Ó, ha olvastam még ilyen fantasztikus krimit!!! Azt hiszem, azzal fejezem ki legjobban a csodálatomat, ha elárulom, hogy ezt a röpke 488 oldalas könyvet mindössze két éjszaka alatt kivégeztem, annyira imádtam, és minden egyes lapját végigizgultam, egyszerűen egy pillanatra sem hagyott pihenni. Imádtam!

Holger ​​Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

Értékelés:

Nem emlékszem pontosan, került-e már krimi a legmagasabb szinten értékelt könyveim közé, de az biztos, hogy ez a könyv minden elismerést megérdemel, és csak hajbókolni tudok a nagyszerű író előtt. Nem véletlen, hogy 30 országban jelenik meg Samuel Bjørk legújabb könyve, az ebben a kötetben megismert nyomozópáros friss története, A bagoly röpte, ami itthon is most került kiadásra (és igen, nekem már megvan, lesznek még álmatlan éjszakáim).

Bjørkről annyit érdemes tudni, hogy ő egy norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta; két nagysikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez.
A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon is szerepelnek. A norvégiai Trondheimben él.

Eleinte bevallom, kétségeim voltam a krimi könyveket illetően, hiszen nem sűrűn olvasok ilyet, mert személyes tapasztalataim szerint néha eléggé elcsépeltek tudnak lenni, de ismét csak egy olyan személy ajánlotta nekem a könyvet, akinek megbízom az ízlésében, és szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, már most alig várom, hogy kezembe vehessem a második részt, és mindenki békén hagyjon.

Nem gondoltam volna, hogy egy norvég férfi, aki egy annyira bűnözéstől mentes, elszigetelt országban él, képes egy ennyire vérfagyasztó, izgalmas, agymozgató könyvet írni. Tényleg azt hittem, hogy ez valami laza, norvégok számára bár krimi lesz, de nekünk, az amerikai krimin nevelkedett generációnak nem fog sokat mutatni. Hát erősen tévedtem, sőt, külön erénye a könyvnek, hogy nincs tele féktelen és értelmetlen lövöldözésekkel, unalmas szerelmi szálakkal, nem kezdenek a szereplők a legizgalmasabb részben egyszer csak csókolózni érthetetlen módon. Végig magával ragadta a figyelmem, és amint egy kicsit úgy éreztem, hogy na, most egy pár oldal pihi következik, a történet erre mindig rácáfolt. Nagyon tetszett, hogy minden mindennel összefüggésben állt, mégsem tudtam kibogozni a szálakat, bár azért egészen őszintén, én egyszer megsejtettem valamit az elkövetőről, de valamiért el is vetettem az ötletet, és a végén mégis igazam volt. Annyira sok kis összetett részből áll az egész egybe, hogy néha már nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de szorgalmasan próbálkoztam vele, már azon is gondolkodtam, jegyzeteket készítek, hátha rájövök valamire, de természetesen úgy van megírva a könyv, hogy mindig kapunk egy kis kirakósdarabkát, és csak a végén tud kirajzolódni az egész történet.

A főszereplők nagyon szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga hibája, szóval külön tetszik, hogy nem ilyen tökéletes, könyvszerű figurák, hanem nagyon is életszagúak. Munch nyomozó kicsit kövér (bár én a képzeletemben azért javítottam a kinézetén), Mia egy kissé depressziós és lejtőn van az élete, de a többiek körül sincs minden tökéletesen rendben, hiszen az élet pont erről szól. Semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem a dolgok és az emberek a színek minden változatában pompáznak, és nehéz megfejteni őket. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során, hogy szeretném megérteni a szereplőket és megismerni a múltjukat, úgyhogy nagyon örülök, hogy A bagoly röpte előtt mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert bár lehet, hogy cselekményileg külön történet, mégis úgy éreztem, fontos, hogy megismerjem szereplőket és a szívemhez nőjenek. Hiszen egy jó sorozatnak pontosan ez a lényege, hogy a végére egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni a főszereplőket, annyira a szívünkhöz nőnek, hogy velük álmodunk, velük képzelődünk, róluk ábrándozunk, beszélünk, az ő helyükbe képzeljük magunkat és így tovább. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, az is majd legalább ilyen hatást gyakorol rám, és még ennél is bővebb értékelést hozhatok nektek róla.

Bjørk fantasztikus író, mindent részletesen kidolgozott és megtervezett, pont, mint egy profi sorozatgyilkos. A legtehetségesebb szerintem a szereplők ábrázolásában, de az ügyek felgöngyölítésében és a titokzatoskodásban sem utolsó. A könyvnek az a szépsége, hogy bár például jómagam nem valami sok krimit olvasok és előítéleteim vannak a krimikkel szemben, mégis kilóra megvett magának az egész, és tényleg két éjszakám ráment, nem ültem rajta hetekig, hanem egyszerűen hihetetlen sebességgel faltam a lapokat, mert mihamarabb tudni szerettem volna, ki a gyilkos és mik az összefüggések.

Bár az Athaneaum kiadó általában többnyire nők számára olvasható könyveket ad ki, itt a tökéletes példa rá, hogy igyekeznek a férfiak kedvében is járni. Srácok, ha valami nagyon izgalmas, sallangoktól, kliséktől és szerelmi mellékszálaktól mentes, különleges ügyosztályról, gyilkossági nyomozásról szóló könyvet szeretnétek olvasni, aminél nem derül ki rögtön a legelején a vége, akkor ebbe kezdjetek bele!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE - IMÁDTAM
Karakterek: 10/10 – Tökéletesen kidolgozott, egyedi szereplők, nem tökéletesek, de könnyű őket megkedvelni.
Borító: 10/10 – Tökéletes, nagyon-nagyon szép munka!!!
moly.hu-n elért százalék: 87% - Miért csak ennyi? Részemről 99%
Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Azért a rengeteg izgalomért, amiért úgy olvastam a könyvet, hogyha valaki félbeszakított, csak vérben úszó „hagyjál már békén” tekintettel jutalmaztam érte. Szerintem érthető!!!
- pont: NINCS. Minél hamarabb elkezdem a második részt, ami mint tudjátok, most jelent meg.