A fantasztikus témájú könyvek pár éve újra erőre kaptak hazánkban is, és olyan magyar írók mutathatták meg tehetségüket az Athenaeum kiadónál, mint Virág Emília (Sárkánycsalogató), T. S. Thomas (Londinium hercege) és Norbert Winney (Sárkányok, farkasok és almák). Nem titok, hogy Virág Emília könyve nagyon hamar a szívembe lopta magát, és talán ő volt az, aki elindított az úton, hogy ne féljek a friss, magyar könyvek olvasásától; így került a kezembe Norbert könyve is. Bár a többkötetesnek készülő könyv úgy tudom, a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nem kapott zöld lámpát dramaturgiai, logikai és stílusváltási okokból, azonban az Athenaeum egyik 2015-ös pályázatának zsűrije megjelenésre érdemesre tartotta a művet.

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie. 
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl… 
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Értékelés:

Bár ahogy lentebb is megfogalmazom részletesebben, a borító egyáltalán nem nyerte el tetszésemet, szerencsére nagy nehezen el tudtam ettől vonatkoztatni, még ha húzom is a számat néha, ha meglátom a polcon, mennyire nem illik a többi fantasztikus kötetem közé. A történet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert mostanában nagyon sok tehetséges magyar író szárnyal felfelé az Athenaeum kiadónak köszönhetően, s mivel még az ő kiadványaikban sosem csalódtam, így megadtam ennek a könyvnek is a lehetőséget, hogy elkápráztasson.

Az alaptörténet mostanában elég népszerű, több hasonló (de persze nem teljesen ilyen) könyvet is olvastam az elmúlt hónapokban, mint a fentebb említett két kötet is, azért úgy látom, egyelőre még mindegyik képes egy kis meglepetést és változatosságot csempészni a lapok közé. A történet tulajdonképpen három novella, amiben a főszereplő egy-egy kalandját követhetük végig. A kötet erőssége mindenképpen a legelső történet, a Sárkányfészek. Fantasztikus kezdés, amely titokzatosságával és a furcsa világba való bevezetésével éppen eléggé felkelti az olvasó figyelmét. Megszeretjük és megismerjük a főhőst, és kis barátját, a patkányt, találkozunk a hétfejű sárkánnyal, királylánnyal, szerelemmel, stb., mindeközben bár itt-ott mesékre alapoz a történet, mégsem süllyedünk a klisék ingoványába. Ez a rész tőlem ötöst érdemel, ugyanakkor a folytatásokban többek között nagy csalódást okozott, hogy bár a barátságos kedvencem, a patkányka, Muszti végig a képben marad, Loson másik két barátjáról nem túl sokat hallunk, tulajdonképpen mellékszereplővé avanzsálnak. A második, a Farkasátkok című részről már nem is annyira mondható el, hogy egyedi, talán az elmúlt tíz évben már túl sokan nyúltak ehhez a témához, ráadásul majdhogynem fölösleges, kitérő résznek éreztem, hiszen nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen cselekménymódosító hatása a később történtekre. Talán emiatt érzik többen is úgy, hogy nem egészen egy egész történetet kapunk, talán inkább három kis darabot. S bár az utolsó részben, a Kristálylakókban sem kapunk megoldást az elsőben felvetett problémákra, sem választ a kérdéseinkre, ezért nem adhatok mínusz pontot, hiszen a kötet folytatása minden bizonnyal kielégíti majd hiányérzetemet.

Nagy örömömre szolgált volna, ha az első fejezethez méltón folytatódott volna a történet, akkor talán több pontot szerzett volna nálam, ugyanakkor kedves kis hétvégi történet, amely a fantasztikus világ kedvelőinek belophatja magát a szívébe. Mivel egyébként hamar végigolvastam, és nem volt benne olyan rész (pár rövid harcos elemtől eltekintve), amikor unatkoztam volna, ezért bátran tudom ajánlani nektek is. Az írásmódja és az alaptörténete valóban nagyon kedvemre való, csupán a dramaturgiailag összefüggéstelen részek tompították kissé a hatását. Bízom benne, hogy Norbert sokat fejlődik az értékelések és kritikák révén, és kíváncsian várom a folytatást. Norbert, remélem, a kis patkánykát nem hagyod ki a történetből, és fontosabb szerepet is kap, én nem mondom meg, mire tippelek, de van egy olyan sejtésem, hogy Muszti még fontos lesz a történetben, és szívesen olvasnék többet Loson két barátjáról is. :)

Külön tetszettek a történetben a Hófehérkés vonatkozások, és érdekes volt az átírását olvasni. Olyan, mintha a közismert Hófehérke mese valójában csak a felszín lenne, Norbert pedig mélyre ásva megmutatta azt, vajon mi van a mese sorai mögött, mi az, amit elhallgattak előlünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 4/10 – Tudom, hogy Norbert készítette a borítót, és az almában lévő sárkányt ötletesnek találom, amely illik a történethez, azonban az unalmas bézs hátteret (és annak fehér keretét), valamint az elmosódott betűket nem preferálom. Összességében szerintem az almát valami kékes-lilás, mesebeli, misztikus tájra, vagy várhoz, vagy egy nonfiguratív, de sötétszínű mintára lehetett volna helyezni. Nem illik a könyvespolcom fantasy könyveihez. :( A kötés egyébként szép, a lapok jó minőségűek, a belső betűtípus, szedés is a kiadó megszokott minőségét nyújtja.
Kinek ajánlom: A szerző saját szavaival élve:

„Mindenkinek. :) Leginkább persze azoknak, akik unják a sablonokat, unják a fantáziátlanságot, és szívesen kalandoznának egy eredeti ötletekben gazdag világon. Azoknak, akik szeretik, ha az ismerős motívumokat valaki eddig ismeretlen szemszögből mutatja meg nekik.
A fantasy műfaj iránti rajongás nem elvárás; történeteim sosem azt ecsetelik, hogy a barbár a kétkezes kardjával hogyan csapja le az arra járó orkok fejét. Loson semmilyen szempontból sem sablonos hős, olyasvalaki, aki az eszével, ügyességével és a talpraesettségével oldja meg a problémáit. Még csak kardja sincs.” /http://objektivafiokbol.blogspot.hu/

+ pont: Összességében egy jól megírt könyv, felkelti az ember érdeklődését, még, ha a végére kicsit el is vesztettem azt. A folytatásokkal együtt látok benne potenciált.
- pont: Jó lett volna több összefüggés a három fejezet között, kicsit úgy éreztem, ez három különálló, de egybegyúrt novella, ráadásul gyakran a számomra érdekes részeket ugrotta át.

Más molyok véleménye:

„Klasszikus mesei elemek egyedi köntösbe bújtatva, azt hiszem, így lehetne a legjobban összefoglalni ezt a történetet. Norbert Winney Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának első része igazán jó kis bevezető kötet, Vízfüttyő Loson varázslatos és izgalmas kalandjai engem levettek a lábamról.”

„Nagyon hangulatos, kellemes olvasmány: egy jó kis felnőtt mesekönyv. Gyerekkorunk meséi nagyon ügyesen vannak beleszőve a világba és a történetbe, amihez illeszkedve az egész könyv hangvétele, nyelvezete is könnyed – helyenként egészen komoly mögöttes tartalommal.”