – merült a gondolataiba Jason. – Mármint nekünk, hogy figyelmeztessenek. Vagy nem volt rá ideje a gyilkosnak, hogy elvigye innen.
  • Ki az áldozat? – hajoltam le a halotthoz, ámbár alig tettem fel a kérdést, már tudtam a választ.

Megtapogattam a bőrét. Szoborszerű volt, még csak nem is volt bőrszerű a tapintása. A szeme élettelen volt, az arca nem meglepő módon bohócnak festve.

  • Natalie, a szobalány. Kedves teremtés, mindenki szerette. Szép lány volt, hamar férjhez ment volna – jegyezte meg a fogadósné, Mrs. Dammel, aki egy koszos zsebkendővel törölgette a szeme sarkát.
  • Voltak egyébként ellenségei?
  • Nem tudok róla, mindenki szerette őt.
  • Mikor látták utoljára életben? – tettem fel a kérdést.
  • Éjszaka, amikor vigadtunk. Segített elpakolni az edényeket.
  • Kivel látták utoljára? – néztem rá.
  • Nem tudom, jaj, igazán.

Sóhajtottam.

  • Beszélni akarok a kirendelt orvosszakértővel – jelentettem ki. – De csak reggeli után. Addig csak arra tudok gondolni.
  • Addig mi kikérdezzük a többieket, láttak –e valamit – bólogatott Aaron.

Szerettem Aaronban, hogy hagyott a saját fejem után menni. Csak így voltam képes dolgozni, és ezt ő is tudta. Ami az irodát illeti, Nick is tudta. A fontosabb kikérdezéseket egyébként mindig rám hagyták, Aaron azonban általában – ámbár nem mindig - megérezte, ha valaki hazudik, vagy titkolnivalója van. Megérezte, ha valaki ideges, gyűlölködik, vagy jó kedve van. Így azért ő is elég jó volt a kihallgatásokban. Azt azonban tudni kell, és mi is tudtuk egymásról, hogy az erőink nem mindig működtek megbízhatóan. Ez nem azt jelenti, hogy hazudtak volna nekünk, de volt, hogy nem működtek rendeltetésszerűen. Jasonnek nem mindig voltak látomásai, és mi magunk sem tudtuk, hogy ez vajon mitől függ. Furcsa képesség az enyém is, mivel mindenre nem tudom rávenni vele az embereket, kizárólag némileg jelentéktelen dolgokra; hogy elmondjanak nekem olyan dolgokat, amelyeket egyébként eltitkolhatnának. De olyasvalamire, ami megváltoztathatná a sorsukat, például, hogy ne adj Isten, legyenek öngyilkosok, arra nem. Még olyasmire is nehezen, hogy térjenek le egy adott útvonaltól, vagy álljanak el az elhatározásuktól. A határozott jelleműeket pedig szinte lehetetlen volt az akaratom alá kényszeríteni. Nehéz volt megállapítani, hogy mi az a pillanat, amikor az erőm tényleg hat. Ezt kizárólag gyakorlással tudtam az évek alatt fejleszteni. Többnyire állatokon gyakoroltam, bár megjegyzem, kizárólag az emlősöket és a madarakat tudom valamelyest irányítani a gondolataimmal – magam sem tudom, miért -, a hüllőkre és a kisebb testű emlősökre az erőm hatástalan.

  • Nem láttam előre – jegyezte meg magában Jason. – Ez némileg aggaszt…
  • Senkit nem blokkoltam – tette fel a kezét védekezésképpen Nick.
  • Azt nem is mondtam.

Nick velem tartott. A legjobban úgy vehettük hasznát, ha végig velem volt, és töltötte az erőmet, miközben azt használtam a kérdezgetések során, és folyamatosan apadni akart. Így mintha végtelen forrás állt volna a rendelkezésemre, ugyanakkor emlékeztem arra, mit mondott Aaron a függőségről.

