Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

 

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.