Michael Fassbender főszereplésével nem rég került a mozikba az Assassin’s Creed, amelyből ezúttal hivatalos regényváltozat is készült a forgatókönyv alapján. Tény, hogy mint olyan sokszor, most is felülmúlja a könyv a filmet, ezt már csak az is bizonyítja, hogy míg utóbbit nem bírtam végignézni (ámbátor ameddig eljutottam benne, teljes a hasonlóság a könyvvel), addig a regényen egész gyorsan átrágtam magam.

A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.

Callum Lynch nem jó ember.

A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.

Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.

Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.

A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.

A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Értékelés:

Alapvetően azt gondolnánk az oldalszám alapján, hogy hosszú és terjedelmes olvasmány, de szerencsére nincs nagyon apró betűkkel szedve, kellemes a betűméret és a sortáv a szemnek, ebből következik, hogy egy viszonylag átlagos hosszúságú regény, és, hogy más szedéssel valószínűleg nem adott volna ki 331 oldalt. Viszont épp ezért volt többek között kellemes olvasni, számomra szakmabeliként ugyanis nagyon fontos, hogy könnyen követni tudjam a sorokat, ne kelljen hunyorognom, úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy a könyv olvastatta magát.

Én egyébként teljesen laikusként kezdtem bele ebbe a történetbe, sem a filmet nem láttam a könyv előtt – ahogy írtam, utána megpróbáltam megnézni, de félbehagytam -, sem a játékkal nem játszottam, ennek ellenére (hála az égnek) teljesen érthető volt a történet, minden szépen el volt magyarázva, és élvezhetőnek találtam. Ez azért szerencsés, mert így bárkinek lehet ajánlani a könyvet, azoknak is, akik nem olvasták az egyébként millió Assasin’s könyvet – de ami késik, nem múlik. Néhol ugyan egy kicsit érzékelhető volt, hogy forgatókönyv alapján íródott a történet, személy szerint legalábbis tudtam volna értékelni egy személyesebb hangvételt, E/1-ben írt nézőpontot, de egyébként elégedett voltam a regénnyel, és viszonylag gyorsan végeztem is vele. (Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy nem túlzsúfolt a betűszedés.)

Az alap történet a fülszövegből szépen fel is vázolódik, nincs ezen mit túlmagyarázni, egyszerre ismerjük meg a jelen eseményeit a múlttal, és próbálunk igazságot tenni a két, egymással szemben álló fél, az orgyilkosok és a templomosok között. Lázasan kutatunk az alma után, és szurkolunk, hogy Callum Lynch helyesen döntsön és sikerrel járjon küldetésében.

Az egyedüli, ami engem nem ragadott annyira magával a könyvben, az az epilógus utáni regressziók, azaz a jelen kötet mellékszereplőinek „kalandjai” az Animusban, múltbéli énjük testében, hogy úgy mondjam. Ezek a külön kis történetek ebben a regényben nem kapcsolódnak a fő szálhoz, így kicsit zavart, hogy miért van az ott, de sejtem, hogy az Assassin’s Creed többi kötetére méltóztatik felhívni az olvasó figyelmét. (Bár, mivel azokat nem olvastam, ezt nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni.)

 Minden esetre egy kellemes, gyorsan olvasható, pörgős, kicsit elgondolkodtató, de inkább akciódús olvasmány, laikusoknak és fanoknak egyaránt!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Azoknak nem mond újat, akik játszottak a játékkal, vagy látták a filmet. Itt talán picivel közelebb lehet kerülni hozzájuk.
Borító: 8/10 - A film alapján készült. Nekem igazából tetszik – az már más kérdés, hogy nem ezt a színészt választottam volna főszereplőnek.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik játszottak pl. a játékkal, de laikusoknak is, hiszen én is Assassin’s Creed szűzként estem neki a könyvnek.
+ pont: Mert tulajdonképpen egy pörgős történet, olvastatja magát.
- pont: Semmi értelmét nem láttam az epilógus utáni regresszióknak. Nem függ össze az alaptörténettel – bár lehet, hogy afelé orientálja az olvasókat, hogy a többi Assassin könyvet is olvassák el.