Mire elfogyasztottam a fogadósné által felkínált helyi ételeket, amelyek persze mennyeiek voltak, főleg a házi sajt és házi kolbász, addigra a fél falu megjelent, ki reggeliért (a cirkusz tagjai), ki bámészkodni, ki gyászolni. Mire már a tejes-jegeskávémat iszogattam, egy elegáns, szemüveges férfi lépett oda elém. Egyből tudtam, hogy az orvosszakértő.

  • Jó napot! A főnöke mondta, hogy beszélni szeretne velem. Phineas Fligger, szolgálatára.
  • Airyn Grant. Foglaljon helyet! – intettem neki.
  • Nickolas Wood – biccentett Nick, majd kezet fogtak.

A doki végignézett rajtam, majd leült az egyik székre. Tudtam, nem túl nőies viselkedésem és öltözködésem néha megdöbbenti az embereket, kiváltképp a férfiakat. A túrabakancsban, drapp, sokzsebes nadrágomban és fekete pólómban most sem tűnhettem kifinomult kisasszonynak, de titkosszolgálatos lévén soha nem is voltam az, és nem is akartam az lenni. Az a típus voltam, aki kemény kiképzést kapott, és aki meg tudja védeni magát.

  • Mit gondol erről a megkövülésről? – néztem a szemébe és már szuggeráltam is.
  • Soha nem láttam még effélét. Talán valami vegyület okozza, de biztos nem legális. Körbekérdeztem más szakérőknél is, de ilyen vegyületet még nem regisztráltak sehol. Nem tudunk semmilyen olyan létező vagy előállított anyagról, amelynek ilyen hatása lenne az emberi szervezetre – igazította meg a szemüvegét, miközben intett az egyik felszolgálónak egy csésze kávéért.
  • Talált valamilyen sérelmi nyomokat a halottakon? Amelyek például védekezésre utalnak? – vetette fel Nick.
  • Nem, semmilyet.
  • Mit tudunk a festékről? – tereltem tovább a szót.
  • Sima arcfestékek, amilyet a nők is használnak.
  • És a színészek és a cirkusz tagjai – tettem hozzá.
  • Igen, meglehet, de általános összetételűek, még, ha találnék is olyan arcfestéket, ami ugyanezt tartalmazza, az sem lenne bizonyíték, hiszen általános, tucatszám gyártják – vakarta meg a fején gondterhelten a doki.
  • Van bármilyen nyom is, amin elindulhatunk? Esetleg egy más ember hajszála a testeken? – ütöttem a vasat, amíg meleg.
  • Nem, az sem. Semmi. Mintha a közelben sem lett volna a gyilkos, vagy nagyon elővigyázatos volt. Nem értem.
  • Persze most meg túl sok lábnyom van a környéken az éjszakai vigadás miatt – sóhajtottam. – Jól van, doki. Ha bármi eszébe jut, értesítsen minket.

Azzal magára hagytuk a csésze kávéjával. Miután Aaronnak beszámoltam a hallottakról, ő is beszámolt nekünk.

  • Natalie-t sok mindenkivel látták beszélgetni az este, tényleg népszerű lány volt, és segédkezett a konyhán is. Beszélt sok falusival és a cirkusz tagjaival is – mondta, amit én is megerősítettem, és elmeséltem, mit láttam előző este a tüzes nő és Natalie kapcsán.
  • Beszéltél a cirkusz tagjaival? – kérdeztem.
  • Megvártalak vele – nézett rám Aaron.
  • Jó. Menjünk most azonnal! – lelkesültem be, mivel a kávé kezdett életet önteni a testembe és az agyamba egyaránt.

Azzal mindannyian átvonultunk a szomszédos épületbe, jobban mondva az udvarára, ahol a tagok éppen gyakoroltak az előadásra.

  • Airyn és én együtt hallgatjuk ki őket, de külön beszélünk mindegyikükkel. Ti addig várjatok itt! – adta ki a parancsot Aaron a többieknek.

Nick rágyújtott egy cigarettára, Rem és Jason pedig megvitatták a lehetséges gyanúsítottakat.

Az első, akivel beszéltünk természetesen a bohóc volt.

