Adott egy disztópikus társadalom, ahol a gyerekeknek mind különleges képességük van, amelyeket színekkel azonosítanak: zöldek, narancsvörösek, sárgák, kékek, vörösek. Egyesek képesek tárgyakat mozgatni, tüzet gyújtani, vagy például befolyásolni az elmét.
Alexandra Bracken – Sötét elmék trilógiájának első részéről már több, mint egy éve írtam nektek, s végre alkalmam nyílt elolvasni a befejező, harmadik kötetet is, amely a Sötét hajnal címet viseli.

Ruby ​égető fájdalommal a szívében, megtörten indul el az északi gyülekezőhely felé azzal a pár társával, akik még túlélték a kormány Los Angeles-i támadását. Nincsenek egyedül, egy foglyot visznek magukkal: Clancy Gray az elnök fia, aki hasonló különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, mint Ruby. Egyedül a lány képes arra, hogy kordában tartsa őt, azonban elég egyetlen pillanatnyi óvatlanság, és Clancy azonnal zűrzavart kelthet a többiek tudatában. 
Egyetlen fegyverük egy ingatag titok: bizonyítékuk van arra, hogy a kormány tudja, mi indította el pusztító útjára a titokzatos betegséget, amely megtizedelte Amerika tizenéveseit, és ami miatt a túlélők különleges, ám veszélyes képességekre tettek szert, amelyek titokban tartása érdekében elzárták őket a világtól. A fellépő belső viszályok azonban azzal fenyegetnek, hogy megakadályozzák az egyetlen esélyt arra, hogy felszabadítsák a táborokat, ahol számos Pszí-képességű társuk szenved. 
Mindeközben visszatér a csapathoz Liam, aki iránt Ruby érzelmei csak erősödtek. A lánynak meg kell küzdenie a fiú tudatába való behatolás fájdalmas utóhatásaival, azonban tudja, hogy meg kell erősödnie, így Liam bátyjához, Cole-hoz fordul segítségért. Megfelelő edzésre van szüksége, hogy képes legyen harcolni Gray elnök és kormánya ellen. Ám Cole-nak is megvannak a maga démonai, és egyetlen, végzetes hiba mindent elpusztíthat.

Értékelés:

Bár az első kötet a maximum pontszámot kapta tőlem, azért tökéletesen emlékszem arra, hogy a második rész egyáltalán nem teljesített a várakozásaimnak megfelelően, és nem voltam elégedett vele. Ha jól emlékszem, a legfőbb problémám az volt, hogy a mondatok gyakran félbeszakadtak és az olvasó számára érthetetlenek voltak az egyes szövegösszefüggések. Azonban úgy fest, hogy a befejező részre végre sikerült ezt korrigálnia az írónak, mert végre megláttam a sorok közötti utalásokat, és annál az elhanyagolható 1-2 résznél is pontosan tudtam, hogy mire gondol az író/szereplő, amikor a szavaknak és mondatoknak csak mögöttes értelmük volt.

Bár a trilógiát hasonlíthatjuk A bevatotthoz, Az ötödik hullámhoz vagy Az éhezők viadalához, így, hogy a harmadik rész mindenre magyarázatot ad, önálló egységként is megállja a helyét a műfajban. Végre magyarázatot kapunk, honnan erednek ezek a különleges képességek, ráadásul egy mindent átfogó és tökéletes véget is ajándékul kapunk, nem pedig csak egy amolyan „majd az olvasó továbbgondolja” kurta befejezéssel térünk nyugovóra.

Az egyedüli problémám talán Liam karakterével adódott, aki közel sem annyira szimpatikus és erős, mint a korábbi részekben, valahogy teljesen elvesztette férfiasságát Ruby árnyékában, és az író akarattalanul is inkább a bátyjára, Cole-ra hívja fel a figyelmet. Igaz, hogy manapság nagyon népszerűek az erős nő – gyenge férfi felállások, azért kíváncsi lennék, mikor fognak a disztópiák kicsit visszabillenni a „normális” mederbe. Ruby természetesen egy szerethető és követhető vezető, de Liam egyáltalán nem arról a tökéletes férfiideálról lett mintázva (Cole-lal ellentétben), amely megdobogtatja a női szíveket.

