Az első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Rick Yancey: Az ötödik hullám című könyve nem véletlenül akadt a kezembe. Nem tudom, miért elterjedt manapság a disztópikus téma (mint Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő), de talán azért, mert mostanában nem is tűnik annyira lehetetlennek a disztópikus jövő - sajnos. El kell ismernünk, hogy van némi okunk aggódni a jelenlegi társadalmi rend/megszokott életformánk felborulása miatt. Ami az ufókat illeti, a földönkívüliek kérdése már meglehetősen régóta foglalkoztatja az emberiséget, így nem meglepő, hogy újabban ilyen témában is jelennek meg sci-fi könyvek. Előző cikkemben már foglalkoztam a földönkívüliek témájával, idéztem kutatók, politikusok, még a Vatikán véleményét is ez ügyben; tény, hogy 2015-ben jelentősen megnövekedett az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások száma.

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.                                                                                                  

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.

Értékelés:

A könyv az első oldal után rögvest magával ragadott, sőt, igazából már egy ideje itt pihent a könyvespolcomon, de direkt halogattam, hogy egy olyan időpontban kezdhessem el olvasni, amikor teljesen rá tudok koncentrálni, átadhatom magam neki. Nem kérdés, hogy már a (filmes) borítójával megvett magának, és nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy még véletlenül se nézzek/olvassak semmit a könyvvel/filmmel kapcsolatban, annak érdekében, hogy olvasáskor teljes legyen az élvezetem. Tehát eleve nagy reményekkel és elvárásokkal estem neki az első kötetnek, és nem kellett csalódnom!!! Eleve szeretem a disztópikus témákat, és minden ilyesmit szeretek elolvasni, így volt némi rálátásom a témára, de ufókról csak A burok című könyvben olvastam Stephenie Meyertől. Nem mondom, hogy egy irinyó-pirinyó hasonlatosságot nem láttam a kettő között, de kb. annyit, mint amekkora a termetbeli különbség a bolha és az elefánt között. Egyiket sem akarom előtérbe helyezni a másikhoz képest, mert mindkettőt szeretem, és mindkettő teljesen más szálon indul el. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, hogy a legjelentősebb különbség, hogy míg például A burokban a földönkívüliek (azt leszámítva, hogy az emberekbe költöznek és átveszik a bolygót) kedves, jótét lelkek, akik a vadászaik kivételével olyanok, mint az ártatlan gyerekek, addig Az ötödik hullámban emberpusztító, kegyetlen, egyelőre arctalan és az ismeretlenségbe burkolózó lényekkel állunk szemben. Ahogy az a hátoldalán olvasható szövegből, sőt a borítóról is kiderül, a történet kezdetekor eddig 4 csapást mértek a földiekre:

1. villanyoltás
2. vízözön
3. pestis
4. némítók.

Hogy mi az ötödik csapás, arról szól a könyv.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.
Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

A történetet több szemszögből tekinthetjük végig. Az első, lényegében főszereplő Cassie egy céltudatos, a körülmények miatt hamar felnőtté vált 16 éves lány, aki édesapja halála és öccse elrablása után egyedül próbál túlélni. Az egész regényen keresztül egy ígéret tartja, hogy megtalálja öccsét, amelyért foggal-körömmel, minden erejével képes harcolni. Az író általa (Cassie által) olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, mint az ígéretek betartása, a barátság fontossága, az egy élete a százakkal szemben stb. Vajon úgy van több esélye az emberiségnek, ha megtagadja emberségességét és kegyetlen harcossá válva nem ismer határokat, fegyvert ragad és harcol? Vagy úgy, ha megőrzi „gyengeségét”, azt a keveset, ami még emberré teszi, és megpróbál bízni a társaiban egy olyan világban is, amelyben a bizalom és a hezitálás az életébe is kerülhet? Ha a földönkívüliek, a némítók ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, akkor mi akadályozza meg, hogy az emberek akaratlanul is egymás torkának essenek? Ha már senkiben sem lehet megbízni, mennyi idő alatt lehet beleőrülni az egyedüllétbe és a paranoiába?

Egy másik szereplő egy fiú, Ben, aki a pestisjárvány után egy kiképzőtáborban ébred, ahol túlélő gyerekek százai „várnak” arra, hogy kegyetlen, könyörületet nem ismerő katonákká faragják őket.

Egy olyan bizonytalan jövőképet vázol fel a regény, ahol a gyerekkorból az életben maradáshoz nem árt minél hamarabb felnőni, amikor minden szembejövő lehet akár az a földönkívüli, aki az utolsó lövést adja le ránk. Ez egy olyan világ, ahol nincs áram, nem gyújthatunk tüzet, az emberek nagy részét pedig a vízözön és a pestis eltörölte a föld színéről.

Hogy mi az ötödik csapás, azt pedig már épp ésszel is nehéz felfogni, de jó kis csavart ad a történetnek. Sajnos arra az első kötetben (de még a másodikban sem) kapunk választ, hogy a földönkívüliek miért ilyen kegyetlenek az emberekkel szemben, és sokkalta fejlettebb technológiájukkal miért nem irtották csak úgy ki pöccre az egész emberiséget (mondjuk egy aszteroidával, vagy tudom is én…), miért ilyen már-már bibliai csapásokon keresztül küldi őket több részletben a halálba, de biztos, hogy a befejező kötetben választ kapunk majd a kérdéseinkre.

Alapvetően végig magával ragadott a történet, szépen hömpölygött, lavinává nőtte ki magát, csak torlódott-torlódott, míg végül egy cseppnyi romantikával, barátsággal, erkölcsi kérdésekkel, akcióval fűszerezett, tökéletesen felépített cselekmény bontakozott ki. Szerencsére nem volt mindig depressziósan sötét, sem túlságosan akciódús, tökéletes arányban (és nem eltúlzottan) kapott helyet egy kis szerelmi szál itt-ott (pedig én a túlzásokra érzékeny tudok lenni). Néha mondjuk voltak benne véres részek (de ez inkább a második kötetre jellemző), így 16+-osnak mondanám, de afelett bátran merem bárkinek ajánlani. Nekem a kedvencek között landolt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Number One kategória :)
Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 90%
Borító: 10/10 - Nekem a filmes verzió van meg, szépen kidolgozott, gyönyörű, ráadásul a hátulján letéphető könyvjelző van. A lapok jó minőségűek, pont a kedvencem, aminek kicsit érdes a tapintása. Könnyű lapozni, és nem kell „megtörni” az olvasáshoz, avagy választani aközött, hogy megtörjük, vagy félig becsukva olvassuk, mint némelyik puhakötésű könyvnél.

Kinek ajánlom: Aki szereti a disztópikus történeteteket, például olvasta A burok, Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott könyveket, vagy szimplán érdeklik az ufós könyvek. Azoknak is ajánlom, akiknek a film nem tetszett, mert a könyvben egyáltalán nincsen hiba, nagyszerűen kidolgozott, és biztos, hogy nem hagy cserben, nem fog untatni. Azért van benne néhány kemény rész, így gyerekeknek nem ajánlom, 16+ karikás.

+ pont: A könyvjelzőért.
- pont: Ha akarnék sem tudnék levonni semmiért.

Egyéb adatok:

125x200 mm, 472 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

A film trailere:

A folytatásról, a Végtelen tengerről ITT olvashattok.