  • Gondoltam, hogy egyből engem kezdenek gyanúsítani – jegyezte meg, miközben lemosta a sminkjét egy lavór víz segítségével.
  • Hát, minden esetre a listán szerepel – jegyeztem meg.
  • Nem gondolják, hogy ha én öltem volna meg őket, akkor nem vonnám magamra a figyelmet azzal, hogy bohóccá sminkelem őket? Ennyire senki nem lehet balfék.
  • Vagy éppen ezért tette – köszörülte meg a torkát Aaron, aki napszemüvege védelmében gyanítottam, elhomályosult tekintettel vizsgálta a bohóc érzelmeit.
  • Mikor érkeztek a faluba? – kérdezte Aaron, én pedig előkaptam a jegyzetfüzetemet.
  • Egy hete – vonta meg a vállát a bohóc.
  • Amikor a gyilkosságok is kezdődtek – tettem hozzá.
  • Kicsit feszültnek tűnik – jegyezte meg Aaron, végignézve a férfin.
  • Meglehet, de ennek nem sok köze van a gyilkosságokhoz.

Az ikrek nem voltak valami beszédesek. Gyakorlatilag semmi fontosat nem tudtunk meg tőlük. Viszont Aaronnak feltűnt, hogy a tüzes nő és a negyedik férfi között nincs minden rendben. Ez mondjuk, nekem is feltűnt, amikor heves szóváltásba kezdtek. Először a férfit hallgattuk ki. Danielnek hívták. Pontosan az a típus volt, akiért odavoltak a nők, és ezt ő is tudta. Meg sem lepődtem, amikor elővette a csajozós stílusát, meglehet, nem gondoltam, hogy az esete lennék.

  • Persze, egy hete kezdődtek a gyilkosságok. Nincs közünk hozzá. A maguk fajtájának érthetetlen a mi életmódunk, a folyamatos utazásunk – nézett végig rajtam, hogy szinte levetkőztetett a szemével.

A szemem sarkából láttam, ahogy a tüzes nő féltékenyen mér végig. Alig láthatóan Aaronra sandítottam, vajon látja –e az érzelmeiket.

  • És a maguk fajtája – idézte Aaron a szavait – könnyen dühbe gurul, annyira, hogy megöljön valakit? Maga mit gondol, Daniel? – Aaron elővette a veszélyes hangját.

Nem volt neki szimpatikus a férfi. Ami azt illeti, nekem sem. A kérdésre önelégült mosolyra húzta a száját.

  • Mi… érzelmesebbek vagyunk, jobban megéljük a világ dolgait. De a művészek már csak ilyenek. De gyilkolni... Nem, nem hiszem. Az a maguk szokása. De, ha megbocsátanak, gyakorolnom kellene. Magácskát, ha esetleg érdekli, itt maradhat megnézni a kulisszatitkokat, hogy úgy mondjam – vigyorgott rám szemérmetlenül.
  • A nővel még beszélünk – zárta le a beszélgetést Aaron.
  • Cissyvel. Tüzes teremtés.

Cissy, a szó szerint „tüzes teremtés” feszes, fekete ruhában volt. Tökéletesen összeillettek a nagyképű Daniellel, ő is az a fajta nő volt, aki egyből magára vonta figyelmet tökéletes alakjával, dús, fekete hajával és telt ajkaival. Hozzá képest vékony testalkatommal és barna hajammal jelentéktelennek tűntem a színen.

  • Maguk nem egyszerű rendőrök. Különleges egység – jegyezte meg, mikor hozzánk lépett.
  • Kitűnő a megfigyelőképessége – néztem végig rajta.

Úgy éreztem, itt az idő, hogy a különleges képességemmel éljek. Sötétbarna szememet az ő kék szemébe fúrva tettem fel a kérdéseimet, belül koncentrálva, hogy az erőm hasson is.

  • Van valami elképzelése róla, hogy ki lehetett a gyilkos?
  • Nincs – vonta meg Cissy a vállát.

Nem voltam benne biztos, hogy használ az erőm. Ha valaki, ez a nő elég magabiztos volt, hogy ellenálljon nekem.

