Laure Groff Vágy és végzet című „regénye” egy olyan különleges kötet, amely nem csak a regényformát öleli magába, hanem egyszerre mutatja meg a színművek csodálatos világát is. Egy fiatal pár, akiket végigkísérünk aszerelem és érvényesülés göröngyös útján, a színészkedésen, drámaíráson, meggazdagodáson; két ember életét és gondolkodását ismerhetjük meg.

Lotto ​és Mathilde gyönyörűek, fiatalok, tehetségesek. Megismerkedésük után két héttel titokban házasodnak össze. Nem sokat várat magára Lotto dúsgazdag anyjának válasza, aki kitagadja a fiát. Az ifjú házasok kénytelenek egy New York-i szuterénben nyomorogni, ám barátaik támogatása és beteljesült szerelmük mégis boldoggá teszi őket. 
Alig telik el egy évtized, Lotto már ünnepelt drámaíró, akinek karrierjét Mathilde nyíltan és titokban is segíti. Ahogy végigkísérjük közös életük több mint húsz évét, lassan feltárulnak kapcsolatuk rejtett dimenziói is: a félelmek, hazugságok, és a játszmák, amikkel életben tartják a házasságot. 
Groff regényében finoman, már-már pókhálószerűen szövődnek egybe két ember világának szálai, és fokozatosan ismerjük meg egy nem mindennapi kötelék valódi mozgatórugóit.

Lauren Groff 1978-ban született Copperstownban, jelenleg Floridában él férjével és két fiukkal. 2008 óta jelennek meg írásai, a Vágy és végzet a harmadik regénye, amelyet számos díjjal tüntettek ki, és mostanra harminc országban olvasható.

 Értékelés:

Egy srác, aki gazdag, vagány, akit az élet a tenyerén hordoz. Egy szülő halála. Egy tévelygő kamasz, később egy érvényesülni vágyó fiatal férfi, színész, szerelmes, végül férj: Lotto. Egy lány, aki túl sok mindenen ment keresztül, és akinek hamar fel kellett nőnie, aki egy bulin meglátja Lottot, akiben egyből egy közös otthon lehetőségét látja: Mathilde.

A regény maga két részből áll, amelynek első felében Lotto életét ismerhetjük meg gyerekkorától kezdve házaséletéig, második felében pedig Mathilde másik oldaláról hull le a lepel, és visszatekintve olyan hézagokat tölthetünk ki a történetben, amelyek igazán teljessé és meglepővé teszik az összhatást.

A kötet egy szépirodalmi mű, amelyet leginkább felnőtteknek ajánlok, annak komolysága és kevésbé szórakoztató volta miatt. Bár alapvetően regényes a formája, több kis színművet, átiratot is tartalmaz, amelyek néha rejtett jelentésekkel bírnak. Mindamellett, hogy ez egy szerelmes pár együttes és külön való története, megismertet egy másik világgal, színészettel, drámaírással, fiatalok pénztelenségével, feltörekvéssel, stb.

A legfurcsább az egészben, hogy egyrészről nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljak el semmilyen jelentős történést, másrészről a kötet első fele egy külön lélegzetvétel, amely önmagában is tökéletesen megállja a helyét. Ez viszonylag egy szokványos forma, kezdettel és befejezéssel, mélypontokkal megfűszerezve. A második rész azonban nem csak Mathilde története, hanem olyan visszamenőleges titkokat feltáró kis részek összessége, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik az addig történteket. Senki sem az, aminek vagy akinek látszik, mindenki titkol valamit, mindenkinek van egy rejtett oldala; kicsit mint a való életben.

Nem egy szokványos, inkább nívós olvasmány, amely azonban nem kifejezetten laza szórakoztatásra lett teremtve. Idő kell hozzá, türelem, megértés és egyfajta érettség, hogy kezünkbe vegyük ezt a furcsa könyvet, viszont akiben minden megvan és nekiveselkedik, végül értékelni fogja a mondanivalóját.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó
Karakterek: Senki sem az, akinek első pillantásra látszik.
Borító: Tetszik. A borító kemény, a külső fedlap levehető.
Kinek ajánlom: A szépirodalom és a színművek kedvelőinek. Felnőtt korosztálynak, mert bár nem rémlik, hogy lenne benne korhatáros rész, de úgy gondolom, ez egy elég érett kort igénylő olvasmány.
+ pont: Mert kicsit olyan ez a könyv is, mint az élet. Kiismerhetetlen, rejtélyes és sokoldalú.
- pont: Mert jó lett volna valami fényt belecsempészni, nem csak a rút valóságot.