Képzeljük el, hogy van egy kedves kis utasfelvételi munkatárs, akinek hobbija, hogy megpróbálja a partiképes, szingli ellenkező neműeket egymás mellé ültetni a repülőjáraton, hogy megadja az esélyt, hogy egymásra találhassanak. Vajon statisztikailag mennyi az esély a sikerre?

Amikor ​a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.

Cora a megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem, Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?

Értékelés:

A Szerelem a huszonhetedik sorban című könyv egy teljesen átlagos, hétvégi kis romantikus olvasmány, ami kétségkívül a rózsaszín hangulatban lévő nőknek ajánlott. Nem kell rajta sokat gondolkodni, agyalni, nincs benne sok velős gondolat vagy társadalomkritika, viszont képes kikapcsolni egy fáradt munkanap után.

A könyv által rengeteg kis apró történetben elmerülhetünk, sok szingli utas magánéletébe nyerhetünk bepillantást, miközben szurkolunk, hogy az „akció” sikeres legyen, és a szerelem szárba szökkenjen a fellegek felett. Némelyikük teljesen a munkája megszállottja, vagy túl arrogáns, esetleg még nem tette túl magát az exén, mások kétségbeesetten vágynak egy új kapcsolatra, vagy épp fogalmunk sincsen, mit kezdjenek az életükkel. Cora, a mi utasfelvételi munkatársunk nagyjából az utóbbi kategóriába sorolható: csak telnek felette az évek, és fogalma sincs, egyáltalán mivel is szeretne foglalkozni, vagy milyen az a férfi, aki mellett le tudná élni az életét. Vajon ő is megtalálja az igazit az egyik utas vagy épp az egyik munkatársa személyében? Több mellék- és főszereplő között ugrál a történet, s bár többségük csak egyszer-kétszer bukkan fel – ezért igen nehézkes a nevek megjegyzése is -, de többen folyamatosan felbukkannak látóhatárunkon és végig asszisztálnak.

Engem momentán több helyen is untatott a történet, talán most nem voltam annyira szirupos hangulatomban, vagy csak egyszerűen valami többet vártam, velősebbet, jobban kidolgozottabb történet, valami váratlan történést, kevésbé klisét, nem is tudom. Nem igazán tudtam magam egyik szereplő bőrébe sem beleképzelni, és, csak, hogy csatlakozzak egyik előttem szóló értékelőhöz, talán hatásosabb lett volna sok kis mellékszereplő helyett magára Corára és közvetlen környezetére koncentrálni. Úgy nem darabolódott vagy cincálódott volna ennyire ezerfelé a könyv, mert bár sok kicsi sokra megy, jelen esetben talán ezt nem mondhatjuk el.

Ugyanakkor azoknak, akik tényleg kifejezetten romantikára vágynak, vagy szeretik a régi Julia, Romana stb. sztorikat, éppen kedvükre való lehet ez a könnyed kis kötet.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 6/10 – Többsége elég egyszerű, kiszámítható, szokványos romantikus karakter.
Borító: 7/10 – Kellemes, kis szerelmes, illik a könyvhöz.
+ pont: Mert a romantikus lelkületűeknek kellemes kis hétvégi olvasmány, amin nem kell sokat agyalni, és kikapcsol.
– pont: Mert túl kiszámítható és néhol túl szirupos.