  • Láttam előző este az utolsó áldozattal, Natalie-val. Mesélje el, mi történt pontosan! – kértem.
  • Mi történt volna? Kértem, hogy hozzon valami ételt. Erre odahozott szalonnát, mintha nem lett volna tisztában vele, hogy vegetáriánus vagyok. Idegesítő kis fruska volt.

Affektálós stílusa erős unszimpátiát ébresztett bennem, de próbáltam tárgyilagos maradni.

  • Annyira, hogy meg is gyilkolja? – vetettem fel.
  • Csak nem engem gyanúsítanak? Ennyiért? Fogadjunk, semmilyen bizonyítékuk nincsen.
  • Mindenkit kihallgatunk – szólalt meg Aaron. - Ha megkérdezhetem, milyen viszony van maga és Daniel között?

Nem csak engem, a nőt is meglepte a kérdésével. Biztos voltam benne, hogy ha az én erőm hatástalan is a nővel szemben, Aaron látta a közöttük húzódó érzelmi szálakat. Azonban a nő mondanom sem kell, nem volt egy elveszett lélek. Megfordulván a férfire nézett, majd vissza ránk.

  • Mi lenne? Nincs olyan férfi, aki engem ne akarna – jelentette ki határozottan. – Mi jó csapat vagyunk.
  • Lefeküdtek egymással? – kérdezte meg Aaron.
  • Van ennek bármi köze is a gyilkosságokhoz? – vetette fel a kérdést Cissy, csábítóan megnyalva a szája szélét.

Nem tudta, hogy Aaron pontosan az a férfi, akire hatástalan az ilyesmi. Ahhoz túl profi volt.

  • Válaszoljon! – néztem rá igézve.
  • Meglehet. Egy kis szex senkinek sem árt.
  • Én úgy látom, elég féltékeny típus. Esetleg emiatt gyilkolhatta meg az áldozatokat? – kérdeztem.
  • A férfit is? Érdekes feltételezés. De ismétlem, hogy gondolom, semmilyen bizonyítékuk nincsen.

0 Tovább

Különleges erőkkel 2.

Bár az Angyalok iskolája című fantasztikus témájú regényemet sikerült megjelentetnem, azonban a Különleges erőkkel fantasy-krimi könyvet nem adták ki, úgyhogy most aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, online elolvashatja. :) 

A kötetet több részre bontva rakom fel.

A több órás út meglehetősen fárasztó volt. Bár többször álltunk meg kinyújtóztatni a tagjainkat, hol a semmi közepén, hol egy-egy benzinkútnál, mégis meglehetősen kényelmetlen volt. Csak a csodálatos kilátás nyújtott némi vigaszt, mert bár a kanyargós utak a gyomrunknak sem tettek jót, az égig meredő hegyek, a lágyan csordogáló hegyi csermelyek és a fenyőerdők kárpótoltak minket a kellemetlenségekért. Az utazás alatt furcsán éreztem magam. Nehezen tudtam egyeztetni magamban az eddig Nickről alkotott képet a mostanival. Nem tudtam elhinni, hogy ő is ügynök. Azt gondoltam, egy átlagos ember, hogy végre valaki normális, aki iránt szimpátiát érzek. Persze, tévedtem. Néhány órát azért aludni is tudtam. Inkább Rem vállára hajtottam a fejem, mintsem Nickére, de jól esett a pár órányi szusszanás.

Ahogy jó néhány órával később a hideg, nyirkos hegyi levegő - kiszállván a kocsiból - megcsapta az orromat, egy ideig millió tűszúrásként csípett szinte mindenhol. Meglehetősen más érzés volt a szmogos nagyvárosi levegőhöz képest. Ugyanakkor sosem szerettem a nagyvárosokat, tehát kifejezetten jól esett egy kis levegőváltozás. Gyorsan magamra kaptam a kabátomat.

