Beck Weathers, aki '96-ban megmászta a Mount Everestet, és akinek történetéről film is készült 2015-ben Everest címmel (Becket Josh Brolin alakította), ezúttal társszerzője, Stephen G. Michaud közreműködésével kiadta a Túléltem az Everestet című könyvet, amelyben saját nézőpontjából vázolja az eseményeket.

1996 ​májusában egy elszánt amatőr elindul, hogy megmássza a csúcsok csúcsát, a Mount Everestet. Sokan döntenek így azon a tavaszon, professzionális és műkedvelő hegymászók egyaránt – de ebből az expedícióból alig páran térnek vissza. Nyolcan életükkel fizetnek a legnagyobb álomért. 
El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként… 
Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről.

Értékelés:

Bár a cím és a fülszöveg félrevezető, a könyv nem csak az Everest megmászásáról szól, hiszen összesen 4 részre bontható; többek között megtudjuk, Beck miként szeretett bele a hegymászásba, milyen hegyeket mászott meg az Everesten kívül, hogyan és miért hidegült el a családjától, végül, hogy az Everest megmászása közben milyen sérüléseket szenvedett, és ezeket a tartós károsodásokat hogyan dolgozta fel, emésztette meg családjával.

A könyv végén – amely egyébként képeket is tartalmaz legnagyobb örömemre –, a köszönetnyilvánításában Beck így nyilatkozik:

„Amikor visszaértem az Everestről, sokan javasolták, hogy írjunk egy könyvet, amely mind Peach szempontjából, mind az enyémből elmeséli a történetet. A tragédia utáni első hónapokban minden bizonnyal korai lett volna belevágni. Lépésről lépésre kellett szembenéznünk a fizikai és lelki fájdalommal, nem lehetett egyetlen katartikus ugrással letudni mindent. És hát ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogyan fog végződni a történet.
Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre kevésbé érdekelt a történet megírása, mert úgy éreztem, Jon Krakauer Ég és jég (Into Thin Air) és David Breashears High Exposure beszámolójában már minden benne van.
Ám ahogy láttam újra összeállni az életemet, és gyógyulni kezdett a kapcsolatom a feleségemmel, megint foglalkoztatni kezdett a könyvírás gondolata.
Bár az Everesten töltött néhány nap eseményei is biztosan érdekesek, számomra a történet arról szólt, ami a hazatérésem után következett. Az életem újbóli felépítése, önmagam újbóli meghatározása.
Nincs egyszerű recept a nehéz napok átvészelésére, de megnyugtató az a tudat, hogy még a legszörnyűbb pillanatokban is megmarad a remény. A viszontagságokból jó dolgok születhetnek.”

Az első rész tehát valóban az Everest megmászásáról szól, a második Beck fiatalkoráról, feleségével való megismerkedéséről, a harmadik rész a hegymászó szenvedélye (mániája) kialakulásáról, a negyedik pedig az Everest utáni állapotáról, életéről. Ezért számomra kicsit megtévesztő volt a cím és a fülszöveg, hiszen azt hittem, egy hosszú, tartalmas és részletes regényt olvashatok a hegy megmászásáról, Beck „haláláról” és különleges megmeneküléséről stb., de inkább mondanám ezt a könyvet dokumentarista jellegűnek, vagy több elbeszélés összefűzésének, mint egy kalandregénynek. (Persze tudom, már megint nem olvastam el a könyv címkéit: expedíció, hegymászás, memoár.) Személy szerint én ezt a négy részt is inkább kronologikus sorrendbe rendeztem volna, tehát úgy illesztettem volna össze a részeket, hogy Beck fiatalkora, Beck hegymászási szenvedélye, Beck és az Everest, végül Beck az Everset után. Nem tudom, miért cserélte fel ezt a sorrendet és csapott bele rögvest a lecsóba, engem azért ez egy kicsit zavart. Ahhoz képest, hogy azt mondja, ez nem annyira dokumentarista jellegű, mint amiket már ezzel a témával és az expedícióval kapcsolatban megírtak, nekem néha elég száraz volt.

Az első részt és a többi hegy megmászását is egyébként kifejezetten élveztem, csak úgy éreztem, jobban örültem volna részletesebb kifejtésnek és személyesebb hangvételnek, de tulajdonképpen inkább átrohanunk az eseményeken, mintsem komótosan végigballagunk rajtuk. Viszont azoknak, akik például érdeklődnek a hegymászás, ezen konkrét eset vagy személy után, azoknak tetszeni fog a könyv, hiszen nem csak, hogy egy megtörtént eseményt (vagy életet) dolgoz fel, hanem a dolgok praktikus és emberi oldalával is foglalkozik. Pl. hogyan készül fel az ember egy (avagy hét) hegy megmászására, milyen fizikai állapotot igényel ez a kihívás, milyen nehézségekbe lehet ütközni a hegye(ke)n, mennyire veszélyes egy ilyen expedíció, milyen következményei lehetnek mind lelki, mind testi értelemben. Azoknál a részeknél, amikor Beck részletesen ecsetelte, mennyire szétfagytak a végtagjai, és mennyi műtéten ment át, milyen állapotban volt a teste a megmérettetés után, komolyan megrendültem, de a legjobban azon a kijelentésén, hogy ha választhatna, megtenné-e még egyszer úgy, hogy tudja a következményeket, akkor is újra megmászná a hegyet – amely egyébként a személyiségét is egy életre megváltoztatta.

Lényegében tanulságos és tudással átitatott történet, akik nem egy regényes Verne kötetre vágynak, hanem egy memoárra, azoknak tökéletes választás egy kis kirándulásra.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Létező személyek, de nem tudunk meg róluk túl sokat.
Borító: Nem rossz, de az egész Everest jobb lett volna a háttérben – habár igaz, hogy nem csak erről szól a könyv.
Kinek ajánlom: Az igaz történetek vagy dokumentarista jellegű könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert egy igaz történetről szól, és voltak benne érdekes részek az Everest megmászásakor.
- pont: Nekem néha kicsit száraz volt és tényszerű.