Az sem volt túl szerencsés, hogy egyből egy folytatólagos indítással kezd a kötet, így nagyon nehéz felvenni több, mint fél éves kihagyással a történetszálat. A legtöbb jól működő sorozat igyekszik a folytatások elején feleleveníteni az előző részekben történteket, hogy az olvasó a több hónapos kihagyások után is könnyebben felvehesse a szálat, ez pedig itt nem volt meg. Mindazonáltal ha nehézkesen is, de sikerült összekapcsolnom a neveket az eseményekkel, de úgy gondolom, a trilógiát élvezetesebb egyben elolvasni (most, hogy mindegyik rész megjelent, erre lehetőségük is van a leendő olvasóinak).

Piros pont jár viszont a társadalomkritikáért, amelyet megfogalmaz a regény. Vajon, ha ilyen rémisztő képességeket kapnának a gyerekeink, mi is annyira félnénk tőlük, hogy táborokba küldenénk őket? Érdemes egyáltalán meghallgatni a fiatalok véleményét, vagy úgysem mondhatnak semmi hasznosat, hiszen még nincs elég tapasztalatuk, rálátásuk a dologra? Beleszólhatnak ők felelősen a politikába? A társadalmi hierarchia az erő szerint alakul ki - és ha igen, igazságos ez?

Érdekes, hogy a molyok véleményei alapján ez a befejező rész kapta meg a legjobb értékelést, de számomra talán az első volt a legélvezetesebb. :)

Bátran ajánlom a trilógiát a disztópiák/fantasyk kedvelőinek, azonban mivel a kötetek szorosan összefüggnek, csak egyben ajánlom olvasásra. A véres részek miatt pedig 18 éven felülieknek javaslom (ebben a harmadikban azért akad egy elég durva rész).

Más molyok véleményei:

„Az írónő az első két résszel elérte, hogy felfigyeljek rá, a harmadikkal pedig azt, hogy meg is jegyezzem magamnak.
Olvasmányaim során számos írói stílussal találkoztam, Bracken azok közé az írók közé tartozik, akik folyamatosan pörgetik az eseményeket és nem engedik, hogy az olvasó figyelme lankadjon.”
- Zsazsóó

„Ez a befejezés szívettépően gyönyörű volt. Az eddigi részeket is nagyon szerettem, de ez a kötet teljesen kikészített érzelmileg. 
Ebben a részben a szereplőknek komoly döntéseket kellett hoznia, amely folyamatos konfliktusokhoz vezetett. Végeredményben ez a könyv az emberségről szólt; az írónő társadalomkritikája is ehhez kötődött. Mélységesen elgondolkodtattak Alexandra Bracken szavai, mert ugyan radikálisabbak voltak, hogy illeszkedjen a disztópia műfajába, mégis olyan jelenségeket mutatott be, amely napjainkban is igazak. Azzal pedig, hogy ilyen gyönyörűen fogalmaz, még hangsúlyosabban keresztül tudta vinni a gondolatait.”
- abstractelf

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Liam sokat csökkent a szememben, viszont Cole-t valami miatt igencsak megkedveltem.
Borító: 9/10 – Tökéletesen illik a sorozat előző köteteihez, de személy szerint valami „valóságosabbnak” jobban örültem volna.
Kinek ajánlom: A disztópiák/fantasy történetek kedvelőinek, azoknak, akik olvasták az első két részt.
moly.hu-n elért százalék: 98%
+ pont: Mert egy frappáns és mindent megoldó/megmagyarázó lezárása a trilógiának.
- pont: Mert a végén meghalt az egyik kedvenc karakterem, és szerintem nem feltétlenül neki kellett volna...