Először a helyi rendőrségre mentünk, ahol megismertük a rendőrbiztost. A nagy épületekhez szokott szemem számára kicsinek és kopottnak tűnő „viskó” nem rítt ki a körülötte lévők sorából. Csupán a kapura és a falra erősített két tábla jelezte, hogy jó helyen járunk. Az út még csak aszfaltozva sem volt, a kövekkel kirakott utcán lépdelve többszörösen is áldottam magam, amiért az edzőcipő és a bakancs a kedvenc lábbelim. A rendőrbiztos egy magas, tagbaszakadt ember volt, öblös hanggal, kiejtésében némi falusi akcentussal. Ápolatlan szakálla volt, és első ránézésre nem tűnt túlságosan profinak, de úgy gondoltam, egy falusi rendőrtől nem is igen várhatok el többet. Igaz, volt bennem némi előítélet, mi tagadás. A Donald West név sem keltett bennem kifejezetten szimpátiát. Az egész ember inkább egy vadnyugati hősre emlékeztetett. Ezen a tényen megpróbáltam nem mosolyogni, a helyzet morbiditását figyelembe véve.

  • Örülök, hogy eljöttek! – nyújtott kezet egyenként a fiúknak.

Mivel úgy illett, hogy nő létemre én nyújtsak kezet, ezért némi hezitálás után én is kezet nyújtottam és bemutatkoztunk egymásnak. Nő létemre erős – na, azért nem férfias – kézfogásom úgy tűnt, meg is lepte egy kicsit.

  • Ami azt illeti, ez már tényleg nem az én hatásköröm. Itt sosem történt még ehhez fogható. Mi egy barátságos falu vagyunk és mindig is az voltunk, barátságos lakosokkal.
  • Nincs senki, akit gyanúsíthatna? – vette kézbe Aaron az irányítást.
  • Kihallgattam, akiket lehetett, de semmire nem jutottam velük.
  • Örülnék, ha mielőtt besötétedik, megmutatná a gyilkossági helyszíneket. Minél hamarabb szeretnénk pontot tenni az ügy végére – mondta Aaron.

Így hát egyből a legutóbbi gyilkosság helyszínére mentünk. Aaron úgy döntött, a fogadóba még ráérünk bejelentkezni sötétedésig, mondván, úgyis várnak minket. Mindannyian autóba ültünk, s türelmetlenül poroszkáltunk a rendőr lestrapált tragacsa után. A környéki házakban már égtek a lámpák, a nap kezdett lenyugodni. A rendőrbiztos faluvégi temetőbe irányított minket. Ahogy kiszálltam a kocsiból, a lábam hangosan cuppant a sáros talajon.

Végigpásztáztam tekintetemmel a helyet. A bejáratnál lévő, cirádás, nagy vaskapu, szélén kőoszlopokkal évszázadok óta állhatott ott. Ahogy beléptünk rajta, hangosan és vészjóslóan nyikorgott. Tekintetemmel végigpásztáztam néhány sírkövet. Némelyik sírfeliraton már az évszám sem látszott, az idő elkoptatta a véseteket. Több száz éve halott emberek feküdtek mélyen eltemetve a föld alatt. Ijesztő volt, annyi szent. Ámbár morbid módon általában szerettem a temetők meghitt „idilljét”, így, hogy tudtam, ott gyilkosságok történtek, már nem tűnt olyan barátságosnak a hely. Egyébként átlagos, falusi temető volt. Rem ugyanakkor aggódva pillantott körbe. Aaron zsebre tett kézzel járkált, Nick pedig mögöttem állt, és egy pillanatra sem tévesztett szem elől. Jason kifejezéstelen arccal pásztázta a helyet.

  • Itt találták meg a holttestet – mutatott a rendőr egy régi sírra. A másik nőt egy kicsivel arrébb, a férfit pedig vízparton párszáz méterre innen.
  • Itt ölte meg őket, vagy csak elhozta őket ide? – kérdezte Nick, aki hosszú idő óta most szólalt meg először.
  • Hát, mivel nincs vér, ezt elég nehéz megállapítani, ráadásul a halál beálltát is a megkövülés miatt – vakarta a szakállát a rendőr.
  • Ha itt ölte meg őket, akkor idecsábította őket valamivel, mert csak úgy nem sétálgat az ember egy temetőben… Ha pedig nem itt ölte meg, akkor valahogy ide kellett juttatnia őket, s megemelni egy holttestet. Talán egy erős férfivel lehet dolgunk – fejtegettem. – Persze, nem következtethetünk elhamarkodottan, ezek csak feltételezések. Még az is lehet, hogy több gyilkos van.

