Vajon milyen lenne, ha csupán egy érintéssel megtudhatnánk, mikor és hogyan halnak meg körülöttünk az emberek? Megpróbálnánk megakadályozni? És ha nem menne? Együtt lehet élni ezzel az adománnyal, vagy nevezzük inkább átoknak? Ezzel a gondolattal játszik el Chuck Wendig: Vészmadarak című horror-thriller regényében.

Miriam ​​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.

És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.

Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

A remekül megírt Miriam Black regények tévésorozat adaptációja már előkészületben van.

„Képzeld el, hogy Stephen King és Chuck Palahniuk írta a Sírhant műveket” (SFX), és akkor megkapod a Vészmadarakat: zsigeri, izgalmas regény egy pengeélen táncoló életről.

„Pimasz, hard-boiled thriller paranormális vonással” (The Guardian)

Értékelés:

Mindenekelőtt elmondom, hogy nem csak a témája, de néhol hátborzongató és undorító részletei miatt is (amik persze a horror és thriller műfaj kedvelőinek nem probléma) elsősorban 18 éven felülieknek ajánlanám ezt a könyvet. Gondoltam, ezt előre leszögezem.

Maga az alaptörténet, amelyet a fülszöveg felvázol, rögvest a borítója utáni második érv, amiért elolvastam ezt a könyvet, és nem kellett csalódnom benne. Engem is gyakran foglalkoztatott már a gondolat, milyen lenne, ha előre tudnák az emberek a sorsukat. Akkor vajon lehetne változtatni rajta? A főszereplő Miriam az illető megérintésével előre meg tudja mondani elhalálozásának körülményeit: hogy hogyan történik majd meg és pontosan mikor – kivéve a sajátját. A kérdés csak az, hogy van-e elég ereje vagy lélekjelenléte megakadályozni ezeket a halálokat, és ha igen, milyen áron?

Egy összetett, rendkívül cselekménydús történetbe csöppenhetünk bele a regény által, ahol különféle szereplőket és halálmódokat ismerhetünk meg, s utóbbi néha rendkívül gyomorforgató vagy túlságosan ijesztő tud lenni - már legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy ezek nagyon valósághű dolgok, hiszen a könyv felhívja arra a figyelmet, hogy mi is bármikor meghalhatunk. Ezért és a véres részletekért mondom azt, hogy tőlem 18-as karikát kap. Van egyébként a könyvnek egy szépen felépített kerete, meglepő lezárása, és bár nem szeretjük meg a szereplőket, egyet minimum megkedvelünk legalább, és érdekes módon általában magyarázatot kapunk még az elmebajos tetteikre is.

A leginkább az tetszett benne, hogy azon kívül, hogy elgondolkodtat saját halandóságunkkal kapcsolatban, még titkon olyan filozófiai kérdéseket is feltesz az olvasónak, hogy vajon mi mit tennénk egy ilyen képesség birtokában, egyáltalán örülnénk-e neki. Gondoljunk csak bele: fantasztikus adomány, de ki tudja, megváltoztatható-e az emberek sorsa, ráadásul nem a legfelemelőbb érzés akár a metrón, buszon stb., belebotlani egy-egy emberbe, véletlenül is hozzájuk érni, és állandóan csak a különböző halálnemekkel szembesülni.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Többnyire eléggé alvilági figurák. Louist kedveltem csak meg.
Borító: Ez hívta fel rá magára először a figyelmem.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek és a horror, thriller kedvelőknek.
+ pont: A témáért és az alapötletért.
- pont: Talán kicsit túl pörgős volt a cselekmény. Lehet, hogy 300 helyett 500 oldalban jobban ki lehetett volna dolgozni.