(2013.10.26)
Százszor is megőrülök egy nap alatt,
százszor is szétcibál minden gondolat.
Érzésem irántad nem csökkent
inkább csak mélyebbre haladt.
Már nem tudom, mit tegyek,
fejemből elő milyen szót vegyek
ha beszélünk.
Ha beszélünk.
A végletekig szeretlek.
Bárcsak felvehetném a hangodat.
Százszor lerajzoltam már az arcodat,
de mégsem ugyanaz.
Vasárnapra mindig elfelejtelek.
Csak az érzést nem felejtem, csak azt,
hogy szeretlek.
Érzéseimért ki mivel engeszteljelek?
Százszor is, ezerszer is szeretlek.
Bárcsak egyszer elmondhatnám neked!
De hiába kértem Istent, Sorsot, Végzetet,
hadd legyek valahogy veled.
Az életem talán egy árokparton reked.
Vajon meddig bírom elviselni?
Tajtékzó hullámmá válik szívem,
meddig bírom elviselni,
hogy közben önmagamhoz mégsem híven
csak egy szerepet játsszak?
Fáj most már ez a hazug látszat.
Bárcsak elmondhatnám neked,
mennyire szeretlek.
Ha nem is éreznél így,
attól talán elfelejtelek
Ha mégis szeretnél, ne lökj el magadtól,
százszor is fáj minden pillanat,
ha úgy érzem, énrám haragszol.
Ha mégis szeretsz, mutasd Te is nekem,
attól talán megváltozik ez a
szürke köpönyeges, őrjítő jelen.