Körbejártuk a helyszínt, de nem lettünk sokkal okosabbak. A lábnyomokat rég elmosta az eső.

  • A holttest megtalálásakor sem találtuk már lábnyomokat. Itt gyakran esik az eső – állapította meg a rendőr.
  • Megmutatná pontosan, a férfit hol találták meg? – kérdezte Aaron.

A temető mellett pár méterre egy természetes tó terült el. A cuppogó sárban bokáig elmerülve tapicskoltunk a tetthelyre. Magamban megjegyeztem, hogy Aaron hivatalos öltözéke ezúttal nem bizonyult a legjobb választásnak, talán inkább gumicsizmát kellett volna hoznia.

  • Ha jól értelmeztem az aktában írtakat, akkor a férfi holttestet a vízből húzták ki – vette elő az aktát oldaltáskájából Aaron.
  • Igen, így van – helyeselt a rendőr.
  • És az az áldozat is kőkemény volt?
  • Igen, akár a többi. Pedig a víznek inkább csak megpuhítania kellett volna a holttestet. Nem is kezdtek el bomlani. Egyik sem. Mintha csak egyszerű szobrok lettek volna, s nem is valaha élő emberek. Persze, leszámítva, hogy márpedig tényleg azok voltak.
  • Lábnyomok? – kérdezte Jason, végigpásztázva szemével a tó környékét.
  • Az eső miatt itt sem.
  • Szemét, bármilyen nyom, amit találtak a gyilkosság után? – kérdezte Aaron.
  • Semmi. Mi itt nem igazán szoktunk szemetelni, de persze tudom, maguknál nagyvárosiaknál ez nem így megy.
  • Temetőőr vagy ilyesmi van itt? – kérdezte meg hirtelen Rem, s a rendőr meg is illetődött egy pillanatra, hogy a szinte még pattanásos kölyök kérdezgeti őt.
  • Igen, de elhihetik, hogy őt is kikérdeztem, ám nem látott semmit.
  • Beszélni akarunk vele – mondta végül Aaron és jelentőségteljesen rám nézett.

Az én dolgom volt kiszedni az emberekből, amit tudtak. Észrevétlenül.

Átsétáltunk a temető túlsó felére. Az őr helye egy lepukkant kőépület volt a temető szélén, s annyira kicsi volt, hogy nem fértünk volna be mindannyian, ezért csak Nick és én mentünk be.

A temetőőr valóban öreg volt már, ahogy meg tudtam saccolni, nagyjából hetven felé járhatott. Egyáltalán nem néztem ki belőle a hullavonszolást, mivelhogy feltételeztem, hogy nem ott ölték meg az áldozatokat. Ráadásul a látása sem volt tökéletes.

  • Ó, a nyomozók! Fáradjanak beljebb! – intett öreg remegő kezével, és felrakott főni egy kávét a rezsóra. – Kérnek esetleg egy csészével?
  • Nem, köszönjük – hárította el Nick a felajánlást, én pedig egyből a tárgyra tértem.
  • Látott vagy hallott valami különöset azokon az éjszakákon, amikor a gyilkosságok történtek? – néztem rá, s megpróbáltam lenyugtatni a légzésemet és a férfire koncentrálni. Mélyen a szemébe néztem.
  • Nem. Néma volt minden. Igaz, hogy el is bóbiskoltam egy kicsit.
  • Nem látott fényeket? Elemlámpa fényét, ilyesmit?
  • Nem, de mondom, hogy aludtam egy kicsit – vonta meg az öreg a vállát.
  • Semmilyen hangot?
  • Nem.

Tekintetem elidőzött az öregen, majd körbejártattam tekintetemet a helyiségen. Összeszedvén a gondolataimat ismét ránéztem.

  • Van ötlete, hogy ki jöhetett ide éjnek idején? – tudtam, hogy hat az erőm, éreztem, hogy gyenge akarata megtörik az enyém alatt.
  • Nem, nincsen. Itt mind jólelkű emberek laknak és mindet ismerem, ez egy kis falu.

Nem hittem benne, hogy bármi köze is lenne az esethez. Minden kérdésemre jelentéktelen és semmitmondó választ adott. Amikor visszasétáltunk a kocsihoz, Aaronék már ott voltak.

  • Nos? – nézett rám Aaron kérdőn.
  • Szerintem nincs hozzá köze – vontam meg a vállam.
  • Hm… Biztos úr! Mit tud egyébként az áldozatokról? – kérdezte Aaron a férfit, miközben továbbra is az aktákat lapozgatta – A jelentése nem valami részletes ezt illetően.
  • Igen, nem sokat kellett az évek során bajlódnom a papírmunkával, és hát tudják, hogy van ez…

Nem, nem tudtuk, de ezt természetesen nem mondta egyikünk sem. Türelmesen vártuk, hogy folytassa.

  • A két nő bűbájos teremtés volt. Az egyik még igen fiatal lány. A másik is kedves, jólelkű nő volt, szakácsnő.
  • És a férfi? – kérdeztem.
  • Hát, egyszerű falusi parasztember. A lányok nem nagyon kedvelték, kissé talán modortalan tudott lenni.
  • Volt valamelyiküknek rosszakarója? – nézett a férfire Aaron.
  • Nem, nem tudok róla. Ki akarna megölni egy egyszerű szakácsnőt, egy fiatal lányt és egy parasztlegényt, akik senkinek sem ártottak?
  • Volt a hölgyeknek udvarlója?
  • Arról tudnánk, itt egy kis faluban – vonta meg a vállát a rendőrbiztos. – De amennyire én tudom, nem volt.
  • Gondolom, az áldozatok ismerték egymást – tette fel a költői kérdést Aaron.
  • Egy kis faluban hogyne ismerték volna.
  • Ki találta meg a holttesteket? – fordult Jason kérdőn a rendőr felé.
  • Ó, a falu bolondja. Mindenki így hívja. Nem komplett a fiú, de jó lelkű.
  • Beszéljünk vele, mielőtt lemegy a nap! Aztán szálljunk meg a fogadóban! – mondta Aaron.
  • Valahol a környékén lesz. Onnan kap ingyen ételt. Úgyhogy el is indulhatunk arra!

A fogadó fából épült, igazi falusi épület volt, az ablakaiból pislákoló fények barátságosan hívogattak. A teraszán rengeteg szék és pad sorakozott, a hatalmas, fákkal benőtt udvarán pedig tűzrakó hely volt kialakítva. A szokásosnál többen szálltak meg ott. Legalábbis az volt a benyomásom, hogy egy kis faluban alapvetően nem sok forgalma lehet, most mégis több embert láttam a szomszédos épület ablakain át is.

  • Kik vannak még itt rajtunk kívül?
  • A szomszédos épületben, ami szintén a fogadó része, tudják, egy pajtából lett kialakítva, na, szóval ott szálltak meg a cirkusz emberei – magyarázta a rendőr.
  • Cirkusz? Erről nem szólt a jelentés – figyelt fel Aaron.
  • Öhm, igen. Elnézést. Szóval, cirkusz. A környéket járják és itt is lesz egy előadásuk. Itt a faluban nem sok érdekes dolog történik, úgyhogy a falubéliek már nagyon várják.

Ahogy az ajtóhoz értünk, egy szőrmébe öltözött, alacsony, első látásra gyereknek tűnő ember ült az egyik padon. Már messziről büdös fokhagymaillatot árasztott. Amikor közelebbről is megszemléltem, azonban feltűnt, hogy egy törpével van dolgunk.

  • Phil. Ő a falu bo… Szóval ő találta meg a holttesteket. Mindegyiket. Éjszaka szeret a temetőben bolyongani. Furcsa, nem? – mondta a rendőr, majd a lehalkította a hangját, hogy csak én halljam. - De, hát bolond már gyerekkorától kezdve. Nem elég, hogy ilyen kicsire nőtt, de a szelleme sem épp. Na, sok szerencsét, ha beszélni kívánnak vele – emelte fel ismét a hangját. - Én részemről nyugovóra térek, de ha kívánják, megtalálnak majd a rendőrőrsön. Én már minden lehetséges gyanúsítottat kihallgattam, az ügyet pedig kénytelen vagyok átadni az uraknak… és hölgyeknek – nézett rám, majd megemelte a kalapját.
  • És kik a gyanúsítottjai? – kérdezte tőle gyorsan Nick.
  • Hát, kihallgattam a temetőőrt, a bolondot, a nyanyát.
  • Miféle nyanyát? – vetettem fel a kérdést.
  • Él a faluban egy amolyan boszorkány, vagyis mindenki azt hiszi róla, hogy az. A kövülés miatt, esetleg úgy gondoltam, ő tehette. Tudom, balgaság.
  • Meglehet, minden esetre majd a végére járunk – bólogattam.
  • És nem utolsósorban a cirkusz tagjai is gyanúsak nekem – vetette oda foghegyről Jason, ahogy átnézett a szomszédos épület felé.
  • Van közöttük bohóc? – csillant fel a szemem.
  • Van. Kihallgathatják azt is, de én vele se jutottam semmire.
  • Nem hiszem, hogy hamar megoldjuk ezt az ügyet – jelentettem ki csalódottan mintegy magamnak.

Amikor a rendőrbiztos magunkra hagyott, egy emberként fordultunk a falu bolondja felé. Nem tudtam, miként is viszonyuljak hozzá, de kedves hangot próbáltam megütni.

  • Szóval Phil. Miért járkál éjszaka a temetőben? – kérdeztem.
  • Hogy hol? – nézett rám kancsal tekintettel.
  • A temetőben, amikor megtalálta a halottakat.
  • Ja, Phil szereti nézni a szellemeket.
  • Szellemeket? – néztem rá kétkedőn.
  • Igen, hátha egyszer Phil lát.
  • Nem látott aznap semmi furcsát előtte? – kérdezte Aaron.
  • Phil nem. Phil csak akkor érkezett. És bohóc volt ott a kövön. Phil nem mosolygott rajta. A bohóc nem viccelt. Phil megnézte, de a bohóc halott volt. És kemény, mint a kő.

Pár perc faggatózás után mindannyian elkönyvelhettük magunkban, hogy Philtől semmi lényeges dolgot nem fogunk megtudni, és elég valószínűtlen volt, hogy bármi köze is lenne a gyilkosságokhoz. Belépvén az épületbe jó néhány szem ránk szegeződött. Egy csinos szobalány - aki a mellkasán a Natalie nevet viselte -, hátrament szólni a fogadósnénak. Ez utóbbi egy termetes, ötvenes, ugyanakkor jó kedélyű asszonyság volt. Ételfoltos kötényében sűrűn kapkodta a duci lábait. Széles mosollyal fogadott minket.

  • Á, a nyomozók! Hát végre megérkeztek! Persze, reméljük, nem maradnak itt sokáig, ha értik, hogy értem, és mihamarabb megoldják az ügyet – hadarta. - Én Mrs. Dammel vagyok, szolgálatukra. Azonban… nem nagyon van szabad szobánk… - nézett végig rajtunk. – Esetleg…
  • Ketten-ketten férfiak kétágyas szobákon osztozunk. A hölgynek jut külön szoba talán – fojtotta belé Aaron a szóáradatot.

A fogadósné rávillantotta széles mosolyát.

  • Persze, kedveském. Tudja, nincs sok szobánk, elég kevés vendégünk szokott általában lenni.
  • Megértjük – bólogattam.
  • A fürdőszobán viszont osztozniuk kell – mondta, miközben felkísért minket az emeletre.

0 Tovább
MOST OLVASOM
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

2022.11.09.
2022.11.04.
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.